Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata
Pannónia középső császárkori lakosságának részletes földolgozását Barkóczi László készítette el. A forrásanyag hiánya és a régészeti kutatások akkori állapota miatt nem adhatott áttekintő képet a térség korabeli népességtörténetéről. 24 F. Petres Éva és Fitz Jenő a kutatási a jelenlegi eredményeket összefoglalva tárgyalta Fejér megye keltaés római kori települési viszonyait. F. Petres Éva a kelta népmozgások összefüggéseit, a Fejér megyei La Tène korból származó leletek korát és földrajzi eloszlását vizsgálta. A Sió völgy kelta településtörténete szempontjából fontos, hogy a szerző összehasonlította a LT C - és LT D kori topográfiát és hangsúlyozta a folyóvölgyek jelentőségét. 25 Fitz Jenő az Aquincum-Poetovio-i út által két részre osztott, délen gyengébben romanizálódott civitas Eraviscorum határaként említette a Sió völgyet. 26 Az intenzívvé váló településrégészeti kutatások újabb összefoglalása volt Bónis Évának a pannóniai őslakosság településhálózatáról és a római kori továbbélésről szóló tanulmánya. 27 Maráz Borbála Alföldi András elméletéhez csatlakozva a Hercuniatest az Kr. e. 80-ban, a bojuszokkal és az eraviszkuszokkal együtt északnyugatról betelepült, az eraviszkuszokkal rokon népként határozta meg és a szkordiszkuszoktól északra lokalizálta őket. 28 Szabó Miklós a Kárpát- medence La Tène-kori történetéről írt tanulmányában a LT D-ben a dák háborúk hatására megindult népmozgásokat tárgyalta és szembeállította saját elméletét Fitz Jenőével. 29 F. Petres Éva összefoglalta a bennszülött településfajták, a halomsíros temetkezések és a sírkőábrázolások problémáit. 30 Visy Zsolt tanulmánya az alsó-pannoniai villatelepülések kialakulását tárgyalta a későrómai korig. Részletesen megvizsgálta a vidéki településeken folytatott mezőgazdasági tevékenységet, a munka településjegyzéke összegezte a légifotózás és a legutóbbi telepkutatások eredményeit is. Gabler Dénes a Hercuniates területén feltárt Szakály-Réti.-földek-i települést publikálta. 32 A törzsi terület településhálózatáról megállapította, hogy a sűrűn lakott Kapós völggyel ellentétben a Balatontól délre eső lelőhelyek száma jóval kisebb. 33 Településtörténeti összefoglalásaiban a Hercuniates lakóterületén főleg a LT D életmód konzerválódását feltételezi. A római életmód hatására átalakult telepek, az esetlegesen újonnan alapított vidéki települések és az erődített telepek vallási központokként való továbbélését is tovább kutatandó témákként említi. A szerző hangsúlyozza a római hódítás és a polgári közigazgatás kiépülésének fokozatosságát és a regionális különbségeket. 34 A Hercuniates törzs területének központi részét alkotó Kapós völgyet a Kr. u. 2. sz.-ig szinte érintetlenül továbbélő települések egységének tartotta. 5 A romanizáció provinciák közötti összehasonlítását vizsgálva 36 a terület gazdasági- és birtok viszonyainak és a romanizáció ütemének kapcsolatára hívta fel a figyelmet. 24 BARKÓCZI 1956, 71. 25 F. PETRES 1971, 126(6). „Ha földrajzi eloszlásukat vizsgáljuk, élesen rajzolódik ki a víziutak szerepe..." 26 FITZ 1970, 193(37). 27 BÓNIS 1971. 28 MARÁZ 1979. 29 SZABÓ 1990, 26. Szerinte az Eravisci (és valószínűleg a Hercuniates is): „a Duna túlsó partjáról keltek át Északkelet-Pannónia területére." Fitz szerint viszont: „az eraviscusok a boiusokkal együtt érkeztek Pannoniába, s a boius hatalmi szféra kialakulása során foglalták el a Dunakanyar vidékét." 30 F. PETRES 1990. 31 VISY 1994, 421-450. 32 GABLER 1982. Kifejezte kételyét azzal kapcsolatban, hogy a római leletek megjelenése mindenképpen a továbbélés bizonyítékának tekinthető, mint ahogy azt a korábbi kutatás feltételezte. Szerinte az ásatások száma nem elegendő sem a vaskori nyíltszíni települések továbbélésének bizonyításához, sem pedig a határövezeti falvak vaskori előzményeinek kimutatásához. A terepbejárási adatokat emiatt kellő óvatossággal kezeljük. 33 A problémát tovább bonyolítja, hogy a Balatontól délre eső területeken a leletek háromnegyede terepbejárásból származik. 34 GABLER 1989, 424-425., 428-429. 35 GABLER 1991, 57. 36 GABLER 1995a, 63-81. 373
