Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

hold földedet fiam csak tedd félre!" ezután a birtok után a közös birtok adózott, a vő jövedelmét ruhára vagy zsebpénzre használta fel. Volt olyan vő, aki jószágot vett rajta. Ez már nem volt rendjén. Az volt a helyes, amikor a vő külön vagyonából származott jövedelmét elköltötte. Ha már nagyobb birtoktestből álló jövedelme volt, akkor azt a közös gazdaságba kellett befektetnie, a kisebb jövedelmet nem vették figyelembe. A vő feleségétől kért pénzt, mert maga nem nyúlhatott semmihez, akkor vált teljes jogúvá, amikor gyermekek születtek, és befogadta a család 10-15 év múlva. A családi házban maradt fiú egyúttal az idős szülők gondozója is volt, azokkal a vagyonrészekkel együtt, amelyek a neki egyébként jutott részen túlmenően szülei és közte közösben maradtak. Ez egyúttal a szülőtartás feudális változatainak az egyik formája volt. Saját eltartásukra bizonyos mennyiségű - főleg szőlő - területet tartottak meg az idős szülők, vagy ha a férj hunyt el, felesége tartására hagyott valamit. Öreg Köntzöl István azzal a feltétellel juttatta még meglévő vagyonát János fia és családja tulajdonába, ha feleségét „Dani Sárát holta napjáig betsületessen el tartsák és gondját viseljék, hogyha pedig Dani Sára meg nem lakhatnék az én János fiammal azon esetben szakasitodjon nékie ki a Pusztai szöllönek felső részéből három paszta, az ő tartására, mint tulajdon szerzeményemből, de azon három paszta is halála után feleségemnek, akárkinél légyen lakása vagy megtakatitása János fiamra vissza száljon örökösen..." Öreg Balázs István kikötése: „Második feleségemmel 30 esztendőket el töltvén ha nékie tettzeni fog: István fiam az velle lakni meg szenvedni életének végéig tartozik: melegítővel táplálni és gondját viselni köteles lészen: az kivül feleségem élelmére azt a fundust rendelem hogy az Józan Hegyi szöllöm két darabokból alván, a mellyik darab magának fog tettzeni, azt halálom után válassza el magának és életének végéig birja... Ami tartásunkra mint egy külön kenyéren voltunk István fiam az földekből minden esztendőben tartozott 6 kila búzát adni. Halálom után tehát feleségem élelmére 3 kilát minden esztendőben adni köteleztetik. " Ez azt bizonyítja, hogy Balázs István már életében átadta gazdaságának gondjait, művelését házában utódnak maradó fiának, csak élelmezésére kért ellátmányt tőle. A szülőtisztelet fontos követelménye volt a sárközi erkölcsi értékrendnek. Megnyilvánult a tisztelet az érintkezés minden területén mind megszólításban, mind az engedelmességben. A szülőtisztelethez tartozott, hogy az idős szülőt becsülettel el kellett tartani, betegségében ápolni kellett, végül tisztességgel eltemetni. Elítélték, ha az elerőtlenedett szülőt fiai „kezdték sömmibe venni". Ezt a tiszteletet akkor is elvárta a falu, ha a szülők nem érdemelték azt meg. A szülőtisztelet normájának megtartása nagy erőfeszítéseket tettek mind, az egyházi, mind a világi fórumok; különösen az özvegyen maradt anyák szorultak védelemre. A református egyházak presbitériumai gyakran fedték a szülőket méltó tiszteletben nem tartó ifjakat. A családfő hibájának tudták be, ha gyermekeinél nem tudott érvényt szerezni az anyát meg illető tiszteletnek. A szülőtisztelet szeretetbe éltem is, de mint hogy a halál ez előtt 3 esztendőkkel tőle minden hátrahagyott gyermek nélkül megfosztván tehát kéntelenitettem nevezett tanú megegyezésével második házasságra lépni csanádi Bor Sárával, hogy mind nevezett öregségimnek gyámola nekem pedig gazdaságomba...és vélem együtt munkálom légyen minek utána Sablai István ipám gazdaságát egészen nékem által adván a mellett, hogy én is oda menetelem alkalmával mikor jussomba 240 forintokat vivén, de amely még első feleségem éltébe házánál élelmünk és ruházatunk fenntartására elkelvén, tehát ehhez második feleségemnek semmi köze nem volt. De mint, hogy még ezen fejül atyámról jussában más fekvő jószág is maradván, melyek birtokom alatt vannak" móringképpen második feleségének rendeli. - Örsi András 1832. szept. 22. „ Jól lehet nékem mindennemű ingó és ingatlan javaim boldogult atyámról jus szerént és osztásba marattak volt, és ámbátor atyámról egy Erzsébet leányom is lévén, kit valamely Örsi András nevezetű vévén feleségül és fijul házasodván hozzám, de ismét azon Örsi András vőm az én akaratommal gazdaságomba bele házasodott, és vévén magának feleségül csanádi Bor Sárát. Midőn tehát is szerentsétlenül fojtok volna öreg napjaim s a mellett érezvén, hogy én sem gazdaságom körül, sem attól járó szolgálatokba, vagy az attól kívánt adózásokat megtenni nem tudnám s a mellett azt is vévén észre, hogy azon idő alatt Bor Sára fogadott menyem mind gazdaságom körül, mind az én gondviselésembe oly hűséges és szorgalmatos volt, hogy lehetetlen lévén, hogy gazdaságomból ötét ki tudhassam, annyival inkább mivel Örsi András által néki testált javaiból egy könnyen, a magam megerőltetése nélkül ki sem is elégíthettem volna, annál fogva...Jónak véltem magamra, hogy én ezen Bor Sára fogadott menyemnek, egy olyan férjet fogok keresni és házamhoz hozni, kiben mind ő, mind én öregségemben is megnyughassak e szerént mindkettőnk megegyezésével elvévén feleségül Ketskeméti János, aki is már gazdaságomban egy esztendők alatt ki láttam ujonnand, mint fogadott vőm és menyemből, hogy nékem közöttök öregségemben tsendes és békességes lakásom fog lenni", ezért mindenét rájuk hagyja. - Ör. Sallai István 1834. jan 26. FÉL 1951. Öreg Köntzöl István 1824. dec. 26. Ör. Balázs István 1804. ápr 16. - Bóna János 79 évesen végrendelkezett: János és Mihály fia között szétosztotta házait, telkét, őcsényi szerzemény szőlejét még életében. - 1833. jan. 27. - Szili István pilisi lakos még életében egyenlően felosztotta birtokát fiai között. Magának hagyott a 11 lóból: egy öreg kancát, egy esztendős nyírót és szopós csikaját. A négy fejőstehénből hagyott kettőt, a szopós borjakkal együtt. Tartására a fiuk adjanak fejenként: 3 pozsonyi mérő kétszeres búzát, 10 akó bort és egy-egy fertály pálinkát, összesen fél akót. - TMÖL. Úrbéri iratok 60. doboz - Sárpilis 1834. szept. 6. 351