Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

szokásjogi intézménnyel állunk szemben. Az egyetlen leánygyermeket nem adták ki a házból, hanem összeházasították olyan vagyontalan, de szorgalmas, ügyes legénnyel, akit nem kötött le a saját gazdasága, a valamikori vagyon reményében vállalta a vő alárendelt szerepét. A leány szülei számára a vő fogadás előnye volt, hogy a családi vagyont még hozomány formájában sem kellett megbontani, ingyen kaptak egy ereje teljében lévő fiatal kiszolgáltatott munkaerőt, akit csak élelemmel, ruhával és költőpénzzel kellett ellátni. A vő biztosította a nő családja számára az utódot is anélkül, hogy az apai családnak a gyermekkel kapcsolatban bármilyen igénye lehetett volna. A vő alárendelt helyzetét már a házassággal kapcsolatos kifejezések is tükrözték, „beházasodik", „vőnek megy", „ipával egy kenyéren él", „ipám kenyerén vagyok". Helyzete házassága alatt megalázó, feleségének nem élettársa, apósának inkább szolgája, semmint rokona, minden tettét irányítják, szexuális életét korlátozhatják.

57 Szélsőséges esetekben nem kapott jobb és több ennivalót, mint a cselédek, alvóhelye az istállóba volt. „Nem egy vőről mondják „dolgozott éhön, szomjan, ászt kutyába se vöték." Benn lakik a családdal, de külön fekszik a feleségétől. Azt azért nem tudják, hogy külön tették volna aludni. A fiam nyolcszor is eljött a napától. Minden alkalommal a napa vagy a felesége jött visszahívni. „Még könyér is panaszolt volt tőle. " Hazajöt sírva. Édesanyám adjon önni. Mert az ipa, ha látta, hogy szalonnát akar vágni, azt mondta, ne bánd, az kell nekem. " A vő a feleségétől kért pénzt, mert maga nem nyúlhatott semmihez: „ elházasodott a vő egy házhó, mit vitt a vő? Kis szűrt, meg egy tulipános ládát, legfeljebb egy kis szőlőföldet. Lejjebb van a vő, de a jó békesség kedvéért vigyáznak arra, hogy ne sértsék meg amért nem a családbul származik. " „Ezért szólítják fiamnak, akárcsak a menyet leányomnak. "

59 Társadalmi helyzetére jellemző egy alsónyéki levél részlete: „a községháznál nem volt egyébb, mint egy szolgából lett vő, Magyar Sándor. "

60 Ám a vők helyzete sem volt egyforma. Ha a vő maga is vagyonos, egyetlen gyermek volt, felesége családjában megbecsülték, a gazdálkodás menetében is szava volt. A jól dolgozó, családfővé lett vagy megözvegyült vő helyzete már megbecsült volt, az elöregedett após, anyós ragaszkodott hozzá. Felesége halála után újra házasodhatott, új feleségét a meghalt asszony szüleinek házába vihette, az öregek - ha más utódjuk nem volt - a vő feleségét leányuknak, második házasságából származó gyermekeit unokájuknak, örökösüknek tekintették.

61 Ha a vőnek ingatlana volt, egy-két hold, akkor az após azt mondta „azt az egy-két borjával, 2 öreg sertést, 30 forintos vasas kocsit hosszú oldallal, 4 lóra való szerszámot, valamint 200 forintot a házi javakból és 1 kapás szőlőt. Ferencet fiul adta egy gazdához, vitt magával: 1 herélt és 1 kanca lovat, 1 tehenet 2 éves fiával, két megölő sertést, egy vasas szekeret, a házi jussába 195 forintot és 1 kapás szőlőt. A két kisebb fiú maradt otthon az örökségben. - 1833. „Néhai Tóth Isván Mester Pálhoz lett fiul való házasodása alkalmakor előttünk lett bevallás szerént következendő javakat vitt légyen, mely későbben felneveltetése után maradott István nevezetű árváját fogja illetni 1. Ház. nélkül 1/8 telek, mintegy hozzá tartozandó 8 ember vágó kaszálló szállási kerttel 3 darab 2. Kotsis ló 2 darab 3. Tehén 1 darab 4. Fijas sertvés 1 darab 5. Szőllő 2 kapás, mely 3 pasztába fekszik. " - Decsi közs. prot 1839. dec. 31. „Alól írott még 1849 évben Szüts Mihály decsi lakosnak egyetlen leányát Szüts Erzsébetet nőül vévén, házához beházasodtam. -Az említett idő alatt az Isten egy férfi és egy leánygyermekkel áldván meg, úgy feleségemmel, mint ipámmal csendes, nyugalmas életet élvén, minden gazdasági terheket én viseltem, s tsaládom s hozzám tartozóknak nem ritkán messze földről is aratás és nyomtatás által szereztem kenyerüket. Miután fiam már 18 éves és munka képes, úgy ipám, mint napám, sőt fájdalom fiam is rajtam kiadván, a háztól elűztek, sőt még általuk meg is verettettem, - elkergetésem egyszerű okául azt mondván, hogy most már van ki helyettem dolgozik, azért reám többé szükség nincs..." - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 2118/1866. - „Decsi Huszár Jánosnő sz. Ropó Erzsébet és veje Kara András között fenn forgó viszálkodások tekintetében alólírt, mint a nevezettnek ház tő szomszédjuk állíthatom, hogy Huszár Jánosnő midőn bort iszik, ami nála majd napi eset, minden ok nélkül hol szóval, hol tettleg vejét annyiszor bántalmazza, hogy csudálni lehet azon béke tűrést, melyet veje tanúsít, erre elég példa az, hogy ez előtt mint egy 9 ével nevezett asszony férje életében össze fogva darázsként reá estek midőn már minden ruháját letépték rolla én feleségem és Korsós Péterrel alig szabadíthatánk ki körmeik közül, az időtől majd naponta elő forduló zsörtölődéseit, szidalmazásait hallom ezen özvegynek, ki mint fentebb is mondám, ha borból be csíp, ha van ok, ha nints, neki esik vejinek azon szóval keresztül kasul nints az a betyár módonni káromlás, mivel nem illetné." A főszolgabíró ítélete szerint „bár az derül ki, miképp a viszályra a panaszolkodó öreg nő nyújt alkalmat, de miután az orvosi látlelet szerint még is volt tettlegesség, holott a birtokában levő vagyont el hunyt ipának és napának köszönheti", ezért rendre utasítják és 24 órai fogságot kap. - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 906/1865. FÉL 1951 FÉL 1951. TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1105/1869. „Minthogy fiul ez előtt 10 esztendőkkel Sallai István házához házasottam és annak Er sebet leányával 6 esztendőkig békességbe 350