Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban
dióval, almával, gyertyával díszítettek fel. Mindenütt halat főztek, a sütemény pedig „fenékön sütt perec" volt. 77 December 25. - Karácsony napja Országszerte ismert volt a karácsonyesti sűrű csillagos égből a jó szénatermésre, a szélirányból a gabonatermésre, farsangkor pedig a hó meglétéből vagy hiányából a gyümölcstermésre (ha húshagyókor havasak a fák, jó gyümölcstermés lesz) jósolni. Bölcskén ezen a napon - másutt András napján - az eladó lányok férjjósló célzattal ették meg a karácsonyi szalmára odakészített piros almát. Várdombon karácsony első napjának délelőttjén ünneplőbe öltözve misére ment a falu szinte teljes lakossága. Az ünnepi viselet az 1930-as évekig sötét színű szövetekből készült, ezt követően (talán a szomszédos sárközi falvak viseletének hatására) változott az ünneplő ruházat világos pasztellszínűre. A templomban is állt egy nagy feldíszített fenyőfa. A mise 11 órakor kezdődött. Azután otthon minden asztalra ünnepi étel került. Legtöbb háznál már vágtak karácsony előtt disznót, hogy legyen friss hús az ünnepre. A szokásos menü az alábbi volt: orjaleves, a leveshúshoz reszelt torma, sült hús, a sütemény kuglóf, vagy valamilyen aprósütemény. Aki nem vágott előtte disznót, csirkéből főzte az ünnepi ebédet. 79 Sióagárdon „meg szómát is tettek karácsonykó az asztal alá, aztán ómat raktak bele. Szent István napján az ómat a vállába tették, meg a tikok alá, hogy sokat tojjanak. " Kocsola környékén karácsony reggelén kis pálinkát ittak, hogy ne fájjon a torkuk. Reggelire tejet ittak kenyérrel vagy kaláccsal, ha volt, füstölt szalonnát is ettek. Ebédre tyúklevest főztek, valamint édes káposztát ettek disznóhússal. „Az édes káposztát nem nagyon szerettük mi, gyerekek, az édesanyám úgy bíztatott bennünket az evésre, hogy „...aki szereti az édes káposztát, az szereti a drága Jézuskát. " Hárman voltunk tesr\>érek, így mindig versenyt ettünk, hogy ki szereti jobban a drága Jézuskát. " Vacsorára a déli maradékot ették, s akinek még kellett, ehetett kocsonyát, vagy tört magának kalácsot. Kapospulán a karácsonyi kalácsból mindenki evett, mert az összetartja a családot. 82 Tamásiban az ebédnél letisztított „orgya" csontokat (ahányat akarnak) kitették a kutya elé. Mindegyikét elnevezték. A férjhez menő lányok nevét adták nekik, amelyik csontot először vitte el a kutya, az a leány fog először férjhez menni közülük. Karácsonykor (ugyanígy, húshagyókor, és húsvétkor is) baromfit kellett vágni, hogy el ne pusztuljon a többi baromfi. ~ Kapospulán az asztal alá takarmányt, szénát, abrakot, lószerszámot tettek, hogy ne legyenek megrontva. Bogyiszlón karácsony első napján nem szoktak kitrágyázni, mert akkor kivitték volna a szerencsét az istállóból. Szekszárdon ezen a napon karácsonyi köszöntők, adománykérők járták az utcákat: Szent Istvánnak udvarán, udvarán, Van egy szép nagy almafa Gyökér horta fáját, Fája horta ágát, Aga horta levelét, Levele a virágát, Virága meg almáját, Alma szülte Szent Annát, 7 BABOSNÉ 1999. 8 „Reggel kiállt a lány vagy a legény, de jó csöndbe, hogy senki se vegye észre, úgy, hogy ippen csak kilásson a kerítésen, deszkakerítések voltak. És ette ezt a piros almát, ami ott volt a Jézuskának téve, abbul kiszedve, és akkor odaállt, és akkor leste, hogy ki jön legelőször, milyen nevű. Milyen keresztnevű, mert majd olyan lesz az ő házastársa. Hát, aztán erre még az apám is kilopakodott, de aztán nagyon későn vallotta be, mert nagyon harangozott a babona ellen. " - T. BERECZKI 1994, 317. 9 KISS 1997, 76. i0 VÖRÖS 1974a. !1 GÉMES 1975d. 12 G. VÁMOS 1975. !3 KÁNTOR 1976. !4 G. VÁMOS 1975. !5 DIÓSZEGI 1965. 129
