Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Várady Zoltán: A románkori és korai gótikus feliratok
A szegedi Marcus-féle sírfelirat 23 az első pontosan keltezett emlékünk, 1262-es évszámmal, tehát elvileg korszakhatárunkon túlról. Idetartozását a betűknél domináló antiqua jelleg indokolja. Akárcsak Márton kőfaragó kalocsai sírfelirata, ez is rendkívül provinciális kivitelű, vastagon vésett betűkkel. Mint a fentiekből látható, a tárgyalt korszak hosszú időtartama ellenére a különböző feliratok betűi között számos összefüggés, hasonlóság állapítható meg. Az antiqua és unciális formakeveredés mértéke azonban nem mindig segíti elő a korszakhatárok biztosabb megvonását. Ennek oka nagyrészt a pontos dátumhoz köthető emlékek szinte teljes hiányában keresendő. A kőemlékek meghatározása a művészettörténeti szakirodalomban az ábrázolások stílusjegyei alapján történt. Nehezítik a keltezést a központilag képviselt stílus helyi utánzatai, amelyek technikailag néha alacsonyabb fokon próbálták meg követni az uralkodó irányzatot, s így érdekes variánsokat hoztak létre. Az említett okok következtében így egyrészt egymáshoz hasonló ductusú, tractatiójukban rokon feliratok időben távolabb eshetnek egymástól, másrészt egy időből származó feliratok jelentős eltéréseket mutathatnak. Összefoglalás Első dunántúli kőfeliratainkat az 1000-től kezdődő román korszakban, a magyar államalapítást követően, az írásbeliség terjedésének idején alkották. Ali. századra keltezhetők a zalavári kövek 24 és az aracsi kő, 25 amelyek a betűk klasszikus formáját mutatják a C, G és N kivételével, de az M szárai is befelé dőlnek. A szögletes betűk közül csak a C jelentkezik. A ligatúrák, az enklávék és az egymás szárát keresztező betűk Európában divatos használata nem jellemző. A 11-12. század fordulójára keltezett veszprémi sírkőtöredéken 27 s a 12. század közepi „tabáni Krisztus" feliratán 28 éppúgy csak antiqua betűk mutatkoznak, mint az 1200 körüli időszakra meghatározott esztergomi püspöki szék kartámlatöredékén, és a 13. század első harmadára keltezhető nagylózsi oltárlap- darabon. 30 Miután a románkori feliratokra jellemző néhány unciális betű felbukkanása is, 31 következő csoportunkat azok a feliratok képezik, ahol még egyértelmű az antiqua dominanciája, legfeljebb egy-két unciális színesíti a képet. Ide sorolható all. századi zalaapáti kőtöredék az egyetlen unciális V betűvel, 32 a pécsi „Jákob-kő" és társai az unciális H-val és M-mel 1170-80 tájáról, 33 a gyulafehérvári Mihály-arkangyal dombormű felirata a 12. század végéről unciális D és E betűkkel, 34 valamint Imre király zirci oltáradományozó táblája a 12-13. század fordulójáról egyetlen unciális T betűvel. 35 A sort a budai ún. „Gaudeat"-kővel lehet zárni, amelyet a tatárjárás utáni időszakra, tehát a 13. század második felére szokás keltezni. 36 Ezen mindössze az E és az V fordul elő unciális alakban. A királyi pecsétek között Szent Lászlóén látható a klasszikus formák mellett a félkörívből kialakított E betű, 37 amely felfedezhető Kálmán királyén is. 38 Utóbbinál a G betű is alul visszahajló ívű, a kőfeliratokon levőkhöz hasonló. II. Béla és II. Géza pecsétjén 39 is ilyenfajta betűket láthatunk, mindkettőn szerepel az unciális D betű a szögletes C-vel együtt. III. István pecsétjén emellett gyakoribbá válik a félköríves E, III. /J TROGMAYER 1992. 145-146. 24 ld. 1, 2, 3. jegyzet. 5 ld. 16. jegyzet. 26 KLOOS 1980. 124. 27 ld. 7. jegyzet. 28 ld. 17. jegyzet. 29 ld. 10. jegyzet. 30 ld. 15. jegyzet. 31 KLOOS 1980. 124. 32 ld. 4. jegyzet. 33 ld. 5. jegyzet. 34 ld. 18. jegyzet. 35 ld. 12. jegyzet. 36 ld. 22. jegyzet. 37 MOL Pm.gy. 3. sz., FEJÉRPATAKY 1892. 135., M.K.CS. 548. 38 MOL Pm. gy. 5. sz., FEJÉRPATAKY 1892. 136., M.K.CS. 149. 39 MOL Pm. gy.7. sz. valamint MOL Pm. gy. 8. sz., FEJÉRPATAKY 1892. 138. ^M.Művt. I. 1939. 125. 149
