Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Langó Péter: Megjegyzések az alánok és a magyarok 10. századi együttes beköltözéséhez

Langó Péter Megjegyzések az alánok és a magyarok 10. századi együttes beköltözéséhez I. Keleti néptöredékek az Árpád-kori Magyarországon A Kárpát-medencébe a sztyeppéi területről, illetve annak szomszédságából több periódusban költöztek be különböző nomád népek töredékei. A kutatás három fő periódusra osztja ezt a középkori Magyarország felé irányuló keleti migrációt. 1. A honfoglalás időszaka. Ebben az időszakban költöztek be a honfoglaló magyarokkal együtt a kabarok. 2. 10 - 13. század. Ezt a korszakot a honfoglalástól a tatárjárásig szokták számítani. Erre az időszakra tehető a besenyők, úz csoportok és a kálizok beköltözése. 3. A 13. század. A mongol támadások hatására ekkor költöztek be a kunok, a jászok, illetve más kisebb török nyelvű töredékek. A beköltöző keleti népesség egy része valószínűleg korábbi mesterségét folytatva kereskedéssel, illetve iparos tevékenységgel foglalkozott új hazájában; nagyobb része, azonban katonai feladatkört látott el. A beköltöző keleti népekből felállított katonai egységek már a honfoglalás időszakában fontos szerepet töltöttek be a magyar hadban.

3 A nomád harcosok a székelyekkel együtt alkották a sereg könnyűlovas részét, békeidőben pedig a határok őrzését látták el. A keleti katonák szerepe végig megmarad az Árpád-korban, sőt tovább él az Anjou királyok idején is. A jászok beköltözésére, közvetlen írásos adat nem utal, nem úgy, mint a besenyőkre, a bolgárokra, illetve a kunokra

5

. Az okleveles anyagban is csak későn, a 14. század első felében tűnik fel a jász népnév, míg a kunokról már a beköltözésüket, illetve a visszaköltözésüket követően szólnak az írott források.

6 Korábban felmerült, hogy a Magyar Királyság területén a jász népnév már a 13. század második felében feltűnik az oklevelekben, azonban a Fodor Ferenc által e kérdéskörbe bevont források nem kapcsolhatók a jászokhoz; így legkorábbi említésüknek a Györffy György által fellelt; a gyulafehérvári káptalan registrumában fennmaradt okirat részlete tekinthető. Az 1318 júniusában kiállított oklevél egy Elysabeth nevű jász szolgálólány Mychael nevű fiának a felszabadításáról szól.

8 A kutatásban ezért több lehetséges koncepció felvetődött a beköltözés idejét, illetve folyamatát illetően. Dolgozatomban azt vizsgálom meg: lehetséges-e, hogy a kunok előtt már a magyar honfoglalókkal együtt költöztek be alán csoportok a Kárpátok hegyláncai mögé. II. Az Oszlár és Varsány helynevek kérdésköre A magyar törzsek korai történetük során, a Kárpát-medencébe történő beköltözésük előtt már kapcsolatba kerültek az alánokkal. A kapcsolat nyomai tetten érhetők nyelvünk korai alán jövevényszavaiban, illetve 1 PÁLÓCZI 1993, 5-6. 2 CZEGLÉDY 1985, 99-104; MESTERHÁZY 1973, 37-48; KUBINYI 1999, 127-128; KOSSÁNYI 1938; ANTALÓCZI 1980. 3 SCHÜNEMANN 1924. 4 Kiváló példa erre a sokat idézett festmény a Képes Krónikából, ahol I. Lajos magyar király balján a keleti viseletet megőrző testőrség tagjai láthatók. 5 A besenyőkkel kapcsolatban: SRH I. 113-114, 116-117, 348-349; SRH II. 398-399; CD III/2. 460; RA 470. A volgai bolgárokkal kapcsolatban: RA. 114, a kunokra pedig: RA. 467, SRH II. 554-557; GYÁRFÁS II. 404. 6 A kunok korai említései: RA 465, 1241, 1246; CD III/2. 216, IV/1. 212-213, IV/3. 30. CD VII/5 285; HO VIII. 80. Fodor Ferenc úgy vélte, hogy a székesfehérvári káptalan okleveleiben szereplő „monasterium Jaz" elnevezés (AUO VII, 441.), valamint egy 1257-ben kiadott oklevél ,Abbas de Jaz" (AUO VII, 471.) megnevezése alatt a jászok egyházát kell értenünk (FODOR 1942, 111, 152.). Fodor elképzelése azonban nem helytálló, az általa említett két helynévnek nincs köze a jászokhoz: GOMBOCZ 1938, 81. „vocis quendam pueram nomine Mychaelem filium ancille sue emptiüe, natione Jazonice Elysabeth nominate..." (GYÖRFFY 1983, 1131.). Elysabeth propiusi voltára: BOLLA 1998, 81-83, 150. 321