Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Glósz József: Társaság és társadalom (Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához)

értékrendjének, mentalitásának változása következtében a 19. század első felében ki - illetve átalakultak. E rövid tanulmány ehhez kíván adalékokkal szolgálni a Tolna megyei és a vele rokon dunántúli középbirtokosság példáján. A volt török hódoltság birtokviszonyait a 18. században adományozás, vásárlás, illetve házasság révén szerzett jószágok formálták. Mint a legtöbb felszabadított megyében, Tolnában is az arisztokrácia dominált, az összterület mintegy 60 %-át birtokolva, míg a maradékon az egyház és a köznemesség hozzávetőleg egyenlő arányban osztozott. A birtokszerző ősök uradalmai 19. századi mércével így is nagybirtoknak tekinthetők. A csupán 2000 holdas némedi mellett a kisebb jószágok: Kéty, Görbő, Györköny, Fadd, Miszla, Csibrák, Kajdacs, Gyönk területe 5000-10000 korabeli hold között mozgott, a bölcskei mintegy 15 ezer holdat tett ki, míg a legnagyobbak - Bonyhád, Paks, Tengelic, Zomba - megközelítették, vagy akár el is érték a 30 ezer holdat. A 18. században kialakult birtokviszonyok következtében a vármegye leggazdagabb köznemesi családjai a tengelici uradalmat birtokló Gindlyek, s azok leszármazottai, a Bezerédj, Csapó, Jeszenszky családok, a Zombán, Tevelen, Kisdorogon osztozó Dőry nemzetség, a bonyhádi Perczelek, a gyönki Magyary-Kossa, Hajós, Vizsolyi családok, a kajdacsi Sztankovánszkyak voltak. A 19. század első évtizedeire a helyzet gyökeresen megváltozott, örökösödés révén az eredetileg 1-2 tulajdonos kezén lévő jószágok számos, - esetenként akár több tucat - részbirtokra oszlottak, s az egykori uradalmak helyén népes közbirtokosságok alakultak ki. Mindez nem csupán a köznemesi birtokosok anyagi pozícióit rontotta, de az aprózódás mértékétől függően újraírta a nemzetségekké bővülő családok vagyoni hierarchiáját is. Az utódok népes seregének kezén jelentéktelen részbirtokok halmazává vált a Perczel és Kliegl örökösök bonyhádi uradalma. Hasonlóan alakult a helyzet a nagyok közül a paksi, a kisebbek közül a némedi, görbői közbirtokosságban. Jelentős, de a felsoroltaknál kisebb mértékű volt az osztódás a gyönki, kajdacsi, miszlai, tengelici, csibráki, faddi, györkönyi, zombai és bölcskei uradalomban. Mindez kihatott az egyes családoknak a 18. századi birtokszerzések idején kialakult anyagi s közvetve társadalmi pozíciójára is. A változások legnagyobb vesztesei a Bonyhádot és a környékbeli falvakat birtokló Perczel és Kliegl örökösök, valamint a Pakson birtokos Daróczy és Száraz leszármazottak voltak, akik 1847-ben már 62-en osztoztak a családi birtokon. Teljesen eljelentéktelenedett az eleve szerény terjedelmű, Némedit birtokló Kiss, Barbacsy, Roboz, Torkos családok kezén megmaradt földterület. 1842-ben már 27 tagja volt a szintén a kisebbek közé tartozó görbői közbirtokosságnak, amelynek soraiban találjuk többek között a Csehfalvay, Miskey, Pozsgay, Divéky, Kajdacsy, Setéth, gróf Messey és Szluha családot. A nagyobb birtokméret, a viszonylag kevesebb örökös következtében anyagilag szilárdabb talajon álltak a Dőryek, a Gindly leszármazottak, a gyönki közbirtokosok, a miszlai Nemeskéri Kiss, a csibráki Jeszenszky, a kajdacsi Sztankovánszky, Hrabovszky családok. Ugyanakkor nem csupán az egyes, közbirtokosságokká terebélyesedő nemzetségek között módosultak a 18-19. században az anyagi erőviszonyok, hanem azokon belül is, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy általánosságban mondjunk ítéletet az adott birtoklási és rokoni körbe tartozó családok helyzetéről. így a kétyi közbirtokosságból kiemelkedett Eperjessy István mintegy 1000 holddal, a györkönyiből Petrich György 1400 holddal. Köznemesi viszonylatban igen gazdagnak számított a gyönki Magyary-Kossa Sámuel 5500 holdas birtokával, kb. 2000 holddal rendelkezett ugyanitt Halász Lázár, 1500 holddal pedig Vizsolyi János. A határ negyed részének birtokában Sztankovánszky Imre volt Kajdacs legjelentősebb földesura. A faddi közbirtokosság három ágának sorsa is eltérően alakult. Az eredeti tulajdonos Béri Balogh család 2200 holdján 17 birtokos osztozott, míg a másik két harmadot egy tagban birtokolta gróf Széchenyi Lajos illetve Bartal György. A bölcskei közbirtokosság belső viszonyait kevéssé ismerjük, ám a 680 holdas átlagos birtoknagyság arra utal, hogy a sorozatos birtokosztályok még nem deklasszálták az összes ide tartozót. Közülük a nagy múltú, a Zrínyiekkel is rokoni kapcsolatban álló Tahy család mintegy 2500 holddal rendelkezett. Ugyanakkor Nagy Lajos, az 1850-es évek megyefőnöke mindössze 150 holdas allódiumot és néhány jobbágytelket mondhatott a magáénak. Az örökösök számának radikális csökkentésével még időben fékezte meg a birtokaprózódást a tengelici közbirtokosság, 1500-2000 holdas jószágokkal szilárdan tartotta középbirtokosi státuszát a Gindly, Bezerédj, Csapó, Jeszenszky, báró Bésán család. Erőteljes 2 Benda Gyula e köznemességet vertikálisan a vagyon, rendi állás, tekintély, horizontálisan a vallás, műveltség, nemzetiség, életmód alapján tagolja. BENDA 1984. 313. 368