Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Pásztor Adrien: A Szekszárd–Bogyiszló úti avar kori temető gyöngyleletei
Megfigyelhető, hogy az 1 cm-nél kisebb átmérőjű, díszített lapított gömb alakú üveggyöngyök előfordulása az adott sírokban megerősíti a feltételezett fiatalabb kronológiai besorolást. Leginkább ez a módszert akkor eredményes, ha ezekhez a kisebb méretű gyöngyök mellett az adott sír füzérén nem társulnak hasonló típusú, nagyobb méretű darabok. Az egyik legjobb példa esetünkben az 563. sír, 7. század II. harmad / III. negyedére keltezett leletanyaga, ahol egy orsókarikán kívül más lelet nem volt. 28 A kisebb méretű szemes gyöngyök jelenléte a 83. és 292. síroknál 29 a 7. sz. II. fele, a 495. sírnál 30 egyértelműen a 7. sz. III. harmada / 8. sz. I. harmada közötti időszak, illetve a 74. sír leletegyüttesénél 31 a 7. sz. II - III. negyed / 7. sz. II. fele időszak besorolását erősítette meg. A 73. sír gyöngysorának tanúsága szerint az apróbb méretű dudoros és szemes rátétes opak gyöngyök együttes megléte más gyöngy típusokkal a 7. század közepe harmadik negyede időszakától jellemző. 32 A köles gyöngyök Szekszárdon ez a gyöngy típus a teljes anyag mintegy 16 %-a. Ezen belül 97 %-ban gömb, lapított gömb, gyűrű formájúak, nagyon ritkán hengeresek vagy hordó alakúak és csak elvétve találunk közöttük szabályos négyoldalú hasábosokat. Színük többnyire világossárga, okkersárga, sárgásbarna, barnás okkersárga, világosbarna, illetve leggyakrabban fekete, anyaguk opak. Nagyon ritkán előfordul közöttük az áttetsző világoskék, világos türkizkék, kék, sötétkék, világoszöld színű példányok is. Az egy db aranyfóliás apró gyöngy (108. sír) pedig a késő-antik műhelyhagyományokban gyökeredző, igen fejlett szakmai tudást hordoz magában, s fajtája az egész avar korszakban fel-felbukkan. Figyelemre méltó az, hogy a zömmel kora avar emlékanyagú temetőben jelentős a köles gyöngyök számaránya. A 108. sír többnyire színes, illetve ún. szemes gyöngyökből álló gyöngyfuzére mellett egy köles gyöngysor is díszítette a halott gyermeket (5. kép). E sír fekete kölesei erőteljesen emlékeztetnek pl. a gepida hagyatékból ismert 5. századi gyöngysorokra, 33 vagy a késő antik hagyományokat tükröző, a kora avar korra datált Keszthely - Fenékpuszta Horreum 9. sír gyöngyeire. 34 Ugyanakkor a 7. század utolsó harmadától uralkodóvá váló gyöngy típusok 35 : pl. kölesek és a klasszikus, gyakran fényáteresztő anyagú, sötét szürke, kék és fekete csövecskés dinnyemagok együttes előfordulása (pl 367. sír) Szekszárdon is kimutatható, egymás melletti divatjuk még a 8. századi, ill. a század végén is megmarat (pl. 59., 393. 430., 431. sírok). A hengeres formák A leggyakoribbak a rövid henger alakúak, amelyek jelentős százalékban díszítetlenek. Ezek anyaga zömmel enyhén fényáteresztő, színük fehér, világoszöld, sötétkék. Nem egyértelmű a ritkán felbukkanó zöld és fehér színű rövid hengeresek származása, hiszen a kora avar korban az észak itáliai langobard, a gepida, ill. a nyugati germán viseletben is megtalálhatjuk. A hengeres csoportjában Szekszárdon viszonylag gyakoriak az opak hosszú hengeres és korong alakúak jelenléte is. Folyatott, hurok-, hullám- és sűrű hullámvonal folyatott rátétdíszesek A díszített hengeres opakok többnyire dudoros (23 db), illetve jóval ritkábban két rétegű pont rátétesek (12 db), majd ezeket követik (a gömbösökhöz hasonló arányban) még ritkábban a hurokfolyatott rátétesek. Közülük a hurokfolyatott dísz Szekszárdon 20 db gömbformájú gyöngyön jelenik meg önálló díszítésként. Mégis igen jellemző elemnek tarthatjuk, mivel az elsődleges - főleg az egy- és kétrétegű pontrátétek - kísérő elemeiként karakterisztikusan jellemzi az egyes lelőhelyek gyöngyanyagának A szerző a temetőn belüli párhuzam alapján ezt a sírt a 7. sz. első felére keltezte. ROSNER 1999, 144. 29 ROSNER 1999 172, Taf. 6; 185, Taf. 19. 30 ROSNER 1999 200, Taf. 34. 31 ROSNER 1999 172, Taf. 6. 32 Ezt igazolta pl. a Szegvár - Oromdülő 890, 893,890; sírok gyöngysorai is: PÁSZTOR 2000. 33 GEPIDÁK 1999 188,: Ártánd - Nagyfarkasdomb 185. sír. 34 BARKÓCZI 1968, Pl. LX. 35 KOVRIG 1963, 143. 141
