Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Gaál Zsuzsanna: Egy birtokos nemesi család válsága és felbomlása a 19. század második felében
Sándor és Mihály, Imre birtokának átvételétől anyagi hasznot remélt, döntésüket azonban érzelmi motívumok is befolyásolták. Fontos volt számukra, hogy a birtok - ameddig csak lehet - a család kezén maradjon. Mihály az 1840-es évek elejére a Péter halála utáni oldalági örökösödés, illetve Imre tolnai fekvőségeinek megszerzése következtében jelentős mértékben növelte birtokait, hiszen 1843-tól az apai örökségen a korábbi négy helyett már csak ketten osztoztak. Dőry Mihály anyagi helyzete azonban nem hogy javult volna, hanem inkább tovább romlott. A felvett hitelek kamatai megdrágították a termelést, az állandó készpénzhiány pedig újabb kölcsönök felvételére sarkallt. Mihály gazdálkodásának részletei nem ismertek, a magánlevelezésben található utalások alapján mégis állíthatjuk, hogy nem volt gondos, körültekintő gazda. 1841-ben például aratás idején Harkányba utazott, feleségét bízta meg a munkák felügyeletével, levélben utasítva arra, hogy különös gonddal járjon el, nehogy úgy járjanak mint tavaly, amikor a túlérett gabona mind a földre hullott. 28 Az 1848-as változások, a jobbágyfelszabadítás idejére Dőry Mihály anyagi helyzete már komolyan megrendült. Nem volt mersze azonban ahhoz, hogy helyzetével reálisan szembenézzen. Sándor bátyjának halála után energiájának jó részét arra fordította, hogy a csupán lány utódokat hátrahagyó testvére örökségét megszerezze. Elsőfokon a bonyhádi járásbíróság a felperesek javára döntött, amikor úgy ítélt, hogy a házi bútorok kivételével Sándor minden ingó, zálog és ingatlan vagyona - tartásdíj megállapítása mellett - Dőry Mihályt és Imrét illeti. A vesztes fél természetesen fellebbezett, és az ügy a Soproni Főtörvényszékre került. Mihály költséget nem kímélve Sopronba utazott, hogy személyes jelenlétével próbálja elérni a bíróság gyors, számára kedvező döntését, de nem járt sikerrel, mert a főtörvényszék formai hibákra való hivatkozással megsemmisítette az ítéletet. A pereskedés folytatódott, az ügy újabb és újabb fórumokat járt meg, végül 1868-ban született ítélet. Dőry Mihály számára sovány eredménnyel. A bíróság ugyanis kimondta, hogy a lányokat férjhezmenetelükig vagy előbb bekövetkezett halálukig haszonélvezeti jog illeti meg az örökségben. Dőry Karolina, Sándor másodszülött lánya pedig hajadon maradt 1883-ban bekövetkezett haláláig. Farkasvölgy, melynek birtokáért a másfél évtizedes pereskedés folyt, soha nem teljesülő álom maradt Dőry Mihály számára. A kép teljességéhez egyébként hozzátartozik az is, hogy a hőn áhított birtok a valóságban nem sokat ért, Sándor ugyanis a 154 ezer forintot érő fekvőséget közel 120 ezer forintnyi adóssággal terhelte meg. 29 Miközben Mihály elhunyt testvére örökségéért pereskedett, 1853-ban megjelent Ferenc József nyílt parancsa, amely a jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtásáról rendelkezett. Az ennek nyomán bekövetkezett változások érzékenyen érintették a Dőry családot is. Mihály Tevelen és Dorogon összesen 9 és fél jobbágytelekkel rendelkezett, ami most a hajdani jobbágyok szabad tulajdonába ment át. A körülbelül 285 hold 30 és a hozzákapcsolódó szolgáltatások elvesztéséért ugyan az állam kárpótlást fizetett, Mihály azonban ehhez nem juthatott hozzá, mivel a részletekben utalt összeget a fennálló tartozásuk miatt egyenesen a Styrum alapítvány számlájára fizették. 31 A jobbágyfelszabadítás után Dőry Mihály tulajdonában az allódium összesen körülbelül 280 hold maradt. A veszteségeket tovább növelte, hogy időközben az idősebb testvér, Imre is pert indított és visszaszerezte a korábban Sándor és Mihály által haszonbérben művelt zálogbirtokát. 32 Dőry Mihály hamarosan bekövetkező bukásának azonban nemcsak és nem is elsősorban ez az oka. Sokkal nagyobb súllyal esett latba, hogy megmaradt birtokait sem volt képes a kor követelményeinek megfelelő, kapitalista mezőgazdasági üzemmé átalakítani. Szeszgyár alapítási kísérlete is csupán szánalmas próbálkozás maradt, ami haszon helyett újabb veszteségeket termelt. 33 1859-ben a megyehatóság bizalmasan arról értesítette a Styrum alapítványt, hogy Dőry Mihály teljesen eladósodott és hogy a bonyhádi szolgabíróságon máris több végrehajtási ügyet tárgyalnak ellene, közeli csődje bizonyosnak látszik. A kamatveszteségek elkerülésére - a tőke ugyanis a betáblázással biztosítva volt 28 TMÖL Dőry M-né i. 3. dob. férjétől, 1841. jún. 23. 29 TMÖL CSKT III/l07/1855. 30 Az úrbéri összeírás szerint egy jobbágytelek Tevelen 22 hold szántóból és 8 hold rétből állt. FELHŐ, 1970. 260-261. p. 3, TMÖLTTIlII/72/1859. 32 TMÖL TKPT III/62/1861. 33 TMÖL Dőry M-né i. 3. dob. férjétől, 1855. júl. 25. 281
