Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Pásztor Adrien: A budakalászi avar kori lakosság etnokulturális kapcsolatai

Főleg a férfiak kedvelt ékszere lett az észak-kaukázusi területekről eredeztethető, gúla alakban elrendezett apró gömböcsös díszű arany fülbevaló,

22 amely a 7. sz. utolsó harmadától a késő avar kor végéig divatban maradt. A női viseletben még megmaradt a ruházatot összefogó, germán hagyományt őrző poncolt, karcolt lemezdíszes övfuggők avarosodott változata (83. sír). A női divatékszerek közül a bizánci hatásra készült arany kislemezgömbös, és a felhúzott lemezgömbös fülbevalók lettek a legközkedveltebbek. A nyakfüzéreken a színes gyöngyök háttérbe szorultak az új típusú, új technológiával gyártott dinnyemag alakú, lecsiszolt sarkú és köles formájú változatokkal szemben. A gyöngyviselet divatváltozása a bizánci birodalom keleti területeivel (leginkább a balkáni, a dél-orosz, ill. Kaukázus környéki) felújult kereskedelmi kapcsolatokat sejteti. Főleg a dinnyemag alakúak és a hasábosok nem voltak ismeretlenek a 6.-7. századi Bizáncban és az avarok lakta térséggel szomszédos alamann, bajor és szláv népek ékszerei között. Az ún. dinnyemag alakúak és kísérőgyöngyeik az avar viseletben a 7. század közepétől, harmadik negyedétől még csak elszigetelten bukkantak fel, majd a 7. század utolsó harmadától a késői korszakban is jellemzően uralták a gyöngyviseletet. A 7. század végén, 8. század elején egy új anyagi kultúra térhódításának lehetünk tanúi. A Kárpátmedence késő avar emlékanyagát meghatározó ún. griffes-indás művészet az öntött (olykor aranyozott vagy ónozott), gyakran áttört mívű, többségében griffet vagy egymással küzdő mitikus állatokat (sárkány, sas, vadkan stb.) és növényi ornamentikát ábrázoló, öntött övdíszeiről kapta nevét. A legáltalánosabban elfogadott tudományos vélemény szerint a 7. század utolsó harmadában betelepült új népelemekhez köthető s az átmeneti időszakban élt népcsoportok tradíciójából fejlődött ki s vált művészetében is önállóvá a 8. századra.

23 Az írott források hallgatnak az Avar Birodalom ezen korszakáról. A terület kívül esik a belső válságokkal és külső támadásokkal küzdő Bizánc érdeklődési körén. Európa vezető államainak kútfői (köztük a frankoké) mintegy évszázad múlva tesznek ismét említést az avarokról. Államuk társadalmi hierarchiája a kagáni egyeduralom meggyengülését tükrözi. A temetőszerkezet ezen késői időszakban sem változott, s a temetkezések továbbra is a vérrokonságon alapuló szervezettséget tükrözik. A leletanyagban a szabad rangú lakosság tárgyi hagyatékának egységesedése, illetve a köznépi sírokban az elszegényedés nyomai figyelhetők meg. Kevés az a sír, ahonnan arany, ill. aranyozott tárgyak (pl. 82. sír öntött aranyozott bronz falerái) kerültek elő. Főleg az öntött bronz és ónozott bronz veretes fegyverövek azok, amelyeket az avarság helyi vezetői viseltek. Az öveket nagy becsben tartották, hosszú évtizedekig hordhatták. A 8. század középső harmadában megásott sírok tanúsága szerint az öveken, lószerszámokon még meghagyták a lemezes korszak vereteit, de olykor már öntött bronz griffes-indás véretekkel egészítették ki azokat. Több ilyen vegyes összetételű, hosszú időn át a régi és új divatú véretekkel kiegészített övekkel találkozhatunk temetőnkben. A késői öveken már alig találunk mellékszíjakat (kisszíjvégeket): szerkezetük leegyszerűsödött (81., 85. sírok). Legtöbbjükön az általánosan elterjedt griff, illetve inda ábrázolású veretek sorakoznak. Az avar öv tulajdonosának származását „meséli el" és rangját jelöli, mint azt a 81. sír csüngődíszes, griffes-indás, ónozott bronz veretei és állatküzdelmi jelenetes nagyszíj vége is reprezentálják. Külön említést érdemel a 81. sír övbújtatója is, amelynek azonos öntőformán készült, töredékes másodpéldányát a 82. késői lovassírban találták meg. A griff hátán lovagló, feltartott kezű, koronás alak a nagyszentmiklósi kincs 7. számú korsóján látható koronás lovas ábrázolásának sematikus kivitelezésű változata.

25 A 81. sír övén megjelenített bronzba öntött indák, griffek és a mitikus alakábrázolás a késő avar hitvilágról és a sámánisztikus világképről mesélnek. Hagyományai az eurázsiai sztyeppe, illetve a perzsa késő-szászánida kor művészetében, azok kulturális örökségében gyökereznek. A késői avar női viselet kiemelendő példája a 104. sír, amelyben a mellkason a ruhát egy kantározott lófej ékben végződő, öntött bronz ruhatű fogta össze. A korszak e ritka ruhadísze a késő-antik viseleti hagyományokra visszatekintő, de már az önálló avar művészet kifejezésmódjával megalkotott ékszerfajtája. PÁSZTOR - VIDA 1991. BÓNA 1971, 253(37) - 260(40). PÁSZTOR 1991,1-III. t. PÁSZTOR 1991,282. PÁSZTOR-VIDA 1991, 1. kép. 95