Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

És egy jó nyakleves a füled tövére. I. Ne beszélj olyan fenn barátom, Üsmertem apádot me jen volt, A szája olyan volt, mint egy üveg, Hogy rakjanak belé fészket a nyüvek. II. Apád a szakállát félvállról vette, Ami kis esze volt, egy zacskóba tette. A zacskó zsíros volt, a macska megette, S így szegény apádnak nincsen elég esze. I. Sutuba a laska, Belé esett a macska. Nézd pajtás a tarkát, Hogy feltartja a farkát. II. Harminchárom récetojás Egyéni vagy te kék rokojás. Húzd rá nékem te mozsikás! Itt megszólalt a zeneszó, mert hisz verselés közben a muzsikás és a legények is beszivárogtak, bejöttek. A legények és a leányok táncra perdültek. Két-három csárdást eljárva, a tánc végeztével az I. huszár pálcájával a gerendát megveregette, felhívta a jelenlevők figyelmét a továbbindulásra, majd utasításképpen a következő szavakat mondta: /. Hercek Marci felnyergelte a lovát! - Indulás! Közben a házigazda megkínálta őket az asztalra kitett italból, ha éppen elfogadták, és utána elköszöntek és továbbmentek.

87 December 26. - Karácsony, István napja E napon jártak a dunántúli regölők. A gazdának minden jót kívántak, a leányokat, legényeket összeénekelték. A közelmúltig szokás volt a dunántúli falvakban, hogy a legények köcsögdudával, csörgős bottal felszerelve felkeresték a házakat és énekeltek. A leggyakoribb keresztnevek közé tartozik magyar nyelvterületen az István. Köszöntése igen elterjedt. A következő köszöntőt a Sárközben gyűjtötték: Elballagtam a fagyon, azt Hallottam, István napja vagyon, Adják elő, amijük vagyon, Mert megérdemlőm nagyon, Nyissa ketökföl a ládát, Adjon ketök egy pár krajcárt, Egy pár krajcárt a markomba, Egy szál kolbászt a nyakamba. Várdombon karácsony másnapján ismét ott volt a falu apraja-nagyja a délelőtti misén. Az ünnepi ebéd után rokonok, barátok együtt ünnepeltek, beszélgettek, kellemes órákat töltve egymással. Kocsola környékén karácsony másnapján reggelire az előző napi maradékot ették. Kalácsot, kocsonyát. Ebédre füstölt húslevest, füstölt hússal káposztát főztek. A vacsora a déli maradék volt. A bátaszéki sváboknál volt szokás, hogy karácsony másnapján a rokonok meglátogatták egymást és együtt töltötték a napot családi beszélgetéssel. A karácsonyi ünnepi ebéd a sváboknál a húsleves, valamint a "SEBESTYÉN 1972, 134-138. 88 KATONA 1962, 135. 89 KISS 1997, 80. 90 GÉMES 1975d. 132