Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

elmentünk az éjféli misére. Mikor hazajöttünk addigra már lejárt a böjt. Lehetett már enni húsokat, hurkát, töltött káposztát, kocsonyát és tésztákat. " A mákos guba a karácsony előtt néhány nappal sütött, megszikkadt kerek kalács tésztájából készült, tejjel leforrázva, mézzel, mákkal ízesítve. A vacsorát szigorúan családi körben fogyasztották el. A háziasszonynak „közben egyszer sem volt szabad felállnia", mert akkor a következő évben a tyúkok nem fognak tojni.

18 Pariban karácsony vigiliáján, vagy karácsony böjtjén nem ehettek az emberek húst, csak az éjféli mise befejezése után. Mi is kerülhetett ekkor az asztalra? Elsősorban sült krumpli, sült tök, kelt kalács és „hustli" (aszalt gyümölcs, melyből kompótot főztek). Az asszonyok tésztát dagasztottak és abból karácsonyi ajándékot készítettek a gyerekeknek. A fiúk nyúl, a lányok baba figurát kaptak. Ha ezen a napon az égbolt piros volt, a felnőttek a következőket mondták a gyerekeknek: „Jetzt backt das Chriskindlein, das Chriskindl backt Puppen. " (Most süt a Jézuska, a Jézuska babát süt.) Kocsola környékén a karácsony előtti nap böjt volt. Nem reggeliztek, ebédre bablevest főztek és laskát sütöttek, vagy aszaléklevest és sült kalácsot. Karácsonykor a kalács tésztájából szoktak cipót sütni, mely újévig a szőttes abroszon állt az asztal sarkán, és újév napján ették meg. Ilyenkor át szokták hívni a szomszédból a gyerekeket, mert minél többen esznek belőle, annál bőségesebb termés várható az újévben. Amikor a gyerekek kigyönyörködték magukat a karácsonyfában, akkor enni kaptak kenyeret, sült tököt, egy kis pohárban mézet, diót, almát. Ezt a sok édességet azért kapták, hogy olyan édesen szeressék a kis Jézust. A felnőttek kocsonyát ettek. Erre az éjféli étkezésre megterítették a karácsonyi asztalt. A legalsó terítő volt amiről ettek. Ezt kendervászonból szőtték. Ezen volt a második abrosz, amivel az első abroszon az asztal sarkán lévő kis kenyér volt leterítve. A harmadik terítő volt az ünnepi terítő, ez volt a legszebb. Ez már pamutvászon volt, nagyon fehér, felszedett piros hímes abrosz. Erre tették a „pipicset", amiben virágolaj 20 égett. Bátaszéken a székelyek és a svábok körében ez a nap szigorú böjti nap volt, hústilalommal. A felvidékieknél bár nem volt jellemző a böjt, mivel reformátusok voltak, szenteste mégsem ettek húst. A svábok szenteste halat és almát fogyasztottak. A székelyek mákos tésztát készítettek. A felvidékiek lencselevest és túros tésztát ettek. Az ilyenkor fogyasztott ételek legnagyobb része jóslásokra volt alkalmas. A hal jósló jelentése - a halpikkelyekből kiindulva - a sok pénz. Az együtt elfogyasztott alma a család összetartozását, együtt maradását biztosította. A lencse gazdagságot, jó termést, a mákos tészta pedig jó házasságot jelentett. A felvidékieknél e napon aszalt gyümölcs került az asztalra, a székelyeknél és a sváboknál pedig dió, méz, fokhagyma. A dióból jövendölni lehetett, ki lesz beteg a jövő évben. A fokhagyma és a méz fogyasztása egészséget jelentett. A Tolna megyei németek, köztük a bonyhádiak karácsony előtt igen szigorú böjtöt, az ún. vigiliaböjtöt tartották meg. A böjt alatt napjában csak egyszer lakhatott jól valaki, anélkül, hogy húst vagy húsfélét evett volna. Ezért erre az alkalomra üres kalácsot (fonott kalácsot) sütöttek. Tésztája tejből, lisztből, élesztőből, cukorból és egy kevés sóból készült. Megdagasztás után kétszer, sőt háromszor is megkelt. Sütés előtt három ágra vágták, majd mint a hajfonatokat összefonták. Aszalt szilvából és almaszeletből főzött kompóttal, vagy - ami kézenfekvőbb volt, - tejjel fogyasztották. A böjti étrendben a kalácson kívül még tojással, érett túróval és savanyú babbal találkozhatunk." Az ünnepi kenyeret két nappal karácsony előtt sütötték. Hétköznapokon általában rozslisztnek és búzalisztnek a keverékéből készült a tészta, azonban a jobb módúak és iparosok karácsonykor és nagyobb ünnepek alkalmával megengedték maguknak azt, hogy tiszta búzalisztből sütött fehér kenyeret tegyenek ünnepi asztalukra. Karácsony előtt egy nappal készítették a hájas pogácsát, akkor, ha előtte már volt disznóvágás. A megtartott hájat kockára vagdalták, kimosták, majd egy nagylyukú szitán áttörték, liszttel gyúródeszkán összedolgozták és egy órára hideg helyre tették. Közben lisztet, sütőport, tojássárgáját, sót és egy kevés tejet nyúlós tésztává gyúrtak. Ezt gyúródeszkán megnyújtották, s belehajtogatták az előbbi hájas, hideg tésztát. Most már a kettőt egyben megnyújtották vékonyra, aztán ismét összehajtogatva ezt négyszer megismételték. Kb. ujjnyi vastagra hajtva pogácsaszaggatóval formázták. A pogácsák tetejét tojásfehérjével kenték meg, s bevagdalva tették a sütőbe. 18 KÁNTOR 1976. 19

KOHÁRI 1996. 20 GÉMES 1975d. 21 DITTRICH2001. 22 SOLYMÁR 1968. 120