Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Gucsi László: Kerámiatechnikai megfigyelések a badeni kultúra leletein
Gucsi László Kerámiatechnikai megfigyelések a badeni kultúra leletein Jelen tanulmány célja, hogy a kerámiatöredékeken szabad szemmel (makroszkóposán) is megfigyelhető nyomok alapján rekonstruálhatók legyenek a badeni kultúra fazekasainak mesterfogásai, technikai megoldásai. Eltekintve a díszítések és az égetés módjának részletes elemzésétől valamint a soványítás problematikájától, itt csak az edények formázásának mikéntjét vizsgáljuk meg. A leleteken látható apró jelek értelmezését megkönnyítette, hogy 1988-óta folyamatosan készítek őskori módon (fazekaskorong használata nélkül) agyagedényeket. Az első évek próbálkozásait leszámítva 1995-től máig több mint 500 db „őskori" edényt formáztam meg, alkottam újra. Ezáltal magam is szembekerültem azokkal a kihívásokkal, technikai jellegű problémákkal, melyekkel egy őskori fazekas is szembesülhetett. A teljes egészében tapasztalati úton elsajátított ismeretanyag, így érthető módon segített a kerámiatöredékeken található jellegzetességek értelmezésében. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy az őskori fazekasok miként készítették az edényeiket. Ezért amikor módomban áll egyes leletanyagok átnézése, kitartóan keresem azokat a cserépdarabokat, amelyek elárulhatják az egykori készítőjük által használt technikát. 1 Az alábbiakban Aparhantról (Tolna m.) származó badeni leleteken vizsgálunk meg néhány technikai eljárást (fulcsapolás, szalagtechnika, alagútfülek készítése, stb.). Aparhanton Csiszér Antal gyűjti évek óta a község határában előkerülő őskori leleteket. Folyamatos terepmegfigyelésének köszönhetően az egyik ilyen lelőhelyen Odor János végzett leletmentést. Ebből a feltárásból származó leletanyagot Bondár Mária dolgozta fel jelen kötetben. A szabadkézi formázás lehetőségeiből adódóan szerencsére nem ritkák a készítés nyomait hordozó darabok. Mégis, érthető módon egy anyag régészeti feldolgozásakor a tárgyak alakjának, díszítésének leírása az elsődleges szempont, hiszen ezek alapján lehet más-más történelmi korokhoz, kultúrákhoz sorolni a leleteket. Sajnos, nyilván emiatt nem jut kellő figyelem a kerámiatechnikai megfigyelések elvégzésére. Ha azonban összehasonlítjuk a különböző kultúrákra jellemző fazekasságban az egyedi vonásokat, talán új, hasznos információkhoz juthatunk. Ahogy a kerámiatipológia az edények alaki jellemzőit használja egyes kultúrák közötti kapcsolatok kimutatására vagy időrendi problémák megoldására, ugyanúgy a kerámiatechnikai megfigyelések is ezt a célt szolgálhatják. A különbség annyi, hogy ebben az esetben nem a viszonylag gyorsan változó formák és díszítések jelentik az információ forrását, hanem a lassabban változó, kevésbé variálható technikai sajátosságok. A tipológiai megfigyeléseket érdemes tehát technikai jellegű megfigyelésekkel is kiegészíteni, hiszen azok megerősíthetik az eddigi eredményeket, és új kérdéseket is felvethetnek. Elsőként a íulcsapolást érdemes megvizsgálnunk. A fulcsapolás alatt az alábbi eljárást értjük: a kész edény falába, a felhelyezendő fúl támaszkodási pontja(i) helyén egy hegyes tárggyal lyukat készítünk. A fül megformálása után annak végén (végein) egy, az elkészített lyukba illő tüskeszerű, hegyes képződményt készítünk az agyag összecsípésével. A lyukat és a fül végén kiképzett csapot bevizezzük vagy agyagpéppel bekenjük, majd a fül csapját a lyukba nyomjuk és a fül felületét simító mozdulatokkal hozzá dolgozzuk az edény felületéhez. Ha az edény szájának az átmérője lehetővé tette, az őskori fazekasok a belül képződött kitüremkedést általában gondosan elsimították. Szűk szájú bögrék és korsók esetében azonban gyakran látható az edény belsejében a lyuk készítésekor létrejött „agyag kráter" és az annak közepén lévő csap is. Talán nincs is régész, aki ne látott volna őskori kerámián íulcsapolást, de sajnos annál kevesebben vannak, akik ezt az edényleírásokban megemlítik vagy rajzban bemutatják. A fulcsapolás széleskörű vizsgálata alátámaszthatja egyes kultúrák (ismert vagy sejtett) rokoni kapcsolatait, de felvetheti olyan kultúrák közti rokonságot is melyek között a mai kutatás nem lát szoros kapcsolatot. Ilyen összefüggések vizsgálatára azért tartom alkalmasnak a íulcsapolást, mert ez nem egy 1 Ezúton mondok köszönetet Bondár Máriának, amiért a gondozása alatt álló leletanyag vizsgálatát lehetővé tette. 2 SCHREIBER 1963, ó.kép 1, 2, 4., SCHREIBER 1981, 147. 14.kép 2,3., KULCSÁR 1997, 31, 32., XI. t. 1., FISCHL - KISS KULCSÁR 1999, 79., 92., ILON 1996, 140. XXI. t. 8-9., XXII. t. 4-7. 89
