Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon

rákosszentmihályi, Dietrich József kapuvári és több szekszárdi fűszeres is forgalmazta a dőrypusztai sajtokat.

77 Az első világháború kitörésével véget ért az a félévszázados fejlődési folyamat, melynek során Magyarország gazdasága a hagyományos keretek közül a tőkésedés útjára lépett. Néhány iparágban ugyan háborús konjunktúra bontakozott ki, de a gazdaság legtöbb területén a nyersanyag- és munkaerőhiány miatt súlyos visszaesés következett be. Különösen nehéz helyzetbe került a mezőgazdaság, ahol a lóállomány katonai mozgósítása az igaerő nagy részét igénybe vette. Az állatállomány fogyása, a földek műveletlenül hagyása miatt a termésátlagok rohamosan csökkentek; a háború végére Magyarországon katasztrofális élelemhiány lépett fel. A takarmányozási gondok és járványok miatt leromlott tehénállomány csökkenő tejhozama, különösen a háború kitörése okozta termelési nehézségek tejhiányt, ezzel együtt igen magas tejárakat idéztek elő. Ezért 1915. május 6-án a Közélelmezési Hivatal maximálta a tej árát, olyan alacsony szinten, ami nem fedezte a termelési költségeket sem. Budapest tejellátása veszélybe került, a termelők helyben és a környéken drágábban értékesítették termékeiket. Ráadásul a tej sokkal jobban értékesíthető volt sajt formájában; hiány volt édes tejből, mégis egyre többen rendezkedtek be sajtkészítésre, mert bevételeiket így megtöbbszörözhették. A sajtgyártásnak az adminisztrációs korlátok szabtak csak határt. Differenciálták a tejárakat, legtöbbet a Budapestre szállított tejért fizettek.

79 Tolna megyében az eddig egyedüli sajtprofilú dőrypatlani üzem mellett a Dombóvári Vajgyár is csemegesajtot kezdett el készíteni, s minden falusi tejszövetkezet sajtkészítéssel próbálkozott. Budapest lakosságának élelmiszerrel, közte tejtermékekkel való ellátása olyan nehézségekbe ütközött, hogy a 98/1917. ME. sz. rendelet alapján elrendelték a házi szükségletek feletti tejmennyiség zárolását és Budapestre szállítását a maximált ár megfizetésével.

80 A megtermelt tej legfeljebb 20%-át engedélyezték helyi fogyasztásra felhasználni. Ezt úgy értették, hogy a házi szükségletet meghaladó valamennyi tej beszolgáltatandó, s ezen mennyiség 1/5-e akár friss, akár feldolgozott formában a község ellátására használható fel. A feldolgozási tilalmat a Derby Sajt- és Vajtermelő Vállalat diósberényi és Schmidt János regölyi sajttelepére átmenetileg felfüggesztették, megengedve, hogy az addigi keretek között folytassák tevékenységüket a további intézkedéséig.

81 Több helyen nem akarták átengedni a tejet a főváros megbízottjainak, elégedetlenkedve a meghatározott ár csekélysége miatt. Ezért felhívták az alispánt arra, hogy utasítsa a községi elöljárókat, hogy a megbízott cégek méltányos bérleti díj fejében megkaphassák a tejgyűjtő és feldolgozó helyiségeket.

82 A tejtermelő gazdák nem nagyon iparkodtak eleget tenni a rekviráló rendeletnek, mert voltak kofák, akik helybe mentek a tejért, jóval magasabb árat adtak érte, aztán vonaton Pestre szállították és esetleg némi vizezés után óriási haszonnal eladták.

83 Azok a községek, ahonnan a friss tej elszállítása lehetetlen vagy nagyon drága volt, 1918. március16. kép: Sajtkészítő eszközök. TML Hagyatéki leltár 1920. - TML Halálozási anyakönyvek, Dőrypatlan. A halálesetet Paulay Ferenc jelentette be, aki még több mint egy évtizedig vezette a gyárat. BEREND - RÁNKI, 1972. 105. p. VÁRHIDY IMRE, 1978.179 p. TML Alispáni iratok 14.227/1922. Országos Közélelmezési Hivatal 1917, április 14. TML Alispáni iratok 14.227/1922. Távirat 1917. május 8-án. TML Alispáni iratok 14.227/1922. Országos Közélelmezési Hivatal elnökétől 1917. máj. 25-én. Robicsek Ödön Regöly, Belecska, Szárazd megbízottjának panasza 1918. máj. 17. TML Alispáni iratok 14.227/1922. 346