Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Glósz József: Társaság és társadalom (Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához)

Glósz József Társaság és társadalom (Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához) Történetírásunk sokáig hajlott rá, hogy a reformkorban bekövetkező politikai fordulatot közvetlenül a gazdasági helyzet változásaiból vezesse le. E felfogás szerint a mezőgazdasági termények iránti növekvő kereslet, a birtokgazdaság kiépítése ösztönözte, a birtokos nemesség drámai eladósodásában jelentkező válság, amely a régi út követhetetlenségét szignálizálta, viszont kikényszerítette a társadalom rendi kereteinek lebontását, a gazdasági és politikai élet új, polgári alapokra helyezését. Ugyancsak a politika bázis szélesítése, azaz a polgárosodás irányába mutatott a nemzeti függetlenség politikai célja is. E megállapítás alapvetően igaz volta ellenére is túlzottan leegyszerűsítő. Egyrészt a gazdaság jelzései nem voltak egyértelműek, a tervezett reformok a birtokos nemességnek éppen a legválságosabb helyzetben lévő része számára nem ígértek megváltást szorongatott helyzetéből. így kézenfekvőnek tűnhetett a szó szerint talaját vesztő réteg számára, hogy ne adja fel egyetlen, még megmaradó tőkéjét, nemesi kiváltságait. A prosperáló birtokok tulajdonosait sem ösztönözte feltétlenül reformokra a jobbágyfelszabadítással bekövetkező tulaj donvesztés, a lemondás az addig ingyenes munkaerőről. így azután a liberális nemesség eltérő szociális helyzetű csoportjai akár végső áldozatként is felfoghatták a lemondást kiváltságaikról, amellyel hazájuknak, népüknek tartoznak, hogy megfelelhessenek a nemzetalkotó, történelemformáló szerepükről alkotott önképüknek. A kor politikai légkörét körüllengő romantikus pátoszt nem tekinthetjük egyszerűen a kordivat megnyilvánulásának, őszinteségében akkor sem kételkedhetünk, ha tudjuk, hogy állásfoglalásaikban, cselekedeteikben végső fokon érdekek motiválták őket. Ám ezen érdekek ellentmondásossága, a jövő bizonytalansága nem szolgált egyértelmű iránytűként a kor embere számára. A birtokos nemesség reformkori politikáját vizsgálva nem állapítható meg közvetlen megfelelés a szociális helyzet és a személyes állásfoglalás között. Nem érvényesült valamely mechanikus determináció, az összetett, gyakran ellentmondásos érdekviszonyok a nemesi hagyományok és az újkeletű nyugati hatások, azaz a legtágabban értelmezett nemesi kultúra szűrőjén át érlelődtek politikai döntéssé. Ez a döntés szükségképpen megosztotta az addig nézeteiben viszonylag homogén, a politikában hangadó birtokos nemességet. A rendiség felszámolását kezdeményező liberális nemességet több, egymástól alapvetően eltérő ok motiválta. A földbirtokosok jómódú, kapitalizálódó rétege meg akart szabadulni az oltalmazó, de egyúttal kezüket megkötő rendiségtől, a jobbágyság intézménye számára inkább nyűg, mint előny volt. A felszabadítás politikai hasznán kívül a megváltás révén indulótőkét is kínált az új, polgári világhoz. A földbirtokát vesztő nemes számára létfontosságú volt, hogy az eddig gyakorolt közhatalmi jogosítványokat elválasszák a földtulajdontól, mert csak ez garantálhatta eddig gyakorolt vezető szerepének további fenntartását immár főállású tisztviselőként. A formálódó új birtokos és hivatalnok elit le akarta rázni a parasztnemességet, s kész volt bevonni a felemelkedő, vagyonosodó és képzett elemeket, valamint a felszabadítás révén elvágni az őket a jobbágysághoz kapcsoló patriarchális kötelékeket. A liberális politika konzervatív ellenfeleit nehéz helyzetbe sodorta. Rendi sérelmi politikájuk alól a reformerek nemzeti programja húzta ki a talajt, a status quo védelme a birodalmi erők népszerűtlen szövetségesévé tette őket. A két egymástól egyre távolodó politikai pólus, a nemzeti liberális és birodalmi konzervatív között őrlődve valódi program híján az elkerülhetetlenül bekövetkező változások elodázásának taktikáját képviselték.

1 E politika támogatói elsősorban azok közül kerültek ki, akik úgy érezték, hogy még van veszíteni valójuk, ám semmit sem nyerhetnek a tervezett változásokkal. Ahhoz, hogy megérthessük a közös múlt, a hagyományok, az értékvilág és a jog által összekötött, társadalmi és rokoni szálak által egybekapcsolt birtokos nemesség meghasonlását politikai, világnézeti határok mentén, nem csupán anyagi differenciálódásának másfél évszázados folyamatát kell ismernünk, hanem fel kell tárnunk e kívülről nézve homogénnek tűnő társadalom belső struktúráit, melyek életvitelének, 'DÉNES 2001. 52-57. 367