Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor–Gutai István: Sárközi családok megtelepedése a temesközi Végváron

A húsvét eljövetelét is a gyermekek várták leginkább. Kis csoportokba verődve házról házrajárva, egykét kis versike elmondásával a leányok, asszonyok meglocsolásáért pénzt, vagy piros tojásokat kaptak. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit volt alapja a húsvéti locsolásnak, melyből az ifjúság is kivette részét. Ilyenkor a leányok az utcán nem igen mertek mutatkozni, mert akkor bőven kijutott nekik a vízből és a locsolás örömeiből. Még otthon is alig győzték a rájuk locsolt rózsavizet letörölgetni. Minden locsolónak a piros tojás mellé egy-egy szál virágot is a mellére tűztek a leányok. Délután, a locsolás végeztével, valamelyik kocsmában tartott kugli verseny keretében bárányt sorsoltak ki. Május elsején a legény szíve választottjának májusfát állított, a zenészek pedig kora hajnalban végig muzsikálták a falu utcáit. Egyes házak ablakai alatt zeneszó hangzott fel, melyet azután az így felköszöntött háznak a gazdája egy kis szíverősítővel és pénzzel hálált meg a zenészeknek. Kora reggel a fiatalság kis csoportokba verődve a közeli Livádába vonult ki gyöngyvirágot szedni, szórakozni. Hasonlóképpen vonultak ki az iskolás gyermekek is tanítóik vezetésével, megtartva a madarak és fák napját. Pünkösd másnapján - az iskola udvarán - népünnepélyt tartottak, ahol mindenki megtalálta a maga szórakozását. A gyermekek részére volt lepényevés, zsákban futás, karikadobás, szerencsekerék, kacsahalászat, tombola és más különféle tárgyak kisorsolása a felnőttek részére. Zene, tánc az ifjúságnak, Kürti László vagy Molnár Benjámin hegedűje mellett. Az idősebbek fehér asztal mellett beszélgettek, borozgattak. Voltak lóversenyek, jószág kiállítások is, melyeket díjaztak, vagy elismerő oklevéllel jutalmaztak. Aratás végeztével megtartották az arató bált, a szőlő beérése után pedig a Tűzoltó Testület rendezésében a szüreti bált. A kisebb családi ünnepeket - eljegyzés, keresztelő, névnap - otthon tartották, szűkebb családi körben a közvetlen hozzátartozók részvételével. Szokásban volt még a névnapok mellett télen a disznótorok megtartása is. Végvár rétegzett református közösség, amelyben azonban a Körös-vidéki, nagykunsági elem lehetett túlsúlyban, s ez tartotta meg a vezetést. A Körösöktől délre pl. kasornyával nem találkozunk, a végvári állattartás műszavai s a tejfeldolgozás egész rendje is nagykuságinak mondható. A bánsági magyarok műveltségében sok dunántúli, dél-dunántúli elem őrződött meg. Ebből arra következtethetünk, hogy a dél-dunántúli, Tolna megyei magyarság nagyobb szerepet játszott a bánsági magyarság összetevői között, mint azt az írásos emlékek tükrözik. A „szegedi" tudatú falvakban különösen erősen jelentkeznek dél-dunántúli elemek. Ezt az észrevételt erősíti egy nyelvjárási tény is. A szegedinek elkönyvelt falvakban, Majlátfalván, Magyarszentmártonban, Józsefszálláson is használják a lati, összezúzi stb. igealakokat. A tárgyas igeragozás jelentő mód jelen idejének ez az alakja két területen ismeretes: Abaúj. Zemplén területén és a Dunántúl déli részén, Somogyban, Baranyában, Tolnában. Ez a két góc régebben nem függhetett össze területileg, s az Alföld egyes részein hallható adi, lati, mondi alakokat a telepítéssel magyarázza a nyelvtudomány. A bánsági magyarok egy része többszakaszos migráció eredményeként került mai lakóhelyére, s időszakos, esetleg több évtizedes megállóin is sokat változott nyelvi és kulturális tekintetben egyaránt. Szeged vidéke, mint migrációs állomás sok dél-dunántúli és alföldi, jászsági, palócföldi magyart hasonlított magához. A települési-telepítési mozgalmak (köztük a sárközieké is) történetének áttekintése azt igazolja, hogy a 17. század óta változó intenzitással, de folyamatosan arra kényszerítették a körülmények a kisebb-nagyobb embercsoportokat, hogy új otthon teremtésének ígéretében bízva elhagyják megszokott lakókörnyezetüket. Bármennyire jellemző volt is a parasztokra általában a megszokotthoz való ragaszkodás, konkrét történelmi szituációban a pionír mentalitás népvándorlást eredményezve, tömegessé vált. Akár innen-onnan összeszerveződött személyek, akár szervezett csoportok hoztak létre új falualakulatot, a közösséggé szerveződés feltűnően gyorsan végbement. Ez abban is kifejeződött, hogy az egymáshoz hasonulás eredményeként létrejövő új kulturális minőség sok mindent megőrzött ugyan a kibocsátó közösségek kultúrájából, a nagy távolságokat áthidaló rokoni kapcsolatok mégis néhány évtized múltán elvékonyodtak. 333