Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon

áprilisában sorra visszakapták önrendelkezési jogukat. A háború ideje alatt Dőrypatlanon is sok nehézséget okozott a megfelelő munkáslétszám biztosítása, a szállítóeszközök, lovak katonai igénybe vétele, ezért orosz hadifoglyokat is alkalmaztak a gazdaságban.

84 Nagy gondot jelentett megfelelő emberek foglalkoztatása a tehenészetben, mert a hozzá nem értés miatt jelentősen csökkent a tejhozam. A gyárban ez idő alatt a korlátozások miatt elsősorban tej szállítással, fölözéssel, vaj készítéssel foglalkoztak. A munkaerőhiány mérséklésére még a nők éjszakai munkájának engedélyezését is kérvényezték.

86 A Tanácsköztársaság ideje alatt elrendelték a gyárak, üzemek államosítását, munkásokat bíztak meg vezetésükkel. Nem tudjuk, Dőrypatlanon mi történt, nagy valószínűséggel a faluban és az üzemben minden maradt a régiben, hiszen forrásaink minden jelentős eseményről beszámolnak. 1919. december - 1920. február között Forster István 8700 liter, Dőry Frigyes 9500 liter tejet adott el az üzemnek. A zombai tejszövetkezet termelését a sajtgyár használta fel teljes egészében, 1919-20 telén napi 400 liter tej átadásában egyeztek meg.

87 1920. február. 1-15. között Zomba, Kisdorog, Tevel, Harc, Sióagárd és kisebb uradalmak 34.302 liter tejet, azaz napi kb. 2300 litert szállítottak Dőrypatlanra, a 60 db tej szállító kannával egyidejűleg 1200 liter összegyűjtésére volt lehetőségük. Két fölözőgéppel 1000 liter tejet tudtak feldolgozni, tárolókapacitásuk 2700 litert tett ki. 1920-ban mindössze egy 300 literes sajtkád állt, ami a csemegesajt háttérbe szorulását mutatja, holott a 100 db csemegesajt és 120 db trappista sajtprés a korábbi jelentős termelést jelzi. A sajtkészítés jövedelmezősége lényegesen meghaladta a tejszállítás nyereségességét, ezért amint a korlátozások enyhültek, a gyár minden engedélyezett tejből csemegesajtot készített. így lehetséges, hogy 1920. február 11-én 3270 kg sajtkészletet regisztráltak.

88 17. kép: Vaj gyúrógép, 1907. 84 TML Völgységi főszolgabíró iratai. Iparügyek, 1914. 24. d. Dőrypatlanon 39 kétfogatú, személyszállító kocsit írtak össze, Rudnyánszky Dezsőnél és Dőry Frigyesnél négyet-négyet. - Uo. 6049/1916. Dőry Frigyes közel ezer holdas gazdaságában békeidőben 37 gazdasági cseléd volt, 188 szarvasmarhát gondoztak. Rudnyánszky Dezső 350 holdas bérgazdaságában, ahol tehenészet is volt, a békeidőkhöz képest feleannyi gazdasági cselédet tudtak alkalmazni. - Uo. 3212/1918. Rudnyánszky Dezső dőrypatlani gazdaságában foglalkoztatott orosz hadifoglyok egyike fahordás közben lecsúszott az ökrös szekérről, amelyik halálra gázolta. 85 TML Völgységi főszolgabíró iratai 6049/1916. Dőry Frigyes munkásai felmentési kérelmében kiemelte: „ A helyettesítés más munkánál még előbb lehetséges, mint éppen a tehenészetnél. Az országszerte uralkodó tejhiánynak s a marhaállomány csökkenésének egyik fő oka a megfelelő személyzet hiánya. Tehenészetet okszerűen csakis ehhez a munkához értő, begyakorlott erőkkel lehet fönntartani. Számos nagygazdaság tehenesek hiánya miatt föloszlatta, vagy erősen redukálta tehénállományát. Másrészt, ahol fönntartották is, ott is a meg nem felelő kezelés folytán a tejhozam igen nagymértékben csökkent. Azok a hihetetlenül silány eredmények, amelyek számos, azelőtt kiváló eredménnyel működő tehenészetben előállottak, ha nem kizárólag, de legelső sorban a meg nem felelő állatgondozásnak tulajdoníthatók. A nálam levő orosz foglyok között egy sincs, aki erre alkalmas volna. A cselédasszonyok családi körülményeik s egyéb okok miatt erre képtelenek, de erre a munkára nem is volnának hajlandók vállalkozni. Erővel kényszerített munkás a tehenészetben teljesen hasznavehetetlen, több kárt tesz, mint hasznot. " 86 TML Völgységi főszolgabíró iratai 2844/1920. 87 TML Alispáni iratok 747/1920. Zomba község tejfeleslegének igénybe vétele. 1920. február 1. A zombai tejszövetkezettel a bérleti szerződést már korábban megkötötték, amikor a közélelmezési miniszter elrendelte a község tejfeleslegének igénybe vételét. Időközben a gyár megállapodott a tej szövetkezettel napi 400 liter tej átadásáról így a rekvirálás tárgytalanná vált, amit „a Közélelmezési Minisztérium báró Rudnyánszkyval való közvetlen érintkezéssel tudomásul hozta." Néhány nappal ezután (február 11-én) halt meg Rudnyánszky Dezső. 88 TML Tolnavármegye Árvaszékének iratai, Rudnyánszky Dezső hagyatéka, Hagyatéki leltár 1920. 347