Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

alapja korábban a vagyon volt, de éppen a vagyon lehetett az ami megronthatta a szülő és a gyermekek kapcsolatát. Ha az egyik gyermek többet vagy jobb minőségű vagyontárgyakat kapott felkelthette a másik örökös vagy örökösök irigységét.

65 A szülőtisztelet így gyakran anyagi érdekből vagy egyéb okból szenvedett csorbát. Megváltozott a helyzet a szülők egyikének halálával. Amíg a gyerekek nem érték el a felnőttkort, természetesen a szülő gazdálkodott, azután viszont - különösen ha az apa halt meg előbb -, az anya gyakran átadta az özvegyi jog vagy esetleg a tulajdonjog alapján őt illető ingatlanokat gyermekeinek gazdálkodásra.

67 A megélhetésről történő gondoskodás formái: 1. A szülő ilyen esetben annak a gyermekének, aki gondoskodott róla fél vagy egész házzal, esetleg egy darab földdel (általában szőlő vagy rét) többet adott. 2. A szülő megélhetésére „főfogott a birtokból". 3. Legérdekesebb az a forma, mely szerint a szülő (rendszerint az anya) vagy gondozója a leszármazóktól évente meghatározott mennyiségű természetbeli járandóságot kapott, ami megélhetését fedezte. Emellett nem egyszer a lakóházat, esetleg a szőlőt is visszatartotta magának. Ez a megoldás tehát két, ellentétes irányú törekvés eredményének is fölfogható. Egyrészt a leszármazók kívánták az özvegyi jogot, a haszonélvezetet minél nagyobb mértékben korlátozni, a vagyonban helyette gazdálkodni, másrészt az özvegy saját megélhetését, jogait kívánta érvényre juttatni. A feudalizmus korának jogát ismertető Frank Ignác a 19. század közepén írta az özvegy tartásáról, hogy az özvegy férje lakásában maradhatott, férje méltóságához képest illendő tartását is annak javaiból nyerte. A Hármaskönyv szerint ha az örökösök a birtokba lépni kívántak, szükséges volt, hogy az özvegyet egyezkedve kielégítsék. A jobbágy özvegyét ugyancsak megillette az özvegyi jog. A lakás és megélhetés, vagyis az illő ellátás a kapitalizmus korában is járt az özvegynek.

68 A tartás alapjául tehát a férj vagyona és „...midőn másodszor Drubits Jánoshoz férhez menvén azon czélból, hogy azon kevés vagyonom is el ne pusztulna, amellyel első férjem halála után bírtam és tőle maradott János fijamnak is felnevelése korába része légyen benne fele vagyont menten és részére hagyván, de mivel ő ezzel megelégedni, sőt velem érette ti. az egész vagyonért tzivakodni és perlekedni kezdett. " Az úriszék döntése szerint az anya a fele vagyonról rendelkezhet. - Drubits Jánosné Bogár Zsuzsanna 1829. márc. 21. - „Özv. Szűts Jánosné panaszt tett az eránt, hogy őtet a fia Szűts János megkáromolta, és megverte, meghallgattatván, kivilágosodott, hogy Szűts Jánosnak édesannya önként kész akarva a fiába beleköt, és egyedül azért veszekedik, hogy János fiát a háztól elhajtani kívánná, és másik kisebbik fiával akarna lakni..." Decs köz. prot.. 1823. máj. 20. - K. Asztalos Mihály ifjú szerint a viszálykodás onnan származik, hogy bár őt apja úgy hívta haza, ezelőtt 2 évvel, amint „katona fia Sándor megjött szabadságra viszály támadt köztük, hogy ifjú Asztalos Mihály miért nem eszközölte, hogy Sándor testvére a katonaságtól megszabaduljon, mihez pénz kellett volna. Továbbá, hogy ifjú Asztalos Mihály felesége Dávid Éva szőlőbeli, apai örökségéböli jövedelméből, magának vásárlóit, mire szüksége volt, - ez költötte fel az öregekben a fiatalok iránti gyűlölséget, gyanakodást. A most várandós állapotban lévő menyét, az öreg házi gazda, boritalosan jővén haza a szöllöhegyről, kiszórta, tettleges bántalmazást követett el. " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 497/1868. - Tóth Mihály nyéki lakos panasza: szülei több ízben bevádolták őt, hogy nem gondoskodik róluk. „ Oka annak, hogy én édes szüléimmel kellemetlenségben jöttem nem más tudni illik mint az mikép egy leány testvérem van, ki nem vévén figyelemben szegény sorsunkat - a legelső gazdák leányaival kíván ruházatban versenyezni, ennél fogva azon napszámokat, mellyeket keres az általam eszközölt ház tartási kölcségekkel közzé nem teszi, hanem magának külön elrakván egy részt ez által nehezíti a ház fenntartás kölcségét, más részt ezen keresménye elég nem lévén ruházatára, azt kívánná mikép én azon öszvegen túl, mit kézi munkáim keresményéből ruházatára adok - még minden szerzett marháim eladását eszközölném s abból őt kívánata szerént úri módon ruháznám. " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 2203/1864. „Minek utána 4 esztendői özvegységem után János fijammal való gyűlöletes életet meguntam volna annál inkább, hogy még meg sem is betsülé mint, hogy baltával és vasvillával többször kergetett és agyon ütésemre törekedvén s tartani egy átajába nem akart s helette fertelmes szitokkal illetett s utóbb azzal a mondással, hogy esztendő múlva külömb gazda lesz nálam, elhagyott, s már másfél esztendő olta velem egy lakheje nintsen... " - Végh Péter 1831. nov. 20. - „Jóllehet Péterfijam maradott az atyai ház és 2/8 sessioba minden hozzá tartozandókkal örökösnek, - úgy az atyai ősi szöllöm is Bogár Judit leányom Balha Mihály hitvesével egyenlően megosztatott, és minden egyéb paraszti gazdaságbeli eszközök is ezen fijamnál osztatlan és kifizetetlen marattak, - még is engem, mint anyát, ki rabságba létele alkalmakor is özvegyi állapotomba gazdaságomat kiszabadultáig épségben fenntartottam, magától elvetett, sőt illetlen káromlásokkal is szidalmazott, s nem is tart, de még haldokló beteg ágyamba sem kívánt meglátogatni... " - Özv.Bogár Petemé Osváld Judit 1824. júl. 25. - Anna leányom semmit sem kap „mivel utolsó óráimban is a meglátogatás helyett is azt izené, hogy ha a férgek eltúrnak ágyamban is, még sem jön látásom vagy segítségemre..." - Özv. Baráti Istvánné Szél Erzsébet 1830. dec. 17. „ Végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt pilisi, volt lakos s telkes gazda Balázs János halál esete - miután kiskorú árvák vágynak, - ha bár az özvegy a gazdaság elfolytatására elégséges is, - a nagyobbik leány szerentse váró lévén - egy vőnek a gazdaságba beházasodásával, annak segédkezése mellett a gazdaság gyámi felügyelet mellett a legbiztosabban kezelendő lesz, - miután egy kisebb sánta leány is van, - habár tán mint vagyonos árva, nem maradand is örökre pártában... " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1779/1865. Özv. Borjáti Andrásné Döme Éva levélben panaszkodik a főszolgabírónak: Férje 1863. júl. 18-án meghalt. Vagyona: 1 telkes ház, rét, 3 db szőlő, e hagyaték az övé és két gyermekéé, de az egészet Varga Jánosné Borjáti Éva, férjes leányuk ragadta magához. 352