Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

V. Kápolnás Mária: Sajtgyártás Dőrypatlanon

2. kép: Alsó Dőry dűlő, részlet. 1170-1180. hrsz. Dőry Stefánia lakóháza, belső gazdasága, sajtgyári telep. A Dőry család több ága élt és gazdálkodott Zombán és a környező birtokokon. Dőry Vince (1808-1856) a család szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró ágához tartozott. Gianone Rosinével (1815-1897) kötött házasságából három utód származott. Idősebb lányuk, Anna (1836-1890) báró Rudnyánszky Iván paksi földbirtokoshoz ment nőül. Egyedül neki születtek gyermekei, közülük Rudnyánszky István (1856-1905) érte meg a felnőttkort. Stefánia (1840-1900) sok udvarlója ellenére pártában maradt. Dezső (1848-1873) fiatalon, 25 éves korában, hivatali pályája kezdetén, vármegyei aljegyzőként halt meg. Dőry Vincét 49 éves korában érte utol a halál. Az édesapa halálakor Anna már férjnél, Stefánia fiatal, 16 éves eladósorban lévő lány, Dezső pedig mindössze 8 éves kisgyerek volt. Édesanyjuk, „Rosine tante" matrónai kort ért meg. Hosszú élete során összefogta a távolabbi rokonságot és ápolta a családi kapcsolatokat, igyekezett azokat a hivatali előmenetel segítésére is felhasználni. Nem tudjuk, Dőry Stefánia miért nem ment férjhez, miért unokaöccsét és annak gyerekeit halmozta el szeretetével, miért szentelte minden energiáját a családi gazdaság irányításának. A kétszáz holdas birtok és az állatállomány egyáltalán nem mondható nagynak, sőt ez a birtoknagyság veszélyesen kicsi, mely már alig biztosítja a család megszokott és társadalmilag elvárt életszínvonalának fenntartását. A vállalkozás egyfajta kiútkeresés a birtokukat vesztett nemesi családok számára. Ám miért éppen a sajtkészítés mellett döntött 332