Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Fórizs István–Pásztor Adrienn–Nagy Géza–Tóth Mária: Avar és szarmata gyöngyök Csongrád megyéből

Érdekes kérdés, hogy hogyan kerültek az avar kori sírokba a szarmata jellegű, a fentiek alapján pedig bizonyítottan szarmata eredetű gyöngyök? A kérdésre később visszatérünk. Fehér opak üveg A részben vagy egészben fehér opak üveggyöngyök tipológiailag két csoportra oszlanak: 1. Díszített gyöngy része (test vagy dísz, tipikus avar kori gyöngyök) 2. Egyszínű fehér opak üveggyöngy (vizsgált anyagunkban tipikus szarmata viselet). Ugyanaz a probléma vetődik fel itt is, mint a korábban tárgyalt vörös opak üvegeknél. A szarmata viseletre jellemző egyszínű fehér opak üveggyöngyök egyaránt előfordulnak szarmata kori sírokban és avar kori sírokban is. Kérdés, hogy anyagtani jellegükben is azonosak, vagy csak megjelenésükben? Más megfogalmazásban: az avar sírokban talált, szarmata viseletre jellemző fehér opak üveggyöngyök a szarmata korban készültek? Az 1. csoportba eső gyöngyök közül számosat, a 2. csoportba eső minták közül néhányat vizsgáltunk meg, a kémiai összetételi eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. Jól látható, hogy jelentős különbségek vannak az avar és a szarmata stílusú gyöngyök (a két fenti csoport) kémiai összetétele között. Az avar stílusú gyöngyök fehér színét ónnal állították elő, míg a szarmata stílusúakat antimonnal. Ennek megfelelően a szarmata stílusú gyöngyök óntartalma (SnC>2) nulla, antimon-tartalma (SD2O3) pedig jelentős, több százaléknyi. Ugyanakkor az avar stílusú gyöngyök óntartalma több százaléknyi, ami mellett esetenként néhány tized százalék antimont tartalmaznak, amely utóbbi feltehetően az ón és/vagy az ólom kísérőelemeként került a gyöngyökbe. Jelentős különbség még a két csoport között, hogy a szarmata stílusúakba nem tettek ólmot, míg az avar stílusúakba igen. Az ólom mennyisége ugyan tág határok között változik, azonban mindegyik avar stílusú fehér gyöngybe tettek. Megjegyezzük, hogy az egyéb színű szarmata gyöngyökbe viszont tettek ólmot (7. táblázat, kivéve a T-9 mintát), amely megfigyelés további vizsgálatot érdemel. A mikroszöveti vizsgálatok jól megerősítik az eddigi megállapításainkat. A 7. ábrán jól látható, hogy az opakosító szemcséknek nem csak az anyaga különbözik (az avar stílusúakban óntartalmú, a szarmata stílusúakban pedig antimon-tartalmú), hanem az átlagos szemcseméretük is. Az óntartalmú szemcsék átlagban jóval nagyobbak, mint az antimon-tartalmúak (7. ábra). Következtetések Mind a vörös opak, mind a fehér opak gyöngyök esetében kimutattuk, hogy az avar kori sírokban talált, szarmata stílusú gyöngyök nemcsak külső megjelenésükben, hanem belső jellegükben (kémiai összetétel, zárványosság) megegyeznek a szarmata kori azonos színű gyöngyökkel. Ugyanakkor mindkét szín esetében bizonyítottuk, hogy az avar stílusú gyöngyök ugyanolyan színű részét más anyagokkal színezték, vagyis az avar korban másképpen színezték a fehéret, ill. a vöröset, mint a szarmata korban . Mindezek alapján feltételezzük, hogy az avar kori sírokban talált, szarmata stílusú fehér és vörös opak gyöngyök a szarmata korban készültek és valamilyen módon az avar korban újra felhasználásra kerültek. Mivel az avar korban gyakori volt a sírrablás, feltételezzük, hogy a tárgyalt gyöngyök sírrablás útján kerültek másodlagos felhasználásra. Mint láttuk, mind a fehér, mind a vörös opak üveg esetében más-más módon állították elő a színt az avar és a szarmata korban. Tehát technológiai váltás történt. Hogy ez pontosabban mikor történhetett, nézzük meg a két színt külön-külön! A szarmata minták esetében a fehér opak üveget antimon-oxiddal homályosították (opakosították), míg az avar koriakat ón-oxiddal. Mivel az antimon termés antimon (fém) vagy szulfidos állapotban is megtalálható a természetben, míg az ón nem, ezért az antimont már az ókorban is bányászták és használták. Az ónt akkor kezdték használni, amikor rájöttek, hogy az oxidos érceket hogyan lehet faszénnel redukálni és ily módon fémet előállítani (ezek közül a vas a legismertebb fém). Mivel antimont kevesebb helyen lehet bányászni, mint ónt (Európában nem tudunk ókori antimon bányáról, míg ón bányáról igen), ezért, miután felfedezték a fémón előállításának módját, az ón kiszorította az antimont a használatból. Ez persze nem ment egyik napról Itt csak a szarmata leletanyagra vonatkoztatjuk megállapításainkat, pl. a pannóniai terület leletanyagára nem. 76