Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

egyikbe hármat, a másikba kettőt vagy nígyet. Pár-e vagy nem pár-e kérdeztük. Aszongya pár! Aztán ha nem vót pár, nem kapott diót. Ha etalálta akkó az üvé lett. " (Kölesd) Karácsony éjszakáján fontos szerepet kapott a víz, a zajkeltés és a tűz. A víznek gyógyító- és varázserőt tulajdonítottak, még ha egyszerű kútvíz volt is. Ekkor merítették az ún. „aranyos vizet", vagy más néven „életvizet". A víz egészséget jelentett, mert hitük szerint ebben fürösztötték a Jézuskát. A zajkeltésnek gonoszűző célzata volt. Sióagárdon „este a pásztorok meg a kanászok durrogattak ustorra, trombitátok kanászkürtőve, meg kújcsa is lűdöztek, úgy mentek végig a falun. Azér mer amikó a Jézus született, akkó is úgy vót, hogy a pásztorok látták meg elősző. "

46 Kölesden 1947-ig szokásban volt, hogy felmentek a Zönge hegy oldalába tűzgyújtásra. „Karácsony este főmentek a legények a Zöngére. Akkó még vótak kanászok. Kűrtötek, durrogtattak és tűzetek fenn a magos ódáiba. " „A legények 15-20 kéve szart is fővittek a Zöngére. Alul szalma vót, arra tették a szárat. Oly gyönyörű vót az a nagy láng. " „ Vótak, akik a faluba durrogtattak likas kulccsal. " Szakcson karácsony vigíliáján alkonyat felé a gyerekek és a legények nagy és „suttyos" ostorokkal egy-két óra hosszat durrogattak. Az egész falu hangos volt. Néha eldurrant egy-egy pisztoly, majd bevonultak a szobába, ahol dióval „páros vagy páratlant" játszottak. Az öregek karácsonyi énekeket énekeltek, virrasztottak az éjféli miséig. A pusztákon „karácsony előestéjéi az ostordurrogtatók valóságos zárótűzzel készítették elő, déltől r • »49 fogva ugy zengett-csattogott a puszta, mint a csatatér. Ez a nap egyes helyeken férjjóslásra is alkalmas volt. Az eladólány kukoricalisztből gombócokat főzött. Minden gombóc közepébe egy-egy papírdarabkát tett, amelyekre különböző férfineveket írt, majd a főzés közben legelőször felszínre jövő gombócból igyekezett megtudni leendő férje nevét. Ha karácsony napján az éjféli misére almát vitt, és ezt az almát megette a kapuban, bízhatott abban, hogy ahány legény elment előtte, annyi kérője lesz farsangban. Üveget is vittek, amit „sanktuskor" lefelé fordítottak. Kijövet a templomból az üvegben lévő vízzel bekenték arcukat, remélve, hogy amit éjjel álmodnak, az beteljesedik. Sióagárdon az éjféli mise után kocsonyát ettek az emberek. A kocsonyához is hiedelem fűződik: „Aszonták az öregek a lányoknak, hogy mosóggyatok meg a kocsonyás tányérba, amibű éfélkor ettetek, másnap reggel kiátok az uccára, azt meglátjátok a szerelőlöket. " Nemcsak a kocsonyás tányérnak volt ilyen mágikus ereje, hanem az almának is. Az almával űzött szerelmi varázslat Ádám-Éva napján általános szinte egész Európában. „Karácsonykor evitték az ómat az éféli misére, azt ott beleharaptak a lányok, azt aki legént esőnek megláttak, az lett az uruk. " ,, Eköllött vinnyi karácsonykó a három misére a piros ómat. Nagymise után ki köllött ányi az utcára, aztán megennyi az ómat, akkó aki arra ment, abba meglátta pörülőtársát. " Csikóstöttösön karácsonykor „hogy főzték ezt az orjalevest, a csontot, akkor aztán, ahun lány, legény vót kirakták, aztán minden oan rész csontnak attak nevet és akkor, hogy a kutya melliket kaptya föl először, akkor aztán az veszi el a lányukat vagy azt veszi el a fiuk. " Gyönkön szentestén egy gyertyával olyan szobába kellett bemenni, amit nem nagyon használtak. Itt egy tükörbe kellett belenézni, és a tükörből az fog visszanézni, aki feleségül fogja venni. Ha szentestén közel hallott valaki kutyát ugatni távoli legény lesz a férje. Egy szekszárdi adatközlő szerint:„Édesanyám mesélte, hogy mikor 18 éves lett, karácsonykor az apja mellé ültették. Amikor az elkezdett enni, édesanyám lekapta a villáról a mákos gubát, és kiszaladt az utcára. Ha arra ment volna valaki, akkor az lett volna a férje. De nem ment arra senki, pártában maradt abban az évben. " „Papirosból csillagot vágtunk ki, és minden ágára felírtuk egy olyan legény nevét, amelyik tetszett nekünk. Ezt beraktuk a párnánk alá. Éjjel, amikor felébredtünk, a sötétben behajtottuk az egyik ágát. Csak másnap reggel szabadott megnézni. Amelyik ágat behajtottuk, olyan nevű legény lesz a férjünk. Ha valaki nem ébredett fel éjjel, azt mondták, az nem fog férjhez, menni. " Szekszárdon ólmot is öntöttek karácsonykor és szilveszterkor is. „Az ólmot megolvasztottuk egy edénybe. Amikor megolvadt, vettünk belőle egy kanállal, és hideg vízbe dobtuk. Kihűlés közben az ólom megkeményedett, és különböző formájú lett. Ezekből jósoltak. 45 TÉLI 1996. 46 VÖRÖS 1974a. 47 BUJDOSÓ 1965. 48 TÉLI 1996. 49 ILLYÉS 1993, 111. 50 TÉLI 1996. 51 GÉMES 1975b. 52 GÉMES - G. VÁMOS 1972. 124