Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Kiss Gábor: A késő avar kori griffes övcsatok
Kiss Gábor A késő avar kori griffes övcsatok A késő avar kor ránk maradt gazdag anyagi kultúrájából az alábbiakban a griffes övcsatokkal foglalkozom. Tipológiai osztályozásuk, Kárpát-medencén belüli elterjedésük és időrendi besorolásuk után eredetükre próbálok meg némi fényt deríteni. Amint az a függelékben közölt összeállításból kitűnik a Közép Duna-medencéből eddig 42 darab griffel vagy ahhoz közel álló állatalakkal díszített csatot sikerült összegyüjtenem. Ez a szám - ismervén a griffes övveretekkel szerelt övgarnitúrák nagy számát - igen alacsonynak tűnik. Annál is inkább így van ez, mert e csatoknak alig több mint fele (mindössze 23 darab) származik bizonyíthatóan ilyen övről! Tipológia A griffes övcsatok tipológiai besorolását egyes alkotóelemeik és ezek további részleteinek formai és szerkezeti osztályozásával végeztem el. Külön vizsgáltam tehát a csat fejét valamint a csat testét, annak ábrázolását és felerősítését, továbbá ezek egyéb olyan részleteit, amelyek az időrend, az elterjedés vagy az eredet kérdésében fontosnak tűntek. A csatok testének formája három csoportra osztható: U-alakú, ötszögű, és téglalap alakú. Az éles tipológiai szétválasztás természetesen mesterséges, hiszen nyilvánvalóan átmeneti formák is vannak közöttük! Sőt egy esetben, a csattest meghosszabbításában található nyúlvány is feltűnik (PilismarótBasaharc 192. sír). Fontos megfigyelés viszont, hogy az U-alakú testtel rendelkező csatoknak soha sincs négyszögletes fejük! A csatok fejének formája alapvetően két féle lehet: Ovális vagy négyszögletes. Persze az egyes csatfejek pontos formája (pl. a négyszögletesek között: négyzet, téglalap, trapéz), aránya és íveik vonala nagy változatosságot mutat, csak úgy, mint esetleges gyöngysordíszük és tövistartó nyúlványuk kiképzése, nem is beszélve a csattövisről. A csatok testének felerősítése darabjaink esetében két eltérő módon ment végbe: Az első esetben a csat testével egybeöntött és átlyukasztott fülekkel (általában hárommal) a másik esetben - és ez a többség - a testen fúrt lyukakon keresztül dugott szegecsekkel (általában hárommal vagy néggyel). A füles csatok lelőhelyei a következők: Ároktő-Református temető, Bugyi-Ürbőpuszta 20. sír, Holiare/Alsógellér 485. sír, Komárno/Komárom-Váradi u. 14. sír, Orosháza-Bónum téglagyár 105. sír, Wien-Liesing 22. sír. Itt is akad azonban egy átmeneti példány, amikor a három felerősítő szögecset öntötték egybe a testtel (Ismeretlen lelőhely - MNM). A szóban forgó övcsatokon ábrázolt, túlnyomó részben balra forduló griffek formája és kivitele rendkívül eltérő. A fellelhető nagy formagazdagság ellenére szinte teljesen azonos példányokat (Pl. Dunapentele 1910. - DunaújvárosSimonyi dűlő, Kékesd 85. sír - Romonya I. 4. sír, Münchendorf 38. sír - Mödlind-Goldene Stiege) vagy rokon darabokat (Pl. Wien-Liesing 22. sír - Holiare/Alsógellér 485. sír, Ároktő - OrosházaBónum téglagyár 105. sír, Pilismarót-Basaharc 192. sír- Szeged-Öthalom) is találunk. Az ábrázolt griffek osztályozására a következő formai jellegzetességeket érdemes figyelembe venni: Előre kell bocsátanom, hogy az összegyűjtött övcsatok egy részén feltűnő négylábú állatalak nem sorolható a klasszikus értelembe vett griffek közé! Mivel a szakirodalom azonban összefoglalóan mégis a griffek csoportjában (pl. griffes csatok) tárgyalja őket 1 , én is itt sorolom fel ezeket a griffábrázolásokkal rokon állatábrázolásokat. Egyetlen övcsattal tettem kivételt csupán, amely biztosan az oroszlános csatok körébe tartozik (Kiskőrös - RGZM, Mainz). 2 Nyitott szájú nőstény oroszlánt vagy párducot ábrázoló egyik csatunk (Holiare/Alsógellér 485. sír) állatalakját ismerhetjük fel kissé elnagyoltabban két másik darabon is (Ismeretlen lelőhely - MNM, Wien1 Pl. DAIM 1990; KÜHN 1934, stb. 2 GARAM 1991, Taf. 19/4. 221
