Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Glósz József: Társaság és társadalom (Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához)

család régi fényének megőrzését. Ezt az utat járták nemcsak a szorult helyzetű, hanem a felfelé törekvő családok is. Az utód nélkül meghalt Csapó Ida kb. 4000 holdas vagyonát számos unokaöccse mellőzésével egyetlen rokonára, Csapó Vilmosra hagyta.

46 Gindly Rudolf nem csupán sógornőjétől tagad meg minden segítséget, de két lányát is megrövidíti, hogy a harmadikat az arisztokrácia soraiba emelje. Egy nemzedéki idő alatt drámai változások következtek be egyes családok, egész nemzetségek helyzetében. Kiszorulva a birtokos nemesség világából rokonaik, barátaik nem rendelkeztek kész válasszal arra a kérdésre, mi legyen a tönkremenők sorsa, hogyan biztosítható megélhetésük, és - a rendi világban nem kevésbé fontos probléma - hol legyen az új helyük a társadalomban és a társaságban? Megnyugtató megoldás a drámai problémára a 19. század végéig nem született. A polgári világ nem tudta integrálni az „úri" világból kiválókat. Görcsös ragaszkodásuk múltjukhoz maguknak sok megaláztatást, a sikeres túlélőknek - akik az együttérzésen és némi protekción kívül mást kínálni nem tudtak - kínos pillanatokat szerzett. Ennek következtében olyan személyek és családok jelentek meg a társasági élet peremén, akik valaha közéjük tartoztak. A reformkorban éleződő politikai harcok és a szélesedő társadalmi szakadék együttesen megkérdőjelezték egy korábban homogénnek tűnő világ belső viszonyrendszerét és a rá épülő érintkezési kultúrát. Megoldást egy, a rendi válaszfalakat lebontó polgári kultúra jelenthetett volna, de paradox módon ennek megteremtését maguk az egzisztenciális válságba kerülők sem szorgalmazták, inkább vállalták az alászállást a hagyományos hierarchia alacsonyabb fokára. A vármegyei nemesség belső tagoltságának tükre, s egyben formálója a családi-rokoni kapcsolatokat teremtő, vagyonokat egyesítő, vagy éppen felaprózó házasság volt. Ennek következtében a párválasztás nem két fiatal egyéni döntése volt csupán, hanem a családokat, sőt a tágabb rokonságot is érintő lépés, melynek során figyelembe kellett venni az összeköttetésre lépő felek vagyonát, státuszát. E jó parti emelhette a család rangját, felbecsülhetetlen értékű kapcsolatokat teremthetett, s ezzel a felemelkedés új távlatait nyithatta meg az egész nemzetség feltörekvő tagjai előtt. Olyan házasságra törekedtek tehát, amelyben a kiszemelt partner helye a rendi világ hierarchiájában az övék felett állt, vagy legalább azzal egyenértékű volt. Mivel e törekvés kölcsönös, általános elvként elfogadhatjuk, hogy ki-ki értékén kelt el e sajátos piacon, ahol földbirtok, készpénz, rang, hivatal, kapcsolatrendszer volt az adásvétel tárgya. A házasságkötés így segítségére lehet a kutatónak az egyes családok, nemzetségek helyzetének, korabeli megítélésének meghatározásában. Számos tanulsággal szolgálhatnak ugyanakkor azok az esetek is, amikor a házasság révén szövetkező családok között a fenti kritériumok valamelyikének, vagy akár az összesnek tekintetében nyilvánvaló egyenlőtlenség állt fenn. Megmutatja, hogy egy adott társadalmi réteg hol vonta meg a parti- és társaságképesség alsó határát, s a még tolerált partner személyes kvalitásai jelezhetik, melyek lehettek azok az immateriális értékek, amelyek beszámítódhattak a kényszerű alkuba. A hivatali pályán sikert sikerre halmozó Bezerédjek előnyös házasságok révén kamatoztatták és egyúttal erősítették kivívott társadalmi pozíciójukat, anyagi helyzetüket. Bezerédj Mihály septemvir a gazdag örökösnővel, Gindly Zsófiával lépett frigyre. István fia a hasonló helyzetű felsőbüki Nagy családba házasodott, az ara nagybátyja, József personalis, s e minőségében a királyi tábla, valamint az országgyűlés alsó táblájának elnöke. Testvére, Pál tekintélyes és népszerű ellenzéki politikus. A következő reformkori generációnál felbukkannak a famíliában az első arisztokraták. Lajos báró Mednyánszky Gizellát vette feleségül, Krisztina gróf Albertiné lett, Pál gróf Murray Everildával lépett házasságra. A mennyasszony apja osztrák altábornagy, s mint ilyen, nyilvánvalóan a nem túl vagyonos és előkelő katona-arisztokratákhoz tartozott. Annál figyelemre méltóbb az anyós személye: egy gróf Esterházy-lány, általa a Bezerédj család immáron az arisztokrácia felső köreivel került rokoni kapcsolatba. A kiterjedt famíliában a felfelé törekvés mellett egy, - ebben a korban korántsem ritka - befelé fordulás is megfigyelhető: gyakoriak a nemzetségen belüli házasságok. A kockázatos kapcsolatokat a család valószínűleg a vagyon védelmében tűrte illetve támogatta. Hasonló tendenciákat figyelhetünk meg a Dőry nemzetség esetében is. Ferenc báró Dőry Antóniát, id. Vince Annát, Károly Máriát, Sándor Karolinát, Gábor Erzsébetet vette feleségül. Valamennyien a Tolna GAÁL 2002. 94. GAÁL 2002. 96., TML. XIII/37. Roboz Lidia levele Gindly Rudolfnénak. 1856. június 24. NAGY 1858. 92-98.; BODNÁR - GÁRDONYI 1918. 20. 378