Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Bartosiewicz László: Állatmaradványok Sárszentlőrinc – Birkajárás középkori földvárából
Bartosiewicz László Állatmaradványok Sárszentlőrinc-Birkajárás középkori földvárából Sárszentlőrinc-Birkajárás a Sió jobb partján, a Tolnai-Hegyhát lábánál fekszik. A lelőhely XIV-XVI. századi földvárának szondázó ásatásán előkerült állatmaradványok kis számuk ellenére is jellemzik egy korabeli vár étrendjét, sőt valamelyest környezetének állatvilágát is. A régészeti feltárást Miklós Zsuzsa (MTA Régészeti Intézete) vezette. Az ásatás I-II. szelvénye, valamint a III-IV. árok az egykori földvár középső részén volt, míg az I. árok a földvár sáncárkát, a II. árok és rábontása a domb peremén a paliszádot metszette át. A régészeti állattani leletanyag felosztása és állapota Noha a lelőhelyen kis számú római kori lelet is napvilágra került, az abból az időből származó állatcsontok bekeveredésének esélye kicsiny. A középkorra keltezhető maradványok a kevéssé kevert rétegtani helyzetnek köszönhetően vertikális irányban többé-kevésbé elválaszthatók: 100-120 cm mélység alatt nagyobb valószínűséggel kerültek elő a középkori település korai fázisát képviselő, Árpád-kori csontleletek. Ezek száma azonban még az amúgy sem nagy leletegyüttesen belül is rendkívül kicsiny, mindössze 15 db. Csaknem tízszer ennyit, százegy meghatározható csontot sikerült a XIV-XVI. századra keltezni. A meghatározható csontok rövid összefoglalását az 1. táblázat, míg a teljes anyag rendszertani és anatómiai összetételét időrend szerint felbontva a Függelék 1-3. táblázata tartalmazza. Ugyancsak a függelékben kapott helyet a viszonylag kevés felvehető csontméret. Az 1. táblázatban nemcsak időrendi szempontok érvényesülnek: megkülönböztethető benne a lelőhely központi részén, illetve a lakott terület pereméhez közelebb eső objektumok anyaga is. Szarvasmarha Juh/kecske Sertés Baromfi Macska Vad Hal Összes Arpád-kor 8 2 5 15 XIV-XVI. szd. központ 21 3 7 1 32 periféria 33 9 8 13 7 6 1 69 Összes 62 14 20 14 7 6 1 116 1. táblázat: Sárszentlőrinc-Birkajárás meghatározható állatcsont leleteinek időrendi/funkcionális beosztása. A szarvasmarhaleletek nagy számának általános magyarázata, hogy a nagyobb méretű csontokat a korabeli mészárosok, de a természetes tafonómiai tényezők egy része is jobban tönkre teszi, ami a csontok elaprózódásához vezethet. Ez akkor is igaz, ha a lelőhely anyagát egyébként jó megtartás és korlátozott töredezés jellemzi. A juh és/vagy kecskecsontok sertéséhez viszonyított aránya nagyjából kiegyenlített. A lelőhely perifériáján folytatott ásatás anyaga gazdagabbnak tűnik, de ez valószínűleg a nagyobb, statisztikailag megbízhatóbb mintának köszönhető. A főbb állatcsoportokat grafikusan ábrázolva látható, hogy a nagyobb mintákban tornyosuló csontok „lábánál" újabb állatfajok bukkannak fel (1. ábra). Természetesen ezek megjelenésének lehetnek kultúrtörténeti okai is, de köztudott, hogy amíg a mintanagyság hatását nem tudjuk kizárni, az apró leletegyüttesek mindig szegényesebb állatvilágot sugallnak. 1 Ezúton köszönöm Dr. Miklós Zsuzsa segítségét a lelőhely régészeti megismertetésében. A madárcsontok meghatározásáért Gál Erikát illeti köszönet. 2 von den DRIESCH 1972. 197
