Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban
templom elé ültek a Luca székkel s megint megjelentek a boszorkányok, majd ismét eltűntek. Egy másik verzió szerint a „körösztútra" ültek ki, egy karikát húztak maguk köré és így várták a boszorkányokat. ,, Karácsony szombatján annyi halmot készítenek hamuból a tűzhely padkájára, ahány tagja van a családnak, akinek a halma reggelre behorpad, az az eljövendő évben meghal. " (Decs) Várdombon az éjféli mise után hazaérve a házigazda kiment az istállóba, lámpát gyújtott, felkeltette az állatokat, s vetett nekik a jászolba friss szénát. Ez a szokás talán azt jelképezte, hogy mivel Jézus állatok istállójában jászolban született, legyenek az állatok most és mindig részesei a nagy eseményeknek. Regöly jellemző, az ünnep fénymisztikáját idéző hagyománya szerint a 20. század elején minden ember égő gyertyával a kezében ment az éjféli misére. Dombóváron úgy tartották, hogy karácsony előtti este ki kell menni a kamrába, felölelni egy nyaláb fát számolatlanul. Karácsony napján kell megszámolni, és ha páratlan, akkor abban az esztendőben nem megy férjhez, illetve nem nősül meg. Ha páros akkor pedig férjhez megy, illetve megnősül. Karácsony éjjel, ha egy lány tiszta törölközőt, - amely még nem volt vízben, - tesz a fejpárna alá és mellé rak egy tükröt, meg fogja álmodni, ki lesz a férje. Szakályban egész nap nem ehettek semmit, addig míg fel nem jött az esthajnal csillag. (Akkor született meg a kis Jézus.) Karácsony este muzsikás banda járta a falut, zenéltek, meg szent énekeket énekeltek, hogy ébren tartsák a falu lakóit. Régebben a fiatalok együtt ünnepelték a karácsony estét. Valamelyik háznál összegyűltek és ott játszottak addig, amíg el nem kezdődött az éjféli mise. „É/éli mise előtt karácsony éjjé összegyütt afijatalság, legény, leány, aztán ekesztünk játszani. Mindenki tett be egy szem diót. Vótunk tizenöten, húszan meg harmincan is talán. Beraktuk a diókat aztán akkó vót „ Tégy-végy. " Egy ilyen kifaragott kocka vót a dobó, meg vót minden ódala jelűvé: egyiken hosszi vonal, a másikon V, a harmadikon X, a negyediken egy M bötű. Aztán akkó dobtuk eztet a fát, amikó a vonálró gyütt, akkó tennyi köllött, egy szem diót az illető betett. Aztán megint dobta, aztán Mö bötű gyütt akkó diót, ami benn vót kivehette. Ha a Vé bötűre gyütt ki akkó egyesegy szemet vehetett. Hogy ha X-re ment, akkó se nem vehetett, se nem köllött raknyi. Ez így ment karácsonyeste még meg nem untuk. Akkó aztán gyűltek a legények. ISI a játszunk Fordujj bóhástl Akkó egy kiüt a ház közepire, aztán montuk neki: - Fordujj bóhaf - Nem fordulok. - Meddig? - Keddig. - Mit vársz? - Csókot. - Kitű? - A Bözsikétű. Akkó ha ott vót is a túsó soron, a Bözsikének oda köllött mennyi, a legént meg köllött csókunyi, ammeg űt csak a széken. Ha a leány űt le, mer akkó a leánynak köllött űnyi, a legény főszabadút, akkó a leánytú is megkérdeztük, mit vársz? - Csókot. - Kitű? Ammeg monta a legény nevit. Akkó annak a legénynek is oda köllött mennyi, aztán megcsókúnyi, mind a két jelű, akkó ammaratt ott a helibe. Evve a játékká is ementünk egy darabig. Akkó aztán ezt is meguntuk, akko megint tegyünk be diót. Mindenki betett egy szem diót, akkó az meg úgy ment, hogy lebukott egy leány, így lehajtotta a fejit, hogy ne lásson, egy másik meg megfogott egy diót, azt monta rá, hogy gicc. Akkó az eső főket, válogatta, hogy melliket vegye ki. Vót úgy, kiválogattuk mint a tojást: hogy innend, innend? De azt mind a magunkévá tettük. Meg vót úgy, hogy az esőre megfogta, hogy gicc. Akkó nagy nevetés lett, hogy nem lett neki egy szem diója se, mer a giccet fogta meg elősző. Aztán evve is ementünk egy jó darabig. Akkó játszottunk Pár-e vagy nem pár? Bevettünk diót a kezünkbe, etettünk hátra. Betettünk 39 REHÁK 1964. 40 CSALOG 1974. 41 KISS 1997,76. 42 BÁLINT 1998. I. 80. 43 MEISZINGER 1974. 44 VÖRÖS 1974b. 123
