Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

V. Kápolnás Mária: Az első fényképészek és műtermek Tolna megyében 1870–1914

A meghatározásnál fontos szempont a kép technikája, a viselet, a kép előkerülésének helye, s a vele együtt múzeumba, levéltárba került tárgyak, iratok. Új ismeretket adhatnak az újságcikkek és reklámok, amelyeket azonban megfelelő forráskritikával szabad csak elfogadni. Az előkelő nagybirtokos nemesi családoktól közgyűjteményeinkbe került korai fényképalbumok (1860-70-es évek) képei fővárosi és külföldi, elegáns műtermekben készültek, az ábrázolt személyek miatt fontosak a helytörténeti kutatások számára. Ha műtárgyként vizsgáljuk ezeket, jelentősen árnyalhatjuk a neves fényképészek munkásságát is. A helybeli fényképészek alkotásai először az itt lakó nemesi családoknál, majd a tisztviselőknél, értelmiségi családoknál, később a gazdagabb iparos- és parasztcsaládoknál jelentek meg. A fotográfusok első országos érdekvédelmi szervezetét, a Magyar Fényképészek Egyletét 1871-ben alapították, de szakfolyóiratuk, a Fényképészeti Lapok két szám után érdektelenség miatt megszűnt.

5 Tíz évvel később Veress Ferenc indította újra el a lapot. 1882-ben 257 önálló fényképészt, 219 segédet, 58 műkedvelőt tartottak nyilván. A Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletét 1886-ban hívták életre. Az 1872. évi VIII. törvény „szabad művészetnek" nyilvánította a fényképezést, amelyhez nem kellett szakképesítést vagy gyakorlatot igazolni. A szakmai viták eredményeképp az 1884. évi XVII. Ipartörvény sem vonta hatálya alá a fényképészmesterséget, továbbra is a „szabad művészetek" közé sorolta, és szerzői jogvédelem alá helyezte (1884. XVI. tv. A szerzői jogról). E szerint: „A fényképészet által előállított műnek gépi utánképzése, közzététele és forgalomba helyezése (öt évig) az eredeti felvétel szerzőjének kizárólagos tulajdonát képezi- " Feltétele, hogy minden példányon feltüntetik az eredeti szerzőt vagy kiadóját, avagy a céget és lakhelyét, a naptári évet, melyben először az „utánképzés" megjelent. A törvény magyarázata szerint, bár a fényképészet nem azonosítható a képzőművészettel, „ az ma már a tökéletességnek olyan fokát érte el, mely annak alkotásait, igen sok esetben, művészeti értékkel ruházza fel; azt nem is említve, hogy a fényképészet mint iparág is bír olyan speciális jelentőséggel, mely azt a közönséges kézműiparnál határozottan magasabb fokra emeli. "

9 A vita azonban tovább folyt a fényképészet ipari vagy művészi mivoltáról. Mivel „szabad művészet", nem kellett képesítést igazolni műveléséhez, és így könnyen válhatott a kontárok prédájává, akik olcsó áraikkal tömegcikkeket állítottak elő. Az 1880-tól megjelenő szárazlemezek térhódítása miatt ugyanis nem lehetett megakadályozni a hozzá nem értők működésének elterjedését, hiszen lényegesen kevesebb ismeret és gyakorlat elegendő volt a képek elkészítéséhez. A fényképezés mesterségét csak nagyobb műtermekben lehetett elsajátítani, legközelebb Saltzburgban működött fényképészeti szakiskola, ahol néha évekig kellett várni a bejutásra. A magyar fényképész-képzés soha nem tartott lépést az igényekkel. 1895-1905 között a Fényképészek Köre tartott továbbképző tanfolyamokat, 1909-ben felállították a Magyar Fotográfia Szakiskola és Kísérleti Laboratóriumot. A kezdeményezések után 1914-20 között Pécsi József fotótagozatot alakított a Székesfővárosi Iparosiskolában. A fényképezést 1920-ban miniszteri rendelettel kötötték megfelelő képesítéshez. A fényképészeti anyagokat a magyarországi műtermek eleinte Bécsből, Münchenből szerezték be, postai utánvéttel jutottak hozzá, de a nagyobb műtermek maguk is - kereset-kiegészítésként - foglalkoztak fotócikkek forgalmazásával, kereskedéssel. Az 1890-es évektől egyre általánosabbá vált a könyvkereskedések, drogériák fotócikk-forgalmazása, hogy a jelentkező amatőrök igényeit kielégítsék. Mivel a törvények szerint a fényképészet nem volt ipari foglalkozás, hanem teljesen szabadon, minden megszorítás nélkül gyakorolható művészeti ág, ezért a hatósági iratanyagban nem követhető nyomon a korai műtermek nyitása, működése, a foglalkoztatottak száma, tevékenysége. Csak akkor találkozunk nevükkel, ha valamilyen kérelemmel fordultak a hatósághoz, netán valamilyen szabálytalanságot követtek el, ez azonban ritkán kapcsolódik hivatásukhoz. Az egykorú szakirodalom sok támpontot adhat a kutatáshoz, azonban a 5 SZARKA - FEJÉR 1999. 127. p. 6 KINCSES 1993. 60. p. 7 SZARKA - FEJÉR 1999. 127. p. 8 TÖRVÉNYTÁR 1884. XVI. tv. 122. p. 9 TÖRVÉNYTÁR 1884. XVI. tv. 123. p. 10 SZARKA - FEJÉR 1999. 63. p. 11 KINCSES 1993. 57. p. 12 Fotótörténet Időrendi Táblában. Népművelési Intézet Bp. 1976. 13 SZARKA - FEJÉR 1999. 30. p.; Tolnavármegye 1891. december 6. Calderoni fényképészeti készülékekről szóló hirdetése. Tolnavármegye 1903. július 12. Árva J. kereskedő és könyvnyomdája fényképészeti készülékeket kínál műkedvelők számára. Molnár Mór Könyvnyomdája fényképészeti cikkeket is árul 1907-ben (Tolnavármegye 1907. szeptember 8.). 1909. július 11-én a Garay Drogéria hirdeti fényképezőgépeit amatőrök számára. 386