Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vass Erika: Egy cikói német ház élete

A köves szobái (Federkiche) szintén kímélték, nem is fűtötték. Itt aludt Kiszler Margit, de napközben nem tartózkodtak itt. Emellett legfeljebb vendégek aludtak itt, mint például a nyaranta hazalátogató Kiszler József vagy Gyula. Itt született meg 1942 júliusában Kiszler Albertek első gyermeke, Gyula, mert ez volt a hűvös szoba. A másik két gyermek télen született, ezért ők a lakószobában (Wohnstuwe/Schlqfstuwe) jöttek a világra. Itt laktak Kiszler Albertek gyermekeikkel. A lakószobában egy cserépkályhát helyeztek el, de ezt sem fűtötték be minden nap, legfeljebb vasárnap délelőtt, hogy a délutáni horgolásig bemelegedjen a szoba. Ez a helyiség a lakókonyha ajtajának kinyitása által melegedett fel. Lefekvés előtt a konyhai tűzhelyen téglát melegítettek, amit ruhába tekerve raktak az ágyba. Kiszler Albertné szívesen emlékszik erre vissza, mert a hideg, tiszta levegőben jó volt aludni. A bejárat mellett függött a falon a szenteltvíztartó. A szenteltvíz védelmező szerepére Kiszler Albertné így emlékezett vissza: „Amikor a gyerekek megszülettek, és gyerekágyas voltam, akkor mindenki, aki jött meglátogatni, az a szentelt vízbe mártotta az ujját, és odajött az ágyhoz. Es kapott a szentelt vízzel keresztet az anya meg a kisgyerek is. Ez volt a szokás. Es a komaasszony hozta az ebédet. Valaki mindig kint volt, mert tudtuk, hogy mikor jön, és valaki segített leemelni a nagy kosarat a fejéről, és ő is előbb odajött így az ágyhoz, szentelt vizet adott nekem meg a kicsinek, és akkor csomagolt ki. " A lakószobában a szentkép mellé tűzték a szentelt barka egy ágát (Schutzpalme). A többit virágvasárnap délutánján a temetőbe vitték ki a sírokra. A sublót felső fiókjában tárolták a mindennapi használatra szánt imádságos könyveket, kalendáriumot. Szombat esténként a gyerekek elalvása után Jézus szíve vagy lorettói litániát imádkoztak itt a felnőttek, miközben szentelt gyertyát égettek. Kiszler Albertné férjhezmenetelekor két szobára való bútort hozott magával. Az egyik - amint már láttuk - a tisztaszobába került, a másik pedig a lakószobába. A ruhákat szekrényekben tárolták. Itt helyezték el Kiszler Albertné ruháit is, köztük 25-30 inget, amelyeket még lánykorában saját maga varrt. Ezek a ruhákhoz hasonlóan hosszú időre előre készültek: „Nekem nem kellett ilyet venni, amíg át nem öltöztem. " [= amíg ki nem vetkőzött, azaz 1949-ig.] A stafírung részét képezte még a három ágyhoz 9 párna, 3 dunyha, egy tucat lepedő. Az utóbbiak között külön voltak hétköznapiak, illetve a tisztaszobába való csipkés szélűek. A falióra napközben nem töltötte be szerepét, mert nem tartózkodtak a szobában. A mezőn dolgozók számára az időt a harangszó vagy a vonatok jelezték. A vonatok közül all órásat Eiprennzugmk ('rántás vonat'-nak) hívták, mert akkor csinálták az asszonyok az ebédhez a rántást. Ez a szoba adott helyet a disznótornak is. A lakókonyha (Kiche), ahogyan a neve is mutatja, több funkciót betöltött. Itt laktak a nagyszülők, és a családtagok is itt pihentek meg napközben, télen pedig itt főztek egy sparhelten. Nyaranta a nyári konyhában főztek ugyan, de az ételt akkor is bevitték a lakókonyhába, s itt.fogyasztották el. Itt várták az éjféli misét is. Ebben az időben itt volt a főbejárat. A férfiak a házba nem jöttek be kalapban, hanem vagy a gangon vagy a fogason hagyták azt. A korábbi bejáratot - ami ekkor a köves szobába nyílt- csak ünnepi alkalmakkor használták, mint például Julius Kiszler első miséje idején. Az ebéd előkészületei az asztalon történtek. Szombat este az asztalra helyezett nyújtódeszkán készítették el a tésztát a másnapi levesbe. Az étkezéseket imával keretezték. Először Johann Kiszler szedett magának, az utolsó pedig a felesége volt. Ő volt az, aki étkezés közben mindenkinek annyit vágott a kenyérből, amennyit kért. A mai szokástól eltérően előre nem szeltek kenyeret kis kosárba. Az egész kenyér megszegése előtt Anna Maria Kiszler három keresztet rajzolt késsel a kenyérre, miközben magában a következőket mondta: Gottes Vaters, des Sohnes und des Heiligen Geistes (Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek). Kenyérsütéskor a kemencébe elsőként berakott kenyérbe egy kis lyukat nyomtak az ujjukkal. Ezt a kenyeret hozták be utolsóként a présházi kenyértartóról, s ez jelezte, hogy elérkezett a kenyérsütés ideje. Az evőeszközök közül a kanálnak volt a legnagyobb szerepe. A kést csak a hús felvágására használták, utána villával vagy kanállal ették. Étkezés után a hokedlin mosogattak el a mosogató dézsában. Az elmosott edényeket az asztalra tett tepsiben szárították. Fontos szerepet töltöttek be a porcelán edények is, melyeknek egy része nászajándék volt. A lakókonyhában volt egy polcos stelázsi (Stelasch) és egy felül üveges, alól tömött faajtós kredenc (Kredenz). Az előbbin virágoztatták ki a Barbara-ágat, amit december 4-én reggel kellett vágni, amíg senkivel sem beszéltek. Férjjósló funkciójáról Kiszler Albertné nem tud. A konyhában használatos cserépedények óbányai fazekasok munkái, amiket a bonyhádi piacon vásároltak. A gyékénnyel fonott 456