Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Simonyi Erika: Kora Árpád-kori település részlet Mezőkeresztes–Cethalomról

felülete nedves kézzel elsimított. Erősen átégett, díszítetlen. M: 2,8 cm, sz.: 3 cm. Kora: 10-11. sz. Fazék oldal- és aljtöredéke. Ltsz.: 95.3.853. Kézikorongon készült, csillámos homokkal soványított, jól iszapolt. Redukált égetésű, sötétszürke színű. Nagyobb fazék enyhe, íves indítású töredéke. Másodlagosan erősen átégett. Fenék átm.: 11 cm, M.: 5 cm. Kora: 10-11. sz. Fazék oldal- és aljtöredéke. Ltsz.: 95.3.854. (17. kép 6.) Kézikorongon készült, csillámos, mészzúzalékos homokkal soványított, jól iszapolt. Oxidált égetésü, vörösesbarna színű. Nagyobb fazék töredéke. Fenék átm.: 11 cm, M.: 5,5 cm. Kora: 9-10. sz. Fazék oldal- és alj töredéke. Ltsz.: 95.3.855. Kézikorongon készült, nagy szemű, kvarcos kaviccsal soványított, jól iszapolt. Egyenetlen égetésű, vörösesbarna színű. Valószínű, hogy a 95.3.839. leltári számú fazék fenéktöredéke. M.: 5 cm, sz.: 6,2 cm. Kora: 9-10. sz. Az Árpád-kori település értékelése Mint az az összesítő térképen (1. kép) is jól látszik, az öt ház meglehetősen nagy távolságra, észak - déli irányban átlagosan 20-40 m-re fekszenek egymástól. A feltárt terület déli részén bontottuk ki a 21. objektumot, amelytől mintegy harminc méterre északkeleti irányban állt a 151. objektum. A 151. ház és a tőle északra fekvő 78. ház található egymáshoz a legközelebb, a köztük mért távolság 20 méter. A 78. háztól északnyugatra, attól 40 méterre tártuk fel a 22. házat. A feltárt terület északi határán, a 22. objektumtól 35 méterre északnyugati irányban került elő a 191. ház. A házak - a 21. objektumot kivéve, amely téglalap alakú - négyzet alaprajzúak voltak. Földbemélyített gödrük kis alapterületű, 4,65-8,1 m

2 között mozog. Mind méretében, mind szerkezetében a legjelentősebb építmény a 14,6 m

2 alapterületű, boronafalas 151. faház volt. A házak fűtő - főző berendezésére kevés régészeti adatunk van. Három házban biztos, hogy kötőanyag nélkül rakott kőkemence állt (22., 78., 151. ház). A 21. objektum kemencéjére csak másodlagos helyzetben lévő átégett kövek és néhány tapasztásdarab utal, ezek alapján azonban nem lehet a kemence létezését bizonyítani. A 191. házban csak egy, a ház délkeleti sarkában kibontott kisméretű átégett tapasztásfolt utal a tüzelőhely helyére. Bizonytalan, hogy miként interpretálhatjuk a 21. objektumot. Annak ellenére, hogy az épületmaradványban nem találtunk sem tetőszerkezetre utaló cölöphelyeket, sem tüzelőberendezés egyértelmű nyomát, egyelőre nem vethetjük el annak a lehetőségét, hogy lakóházként funkcionált. Mivel a területet munkagépek humuszolták le, a gépi munka és a több évtizedes mezőgazdasági müvelés miatt az épület felmenő részéről semmiféle információt nem nyertünk a feltárás során. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a gödör mérete és tagolása inkább valamiféle gazdasági épület mellet szól. Jelen dolgozat keretein belül nem sikerül feloldani ezen épület meghatározásának problémáját. További kutatás, hasonló objektumok feltárása és publikálása adhat csak választ erre a kérdésre. Felépítésében azonos szerkezetű és hasonló nagyságú a 22. és a 78. ház. Mindkét ház szelemenes tetőszerkezete a nyugat - keleti tengelyen elhelyezett ágasfákon nyugodott. A kötőanyag nélkül rakott kőkemencéjük az északkeleti sarokban épült fel. Bejáratra utaló nyomot egyik estben sem sikerült megfigyelnünk. Hasonló szerkezetű épületek maradványát szép számban ismerjük a Kárpát - medencéből. Rekonstrukciójára több elképzelés is született, melyekről legutóbb Takács Miklós írt kritikai szemléletű összefoglaló tanulmányt.

10 Annyit mindenesetre nagy biztonsággal kijelenthetünk, hogy a mezőkeresztesen feltárt házak mindegyikének kellett, hogy legyen földfelszín fölé magasodó fala. A 22, 78. és 191. házak esetében nem tartom valószínűnek, hogy boronavázas felmenő fallal rendelkeztek volna, hiszen a boronafal önhordó rendszerű, így nincs szükség a ház gödrén belül ágasfák felállítására. Megalapozottabbnak tűnik a Sabján Tibor által kidolgozott rekonstrukciós elmélet - melyet a gyakorlatban is bizonyítottak - alkalmazása, amely szerint a ház tetőzete nem a verem szélén, hanem attól mintegy 1-1,5 m-re támaszkodott az eredeti talajszintre. így egy jóval tágasabb, kényelmesebb lakóteret nyertek a házak egykori építői.

11 A 191. ház leírásánál már utaltam arra, hogy az minden bizonnyal földfelszíni vagy földfelszín közeli ház lehetett. Erre utal, hogy gödre mindössze 6-8 cm-rel mélyedt bele a bolygatatlan altalajba, s ha figyelembe 10 TAKÁCS 1999,93-127. 11 SABJÁN 1999, 131-176. 27. kép. 368