Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Pásztor Adrien: A Szekszárd–Bogyiszló úti avar kori temető gyöngyleletei

díszítettségét. Feltételezhetjük, hogy az avar kori gyöngyökön e díszek jelentős részben a germán gyöngydivat hatását őrzik. A hurokfolyatott rátétek, mint a fő díszítőelemek mellett a leggyakrabban alkalmazott másodlagos díszek leginkább a gömbféléken (Csákberény 132 db, Környe 84 db, Budakalász 58 db, Szigetszentmiklós 9 db, Szegvár 8 db) láthatók. Érdekesség, hogy az iker gömbféléken másodlagos díszként a teljes mintában ritkán láthatjuk. Kiugró viszont, hogy a hengeresek közül 63 db-on, míg Csákberényben 2 db-on láthatjuk a hurokfolyatott rátéteket. A kúpféléket viszont csak Szegváron (10 db) és Csákberényben (2 db) díszítették másodlagosan ezekkel a rátétekkel. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a teljes minta százalékos megoszlásában az opak üveggyöngyöket 45 %-ban Csákberényben, 29 %-ban Környén, 20 %-ban Budakalászon és Szegváron, ill. Szigetszentmiklóson csak 3-3 %-ban látták el hurokfolyatott másodlagos dísszel. A rátétek színei leggyakrabban a fehér és sárga (+árnyalataik), ritkábban világoskék. A hurokfolyatottakhoz képest jóval ritkábbak a hullámvonal-, ill. hullámvonalköteg folyatott rátétes gömbtestü gyöngyök száma (Környe: 2 db; Budakalász 1 db; Csákberény 2 db; ill. 2 db). Amíg a hullámvonalas rátétek leginkább a kúpféléket díszítették a gömbösökkel szemben, addig a hullámvonalköteges rátétek inkább a gömb típusok között fordulnak elő. A hullámvonal-köteges rátétdísz nagyon ritka a teljes mintában ugyanúgy, mint Szekszárdon is (612., 644. sírok). A gömbféléknél l-l példányt Környén és Szegváron, kúpfélén, ill. hengeres testűn pedig csak Csákberényben

36 láthatunk l-l esetben. A folyatott rátétesek száma a szekszárdi gyöngyök között viszonylag kevés, azonban a rátétek variálódása változatos. Leggyakoribb típusváltozat a vörös alapon /fehér színű vonalfolyatott /világoskék vonalfolyatott (238., 486., 546., 612. sírok) vagy a fehér alapon / kék színű hurokfolyatott (45., 306. sírok) rátétdíszű opak üveggyöngyök. Legjobb párhuzamaikat a meroving kultúrkörből a 6. század második fele, 7. század, eleje időszakból említhetjük.

37 Egy-egy darabjuk sötét vörös alapon / fehér hurokfolyatott / sárga vonalfolyatott rátétes (pl. 486., 612., 680. sírok), ritka változatban fekete alapszínnel (296. sír) is megtalálható, amelyeknek párhuzamait a csákberényi gyöngyök között is megtalálhatjuk.

38 Néhány szekszárdi gyöngynél a vonal és hullámvonal rátétek (73., 75., 67., 306., 612 757. sírok) mellett, azok különféle, ritkább változataként dudoros és szemes díszekkel együtt is láthatjuk (pl. 108.

39

, 296. sírok). Néhány példányuk fel-felbukkan az avar kori gyöngysorokban, de típusváltozataik azokon nem meghatározó szerepüek. Kúpfélék A szekszárdi leletek között a teljes mintához, de főleg a budakalászi és a csákberényi leletekhez képest is ritkább gyöngytípus. A legkedveltebbek a rövid bikónikusok, amelyek a teljes mintában is hasonló szerepet kaptak. Szekszárdon gyakoribbak a szürkésfehér, sárga, sötét türkizkék színűek, ill. a sötétkék színű áttetsző üvegek. A kúpfélék jelentős arányban díszítetlenek. Az opak gyöngyök esetében a folyatott díszüek közül leginkább gyakoriak a hullám vonal-folyatottak, amelyek a késő germán gyöngy divat jellemzően kedvelt darabjai, jelenlétük kereskedelmi kapcsolatot sejtet. Hasábosok. Átmetszetük szerint: VII. szabályos négyoldalúak; VIII. szabályos nem négy oldalúak; X.: négy oldalú lecsapott sarkúak; A hasábos üveggyöngyök formái a kőgyöngyökét: karneolt s néha a borostyánt utánozták. A borostyán gyöngyök a szekszárdi temető leleteinek tanúsága szerint a 7. század végéig kedvelték füzérekben. A karneolok a lecsapott sarkú hasábosok csoportjába tartoznak. Az anyaggyűjtés során a hasábosok közül a VII. és a X. főtípusok csoportjának típusainak sorát

40 tovább kellett bővíteni: PÁSZTOR1996, 5; színes tábla 38.1; 6. színes tábla 38.2. KOCH 1997, Taf. 9. 32.24; KOCH 1977, Färbt. 3, 34.5, 34, 11, 12. PÁSZTOR1996, 5. színes tábla 36.2,3; 36.1. Jó párhuzama: KOCH 1997, Taf. 9. 27.24. PÁSZTOR 1996, 204. 142