Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor–Gutai István: Sárközi családok megtelepedése a temesközi Végváron

Reggel 3 óra felé elbúcsúzik a vendégkoszorútól a menyasszony, mire a vendégek is elszélednek, reggel azonban ismét összesereglenek a fiatal házaspár háza előtt, hova kosarakban szalmát, rőzsét hordanak, mit meggyújtanak és akörül táncolva az ünnepélyt befejezik. " Este volt a tulajdonképpeni lakodalom, amelynél az ételsor rendszerint: húsleves csigatésztával, hús, mártás, töltött káposzta, paprikás, pecsenye és sütemény. Mint láttuk elterjedt szokás a menyasszonytánc. Ezt a menyasszony rendesen éjféltájban kezdte meg a vőféllyel. Tányért tettek a násznagy elé s aki a menyasszonnyal táncolni akart, annak fizetnie kellett. Végül a vőlegény táncolt, mely után a menyasszonyt elvitték, menyecskének öltöztették és úgy hozták vissza a násznép közé. A befolyó pénz a menyasszonyé volt.

95 A leányok általában 17-21 éves korukban mentek férjhez. A legények nyomban, ahogy eleget tettek katonakötelezettségüknek, tehát 24-27 éves korukban házasodtak, vagy ha családi körülményeik kívánták, engedéllyel előbb is.

96 (1794 és 1810 között a leányok házasságkötési életkora 17 év, a legényeké 23,5 év. 1850 és 1860 között a leányoké maradt a 17 év, a legényeké csökkent, 20,1 évre.) A halotti szokások is sokáig éltek. Halottaikat mielőtt ravatalra helyezték, megmosdatták, majd az ismerősök, rokonok, hozzátartozók a már előre elkészített ünnepi ruhájába öltöztették. A hatóságoknál a bejáró elintézte a szükséges bejelentéseket, intézkedett a temetés módjáról és idejéről és harangoztatott rá. A nőknél a második, a férfiaknál a harmadik harangozás után összehúzták a harangokat. így tudta meg a község lakossága, hogy nő vagy férfi halott volt. A gyermekekre a kis harangot húzták meg. Este összegyűltek a hozzátartozók, rokonok, barátok jó ismerősök virrasztani az elhunyt felett. Ez alkalommal halotti énekeket énekeltek, beszélgettek, felelevenítették az elhunyttal kapcsolatos emlékeiket. A virrasztó első estéjén többnyire a szűkebb rokonság, szomszédság jelent meg, második estén mindenki megjelenhetett. Az asszonyok a halott körül ültek le, s felváltva énekeltek, imádkoztak, halkan beszélgettek. Mind az énekek, mind az imák sorrendje tetszőleges volt. A férfiak ez alatt rendszerint egy másik helyiségben, asztal körül lócákon ülve beszélgettek. Másnap a temetés után semmiféle halotti tort nem tartottak, de valamikor régen a 19. században ez még élő szokás volt. Az esztendő különböző szakaszaiban mindig voltak olyan események, melyeket évről évre megtartottak; lakodalom, keresztelő, névnapok, bálok és más mulatságok. A báli idény ősszel a Katalin bállal vette kezdetét, melyet Végváron Tóth Gyula vendéglőjében tartottak meg rendszerint az Iparos Egylet rendezésében. Ezt követték azután a különféle egyleti bálok, u. m. az Olvasó Egylet, Polgári Kör, Iparos Egylet, Dalegylet, az önkéntes Tűzoltó Testület és a Sport Egylet báljai, melyet minden testület a maga egyleti helyiségében rendezett meg. Farsang és a sátoros ünnepek idején mindig műkedvelő előadásokat tartottak a Dalegylet, a Sport Egylet tagjai és az iskola tanulói. A karácsony és az újév eljövetelét leginkább az iskolás gyermekek várták a legtürelmetlenebbül. Hetekkel előtte készültek a köszöntőre. A kimondott szó varázserejébe vetett hit volt alapja a köszöntés szokásának. Tanulgatták a „Csorda pásztorok" és a „Szívünk vígsággal ma betelt" köszöntő verseket, készítették a csillagot és a hosszú színes papírból lévő süveget. Előre kiosztották a szerepeket. Ki lesz, aki elmondja a beköszöntő verset, ki lesz, aki s csillagot nyújtogatja és ki lesz, aki megköszöni végezetül a háziaknak az adományait, s végül ki lesz a kutyaütő. Ez utóbbi rendszerint egy legény, vagy valamelyik gyermeknek az édesapja volt. Nagy örömöt jelentett az a gyermekeknek, amikor összeszámolták és elosztották egymás között a köszöntéssel keresett pénzt. Tél beálltakor vasárnap délutánonként a legények felszalagozott lovakkal, csengős szánnal nótaszó mellett hajtottak végig az utcákon. Farsangoltak a leányokkal együtt nótaszó kíséretében. Farsang végével, húshagyó kedden a fiatalság a pártában maradt leányok házának a falára a sötétség beálltával korommal létrát mázolt, melyet azután a hajnali órákban kora reggel a leányok anyjukkal együtt iparkodtak minél előbb lekaparni, és idejében lemeszelni, nehogy meglássák a szomszédok, vagy a falu népe. Mindez hiábavaló munka volt, mert a csíny elkövetői, a legények meglesték, sőt legtöbbször rájuk köszöntek meszelés közben az asszonyokra. Ártatlan arccal kérdezve őket: ugyan mit csinálnak néném asszonyék ebben a korai hajnali órában? Azután szedték is a lábukat, mert a meszelő nyelét azért respektálták. BOROVSZKY 1914. 131. KÁDÁR én. BOROVSZKY 1914. 131. KÁDÁR én. 332