Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Glósz József: Társaság és társadalom (Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához)

területi, vagy politikai rivalizálásnál jobban megbontotta a megye birtokos nemesi társadalmának belső egységét. A magányos aggastyán, Dőry Vince asztalánál már nem vendégként, hanem ingyen kosztosként ül Perczel László és Ferenc az 1850-es évek elején. László odáig süllyedt, hogy kötelezvényt hamisított patrónusa terhére.

39 A nemcsak gazdag, de igen fukar Gindly Rudolf egy levelében azt írja, hogy nincs ugyan köze P/erczel /? Etelkához, de tudja, hogy igen szegény, ezért hajlandó ápolási költségeit kifizetni. Az anyagi hanyatlással elveszített társaságképesség más családokat is sújtott. A századelő alispánja, Csehfalvay Ferenc leszármazottjának felesége, férje, Mihály számára folyamodik alázatos hangvételű levélben kasznári állásért Gindly Rudolfhoz.

40 A gazdasági differenciálódás az egyes nemzetségeken, családokon belül is már a társadalmi összetartozást megkérdőjelező különbségeket teremtett. A folyamat akkor érkezett el kritikus pontjára, amikor a zsugorodó, majd eladósodás következtében zálogba tett, esetleg eladott birtok már a birtokosi lét látszatának megőrzésére sem adott alkalmat, s a család a kúriát elhagyni, hintóról, fogatról lemondani kényszerült. A rokoni reagálás igen különböző lehetett. Nemeskéri Kiss Pál 1839-ben kitenni készült tönkrement unokatestvére özvegyét az általa megvásárolt házból. Amennyiben a segítség nem igényelt anyagi áldozatot, ő is nagyvonalúbbnak mutatkozott: levélben kérte apósát, Csapó Dániel alispánt, hogy legalább valamilyen tiszteletbeli hivatalhoz jutassa Kiss Antalt, hogy legyen elfoglaltsága, s megismerjék a megyénél. Kiss Ferenc fiát pedig még Bécsből való távozása előtt tisztté neveztette ki.

41 Nyilván az ő támogatásának köszönhette két másik unokaöcs, Lajos és Ferenc is alszolgabíróvá választását az 1840-es években. Szolidárisabbnak bizonyult szegény rokonaival szemben Csapó Dániel, aki nem csupán Pál testvére sírkövére, hanem unokaöccseinek taníttatására is komoly összegeket áldozott.

42 Kombináltan alkalmazta a család nevének, presztízsének védelmére szánt korabeli stratégiákat a báróvá avanzsált őrnagy, Jeszenszky Miklós. A később egyenes ági örökös nélkül elhalálozott kamarás felvásárolta testvéreitől és azok gyermekeitől a csibráki közbirtokosság nekik jutott felét. Végrendeletében nem osztotta fel a számos várományos között a megyei birtokos társadalom színvonalán legfeljebb egy családot eltartani képes jószágot, hanem Károly testvére egyik unokáját tette meg általános örökösévé. Egyúttal azonban arra kötelezte, hogy a befolyó jövedelem felét életük időtartamára ossza szét a többi elszegényedett rokon között, - mint írja - a család becsületének fenntartása végett.

43 Az 1860-ban végrendelkező idős katona még őrizte az összetartozás, a kölcsönös szolidaritás hagyományát. Ugyanerre hivatkozva várhatta el 1823-ban az önhibájából tönkrement Dőry Ferenc Antalné, hogy a família gondoskodjék róla. A család, a nemzetség a 19. század elején még bizonyos értelemben kollektív és kölcsönös biztosításként funkcionált. A rokonokat a szolidaritás mellett az ősiségi rend is összekapcsolta, amely őket a várományosok közösségévé avatta. Ugyancsak a szolidaritásra apellál Bezerédj János is az Istvánhoz intézett alázatos hangú levélben. Az indokok túlságosan is jól ismertek lehettek a szerencsésebb sorsú birtokosok előtt: nyomasztó adósságok, elhúzódó perek, számos neveletlen gyermek, jövedelem hiánya. Állást kért - Kápolnay Ignác birtokán megürült az ispáni hivatal - a maga számára. Bezerédj István válaszát nem ismerjük, de tekintve közismert humanizmusát, bizonyára segített a szegény rokonon. Nagyvonalúsága nem mindig találkozott a család egyetértésével. 1842-ben több évtizedes pereskedés után külön egyezséget kötött unokatestvéreivel, az öröklésből törvénytelen származás vádja miatt kizárt Ferenczy rokonokkal. A többiek inkább vállalták a házasságtörő Bezerédj Katalin botrányainak nyilvános, a családra rossz fényt vető teregetését, mint a méltányos osztozást az örökségen.

45 A birtokaprózódás előrehaladtával, az ősiség eltörlésével, a polgári öröklési rend létrejöttével a család nevének, rangjának megőrzése, a Jeszenszky Miklós által alkalmazott kettős stratégia egyik elemének, a rokoni szolidaritásnak fokozatos feladásához vezetett. A döntés kemény, de logikus volt. A zsugorodó ősi birtokállomány csak a belőle élők számának radikális csökkentésével biztosíthatta a kiválasztottak számára a TML. IV/55. a. 87/1854. TML. XIII/37. Csehfalvay Mihályné levele Gindly Rudolfhoz é. n. július 7. TML. XIII/9. Kiss Pál levele Csapó Dánielhez 1835. január 5., 1836. október 11., 1839. május 8. TML. XIII/9. Csapó Dániel pénztárkönyve 1821-1832. TML. IV/152. d. TML. XIII/8. Bezerédj János levele Bezerédj Istvánnak. 1842. kisasszony hava 18. TML. XIII/8. Bezerédj István levele id. Bezerédj Istvánhoz., 1842. június 1., IV/55/a. III. 4/1854. 377