Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata
5.2 Az őslakosság továbbélésének és a romanizáció folyamatának nyomai a Sió völgyében. Az őslakosság továbbélésére a provinciális és LT D-jellegű kerámia együttes használata utalhat. A továbbélést és a települések lehetséges funkcióját határozhatjuk meg a rendelkezésre álló adatok alapján, megfigyeléseinket csak újabb telepásatások pontosíthatják. Az első században Flavius-Claudius-kori táborok és római úthálózat kiépülése jelenik meg új településhálózati elemként, a késővaskori telepek mellett. Ságvár Domitianus-Traianus kori rétegei, a második században épült padlófűtéses ház és a harmadik századi építési periódusok alapján romanizált út menti telep volt. Az Antoninus-korban itt is erősen hatott a gazdasági konjunktúra. A stratégiai fontosságú Ságvár környékén az Ali-réti fazekastelep, Ragálé és Ádánd-Henchidai rétek esetében a leletmentési és terepkutatási adatok alapján a kelta anyagi kultúra és településhálózat továbbélését állapíthatjuk meg a Kr. u. 2. században, egészen a harmadik század első feléig. A katonai felvonulási terület közelsége miatt azonban a stratégiai ponton fekvő Balatonfbldvár, és a korai gorsiumi táborhoz közeli Szabadhídvég nem funkcionálhatott tovább erődített telepként. 148 Ságvártól északra és keletre hasonló telepeket találtunk: Siójut-Telepesek bozótján talált bennszülött kerámia, a Siófok-Zsidótemetőben feltárt provinciális formájú csupor, a terület közvetlen közelében szórványként előkerült Domitianus érem utalhatnak a folyamatos megtelepedésre. A Siójut-Jutai dűlőben gyűjtött provinciális kerámia és az apró LT D edénytöredékek feltételezni engedik a továbbélést. A mezőkomáromi település anyaga új adatokat szolgáltat az őslakosság helyi csoportjainak romanizációjához. Az első és második század fordulója és a második század első fele edényeinek egyes típusai a gorsiumi fazekasműhelyhez köthetők. A bemutatott típusok kronológiai lag a balatonfűzfői, a Kiscelli-úti, az ódbudai és a Kende utcai fazekastelepek anyagával feleltethetők meg. Az S-profilú tál keményre égetett anyaga és kissé felhúzott perem alapján inkább már a római kori bennszülött fazekastechnika terméke. Szakályban továbbélő forma, előfordul a Kende utcai fazekastelepen, és a pátyi bennszülött telepen is, korát a Kr. u. 1. sz. második felére, a Kr. u. 2. sz. elejére keltezték. 149 . Mezőkomárom-Alsószérűsön ennek alapján egy, a koracsászárkorban továbbélő bennszülött telepet feltételezhetünk, ahol a Kr. u. 1.-2. század fordulóján kimutatható a minőségi provinciális áru jelenléte. A település Fitz Jenő szerint a Sopianae-Brigetio út melletti útállomás lehetett. Az áthaladó római út a közeli Gorsiummal kötötte össze a telepet. Az 1990-ben készült légifotón 150 a terület észak-északnyugati sarkán a Sió régi medre által részben elhordott, négyzet alakú épület látszik, amelyhez kisebb melléképületeket jelző négyzetek és gödrök kapcsolódnak. Az épülethez vezető út nyoma is kivehető. Geodéta által kijelölt négyzetháló mentén végzett intenzív terepbejárási kutatások kimutathatnák, hogy bennszülött települést vagy útállomást jeleznek-e a jó minőségű leletek. Egy ásatás pedig fényt deríthetne az út nyomvonalára, kiderülhetne, hogy jelen estben van-e kapcsolat az út és a település továbbélése között. 151 A Balatonkiliti környékén előkerült sírkövet a kelta nevet viselő Rufílla számára állította a módosabb bennszülött réteghez tartozó családja. 152 (A szerény kivitelű, töredékes sírkő dombormű híján nem utal egyértelműen a család társadalmi rangjára.) A déli Sió völgyben hasonló szempontok szerint vizsgáltuk a romanizáció nyomait. A Bikács-Alsó hídi koracsászárkori kerámia a Siójut-Telepesek bozótjához hasonlóan a továbbélést feltételezi. Wosinsky 153 provinciális kerámiát és Gordianus érmet talált a lelőhelyen. Egyéb kronológiai adatok híján a későkelta és a koracsászárkori periódusokon kívül 3. századi megtelepedés is feltételezhető. Bikács-Kistápé-Halastó 148 GABLER 1989, 424-425. GABLER 1995b, 85-86. 149 GABLER - OTTOMÁNYl 1990, 173. és a szerző szóbeli közlése. Provinciális kivitelezésű, vörös anyagú párhuzama PETŐ 1979, 285., Abb. VII/6. OTTOMÁNYl - GABLER 1985, 209. 150 VITUKI 9900321 32, 9900321 44. 151 F.PETRES 1990, 8. Az újkori majorépület maradványaitól elkülönítve vizsgálandó. 152 RIU 955. 153 WOSISNKY 1896, 798. 385
