Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

hoztak, mellé mindenféle terményből egy keveset, amilyennel az egész év folyamán a jószágokat etették. A karácsonyi asztalra elsősorban egész kenyér, - hogy egész esztendőben legyen, - sőt néhol kalács is került. Utóbbira példa Kölesden a „fonyatos" kalács, mákos és diós patkó, Kistormáson nagy kenyéralakra sütött laposkalács és csokoládéval, „promencli" cukorral színezett kuglóf, hiszen karácsony táján még bőven volt liszt. Ezt tartotta egy kölesdi szólás is: „ Karácsonko kalácsot Húsvétkor is, ha lehet, Pünkösdko bár kenyeret. " A karácsonyi vacsorán el nem fogyasztott, hosszabb időre a karácsonyi asztalra helyezett ételeknek a szerszámokhoz hasonló szerepük volt. A só - a néphit szerint - alkalmassá tette fogyasztóját tehenek, méhek varázslására, gyógyítására, a bors a gúnár vagy a kakas férfiasabbá tételét szolgálhatta. A fokhagyma gyógyító erőt nyert, a méz a torokfájás hathatós gyógyszere lett, a tojás pedig az állatok egészségét biztosította, stb. Az asztalra helyezett ételek, melyeket általában megfelelő sorrendben fogyasztottak el, a néphit szerint a család tagjainak egészségét biztosították. így a szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma stb. Az almának karácsonykor ezen túl még sokféle mágikus szerepet is tulajdonítottak: Almával jósoltak a lányok Luca naptól fogva, almáról mosakodtak szépség- és egészségvarázsló célzattal. Almáról itatták a jószágot is hasonló meggondolással. A karácsonyi dióevés szinte az egész magyar nyelvterületen ismert. Az egészséges dió egészséget, a rossz dió betegséget jósolt. Kapospulán pl. este mézet ettek torokfájás, és fokhagymát giliszta ellen. Szekszárdon a karácsony ünnepe a jövő évi egészség biztosításának ideje volt. Szenteste a család minden tagja mézbe mártott almát, szentelt ostyába tekert fokhagymát evett. (Az ostyát néhány nappal előtte a templomból hozták.) Azt, hogy a következő évben elkerülje őket a betegség, leginkább a szentelt ostya biztosította. A családi béke érdekében „az apa az asztalnál felvágott egy almát, annyi részre, ahányan az asztalnál ültek. Mindenki evett belőle, hogy jövőre megint úgy találkozzanak, mint az alma darabjai. " Szépségvarázslást is folytattak: A leányok a karácsonyi almára vizet öntöttek. Ebben megmosták az arcukat, hogy olyan szép, kerek, piros, egészséges legyen, mint az alma. A karácsonykor fogyasztott hüvelyesek, sült tök és újabban a hal a következő év pénzbőségét voltak hivatva biztosítani. Általánosan elterjedt hiedelem szerint a karácsonyi asztaltól a gazdaasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem lennének ülősek. A karácsonykor fogyasztott ételekhez Szekszárdon is különféle hiedelmek kapcsolódtak: „Karácsonykor mindig mákos gubát főztünk, vagy mákos kalácsot sütöttünk, mert azt mondták, hogy annyi pénzük lesz, amennyi szem mák van a kalácsban."... „Akinek malaca volt, az karácsonyra levágta és megsütötte, mert a malac szerencsét hozott: a házhoz húzta a gazdaságot. "... „Csirkét, tyúkot vagy akármilyen más baromfit azonban tilos volt enni, mert úgy tartották, az elkaparja a háztól a szerencsét, vagy kikaparja az ember szemét. " Az asszonyok halat főztek, mert azt mondták, hogy aki karácsonykor halat eszik, az úszni fog a boldogságban. ,, Vacsorára halat is szoktak főzni, mert ahány pikkely volt a halon, annyi pénze lesz annak, aki eszik belőle. " Nem véletlenül nevezték a pikkelyt halpénznek. A karácsonyi táplálkozást két fő részre lehet osztani. Az éjféli mise után fejeződik be a böjt, a mise után már húsos, zsíros ételeket is fogyasztottak. A szentestei vacsora előtt ún. kezdő-ételeket fogyasztottak: diót, almát, fokhagymát, ostyát, mézet, aszalt gyümölcsöt. Ezek közül számosnak fontos szerepe van a betegségjóslásban, családi béke biztosításában. „Ezután babot, borsót, vagy lencsét ettünk, vagy tésztát: mákos gubát, mácsikot. Ha volt halat is szoktunk főzni. A kenyeret aznap sütöttük, a legjobb lisztből. Aztán 1 „Az. asztal alá tették, inert régen az. asztal alja ilyen andráskerészi volt, az. áthidalója, és arra rápakoltak egy öregebb abroszt, és arra rápakolták a szénát, a szalmát, hogy jó helye legyen Jézuskának, meg mindenféle állati ételt, úgy hogy az összes termésbül egész, évbül, még répa is volt benn egy darab, mindenbül, aztán azért, hogy a Jézuska jön az éjjel, majd akkor az. megáldja, jó termés lesz következő évben, és akkor hát, ha olyanos volt, akkor kivitték mindjárt reggel, volt mikor újévkor vitték ki csak az első szobából. Mert ugye, hagy maradjon az. ott, az. Isten azt megáldotta. " - T. BERECZKI 1994, 316-317. 13 GÉMES 1975d. 14 TÉLI 1996. 15 G. VÁMOS 1975. 16 PATAKI 1984. 17 PATAKI 1984. 119