Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Pásztor Adrien: A budakalászi avar kori lakosság etnokulturális kapcsolatai
kicsúcsosodó, ugró párduc vagy nőstény oroszlánt állatábrázoló, vésett növényi ornamentikájú szalagfulet forrasztottak. A fül alsó forrasztáspontját diadémmel felékszerezett hellenisztikus fej zárja le. A korsó az 5-6. századi késő-antik - kora-bizánci művészet egyedülálló emléke, mely az avarokhoz hadizsákmányként vagy ajándék útján juthatott. A 7. század 2. harmadában történt földbe kerüléséig ez az aranyhoz hasonló fényességű füles edény - amelynek pompáját az ezüst és sárgaréz berakások még inkább emelték - hosszú évtizedeken át díszíthette tulaj donosa(i) asztalát. 15 A kora avar időszakban ez a Pannónia északkeleti sarkában lévő nagykiterjedésű regionális központ főleg a dunai révátkelő védelmének biztosítására létesülhetett. A 630-as évek után, a kora avar kor második felében egyre inkább egy letelepült életmódot folytató lakosság tükörképét láthatjuk a kalászi sírmező temetkezéseiben. A 7. század közepétől, illetve utolsó harmadában érezhető változás figyelhető meg az avar településszerkezetben. A közép avar kori átalakulás megítélésében a tudományos álláspont nem egységes. A régészeti leletanyag alapján a kora és közép avar kor, - amely az avar nép Kárpát-medencei honfoglalásától a 7. század végéig terjed - periodizációja az időszak egyes kutatóinak véleménye szerint többlépcsős, belső átalakulási folyamatot mutat. 16 Eszerint az 567/568-tól megtalálható (késő antik, bizánci, germán, szláv hatásokat magába olvasztó) kora avar sztyeppéi nomád emlékanyag nagy része a 7. század közepére lassan átformálódva élt tovább. A történeti forrásadatok tükrében, a régészeti leletek (az övgarnitúrák formacsoportjai, az ékszerek, a cserépedények, a bizánci éremmel keltezhető gyöngyöket is tartalmazó leletanyagok stb.) és a temetkezési szokások 17 kapcsolatában - felhagyva a kora és közép avar kort elválasztó merev történeti/régészeti korszakolással - egyre inkább egy finomabb felosztású fejlődés feltételezhető. 18 A 7. század második felétől, majd az évszázad utolsó harmadában a leletanyagban (részben balkáni, bizánci hatások, részben belső fejlődés következtében, részben pedig más, idegen eredetű hatásra) új elemek tűntek fel az avar kori tárgyi hagyatékban. Ezek uralkodóvá válását leginkább az onogur-bolgár népcsoportok bevándorlásával hozták összefüggésbe. 19 A kutatók többségének véleménye szerint az Avar Birodalom újonnan megszállt szállásterületein újabb, kisebb-nagyobb települések születtek, ugyanakkor a nagy lélekszámú, helyben maradt közép avar kori telepesek többnyire tovább folytatták a korábbiakban már kialakult falusias életmódjukat, amelyekről a nagykiterjedésű sírmezők is tanúskodnak. Ezt példázza a budakalászi temető hagyatéka is. A faluközösség társadalmi viszonyai továbbra is a nagycsaládi kötelékekről árulkodnak: a nagycsaládfők köré temetkeztek leszármazottaik. Ugyanakkor a rokonsági kapcsolatokat továbbra is a katonai szerveződésű társadalmi rétegződés jellemezte. A korai időszakhoz képest még a halotti rítus sem változott. A későbbi sírok - például a zamárdi temetőhöz hasonlóan 20 - Ny-K tájolással a korábbi időszak hantjaihoz csatlakozva helyezkedtek el, s ugyanolyan szisztematikusan kirabolták őket, mint a koraiakat. A társadalmi rangot szimbolizáló veretes övvel eltemetett harcosok, ill. asszonyaik sírjai viszont kora avar temetkezésekhez képest jóval kisebb számban kerültek napvilágra az eddigi feltárások során. Az egyes korábbi tárgytípusok továbbélése mellett azonban új elemek is megjelentek a tárgyi hagyatékban. A férfi viselet mellékszíj nélküli fegyveröveit többnyire szalagfonat-, ill. indadíszekkel (205. sír) vagy poncolt griff ábrázolású préselt- (89. sír) és kivágott lemezekkel díszítették (85. sír). A lószerszámzaton megjelentek az oldalpálcás vaszabiák és a kantárzatot díszítő lemezfalerák. 15 PÁSZTOR - VIDA 2000. 16 BÁLINT 1989, 159-161; TOMKA 1990; ZÁBOJNIK 1991, 247-251. 17 TOMKA 1990, 172. 18 pl. DAIM 1987, 159; MARTIN 1990, 73-75; ZÁBOJNIK 1991, 248; VIDA 1998; PÁSZTOR 1995b, 77-80. 19 Történeti összefoglalások: BÓNA 1984; BÓNA 1985; BONA 1986; az onogur-bolgár beköltözés forrásainak történeti és régészeti értékelése: SZÁDECZKY-KARDOSS 1958; LÁSZLÓ 1955, 1977. 20 BÁRDOS 1998. 21 PÁSZTOR 2000. 94
