Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata

lelőhelyén, Nagydorog-Bezzegpusztán és Kölesd-Lencsepusztán római kori épületek is állhattak. Lencsepusztán a terra sigillaták alapján 1. és 3. századi periódusokat lehetett megállapítani. A harci szőlőhegyen előkerült és a 3. századra datált gyászoló genius szobra romanizált népesség temetőjéhez vagy helyi szentélyéhez tartozhatott.

154 A leányvári magaslati telepen az első századi festett korsó, és a 210-240-re datált terra sigillata szórvány alapján a kora- és középső császárkorban is létezett település Leányváron. A déli Sió völgy tágabb földrajzi helyzetét illetően délnyugatra, katonailag érdektelen területen, kis népsűrűségben élő kaposvölgyi Hercuniates csoportok településeit találjuk. Ezek a fontos római útvonalaktól távol estek, gazdaságilag perifériára szorultak.

155 A Sió-Sárvíz völgyétől északkeletre a civitas Eraviscorumnak a Kapós völgyiekénél erősebben romanizált csoportjait találjuk. A római korban is folyamatosan lakott leányvári telep gazdaságilag fontos és életképes lehetett, hiszen sok bennszülött teleppel ellentétben fenn tudott maradni az új gazdasági viszonyok között is.

156 Leányvár további kutatása tisztázhatná a település szerepét: a két eltérő fejlettségű terület között az anyagi javak és kulturális hatások cseréjét, a környező telepekhez és a közeli limeserődökhöz (Ad Latus, Alisca) való viszonyát. A palánki (ágostonpusztai) és a leányvári telep közötti összehasonlítás rávilágíthat a közöttük feltételezett különbségre: arra, hogy Leányvár továbbélő magaslati telep, míg a másik továbbélő átalakult telep, vagy a kedvező földrajzi (a Sopianae-Brigetio út a Sárvíz nyugati oldalán futott, a Sopianae-Aquincum út nyomvonalát a Sárvíz keleti oldalára teszik, az utak nyomvonala a telep közvetlen közelében haladt)

157 és gazdasági helyzet hatására létrejött vidéki település volt-e.

15 Az ismertetett adatok alapján a Kr. u. első-második században a Sió völgy északi részén kilenc, a déli Sió- Sárvíz völgyben hat kelta telep sorolható a továbbélő vidéki telepek csoportjába. Mezőkomárom-Alsó szérűs esetében a római korban továbbélő telepen létesült útállomást vagy romanizált, kereskedelmi jellegű átkelőhelyet állapítottunk meg. A gazdag terra sigillata anyagot mutató Kölesd hasonló kereskedelmi telepként definiálható. A felvonulási eszközként is használt utak a hadsereg számára fontosabbá tehették a Sió völgyet, mint a stratégiai szempontból jelentéktelen Kapós völgyet A Sió völgy déli részének telepei a limesút és az észak-déli irányú utak közötti sávban feküdtek. A terület kutatását folytatva főleg a könnyen kivitelezhető intenzív terepbejárásokkal lehet megalapozottabbá tenni a településtörténetre vonatkozó következtetéseket. A településhierarchia, a telepek kiterjedésének vizsgálata és a népesség -eloszlás kutatásának szempontjából ígéretes lehet a Sárvíz völgyének középső részén folytatott hasonló kutatás és a Sió völgy korabeli településtörténetének összehasonlítása is. A telepek szerkezete, a lakosság romanizációjának folyamata és társadalmi tagozódásuk további telepkutatások alapján tárható fel ezen a feliratokban, városokban és villákban szegény területen.

159 6. Összefoglaló értékelés. A vizsgált régió településtörténeti vázlata a földrajzi, topográfiai összefüggésekre, az ásatásból származó anyag (a szántódpusztai ház és kemence, a balatonszéplaki, kiüti és siófok- zsidótemetői, sióagárd-leányvári gödrök, lakó- és egyéb objektumok) és a felszíni szórványok elemzésére épül. A telepobjektumok leggyakoribb kerámiafajtái a behúzott peremű és S-profilú LT D táltípusok, a seprűs, fésűs, garfítos-csillámos kézzel formált, vagy kézikorongolt fazekak, csuprok és az öblös, gömbölyű vállú vagy kihajló peremű hombárok (a jobban restaurálható darabok alapján nem ritkák a 40-50 cm átmérőjű, mintegy 70-80 cm magas tárolóedények sem). A fazék és csuporfajták esetében a jól iszapolt típusok mellett többségben vannak a kézzel formált, vagy a durvább anyagú grafítos, vagy csillámos darabok. Analógiáik G. VÍZI-ODOR 1997,38. GABLER 1991, 64. GABLER 1991, 64. MÓCSY-SZABÓ 1990, 122. GABLER 1989,429. GABLER 1991, 57. 386