Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

Az ének végén, melyből egy vagy két versszakot énekeltek el, két legény felváltva elmondta az ajánlást, amely eképpen szól: /. 0 emberi nemzet, indulj vígasságra! Mert eljött Úr Jézus, szegény szállásodra. Tisztítsd ki házadat, vidd bé ötét oda. Hogy vigye lelkedet boldog mennyországba. II. Másfelől az angyal serényen elmene, S a levő pásztoroknak hamarosan hírt ada: Gyertek pásztorok gyorsan az városba. Mert ott fekszik Jézus az koros szénába. Amen. Ekkora már a szobában előkészültek. Az asztalra süteményt és egy üveg pálinkát tettek. A család és a leány, az asztal körül helyezkedtek el, de az éneklés alatt jó néhány szomszéd lány, esetleg menyecske is besurrant és azok is helyet foglaltak. Az ajánlás után az I. huszár bekopogott. Miután bentről válaszoltak, hogy lehet, belépett a szobába, az asztal felé ment és verselni kezdte a legények Karácsonyi párbeszédét. Mögötte, míg emez mondta a párbeszéd első versét, bejött a II. Huszár is, és az 1. huszár háta mögött 1-2 lépésre megállt. Majd verselés alatt mindketten egyet-egyet fordultak körbe, mint afféle vitatkozók stb. A legények karácsonyi párbeszéde: /. Jó estét gazda, tölts bort asztalodra. Itt fogok maradni a zsíros pánkodra. II. Jó estét kívánok e házi gazdának, Annál jobbat pedig N. lányának Beköszöntött a tél fehér szakállával, Kötöm a bocskorom, nem győzöm kapcával. Adjanak egy tákot, vagy egy rossz fatákot. Hogy verjem komámnak a feje oldalához. I. Jó estét vitézek, ide hallgassatok. Jó tormás tyúkhússal engem jól tartsatok. A scirgarépából nekem is hárítsatok. S majd ha sok pénzem lesz, fizetni is fogok. II. Állj félre barátom, hadd szóljak én egyet. Helyén van az eszem, nem ettem vad meggyet. Bort sem ittam kupát hármat, négyet, De ha volna, innék páros huszonnégyet. I. Hallgass tefélügyű, meszes üstökű. A fejed olyan, mint egy üres küpü. Hiába dicsekedsz, nem hallgatja senki, Jó lesz, ha elkotródsz, hogy ne lökjenek ki. II. Mit! Amikor én 48-ban főkapitány voltam, A temető dombján sok huszárt levágtam. S amikor lovamra felülni akartam, A felhők ágasán majdnem felakadtam. (hirtelen szembefordul a másikkal) /. Vékony cérna köménymag, Hej, de hetyke legény vagy. A falunak adós vagy, S hogy egy fillért keress, annak ura nem vagy! II. Ej barátom mekkorát nőttél, Talán napkeletről jöttél. Illenék egy fűzfakard a kezedbe, 131