Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Balázs Kovács Sándor: A megesett lányok és a házasságon kívül született gyermekek helyzete a Sárközben

Ítéltetett, mit a köv. birák és elöljárók minden évben az illető gyermek számára bé hajtani meg kérettetnek" Szentes János bogyiszlai lelkipásztor írta 1820-ban az őcsényi elöljáróknak: „Ennyit kötelességünké tett Tettes Ns. Vármegye, hogy a törvénytelen ágyból született gyermekekre, valamint az árvákra is, ollyan gondunk legyen, mint a szemünk fénnyére, és a Tettes a végre kirendelt Deputatiot tudósítani tartozunk, mibül él az ollyatén tsetsemő? és ennél a rendelésnél fogva mi közelebb is egy fattyú gyermek számára rendeltünk 60 Ftokat: de a mellyet a kurva kezéhez nem kap: hanem az árvák Tutora manipulálja, holmi naturalekat kap a gyermek tartására. "

82 Az egyház gyermektartást előíró határozatait a világi hatóságok is támogatták, kényszerítő erejükkel adtak nyomatékot eredményes betartatására, felekezeti különbségre való tekintet nélkül. „Minek utánna Várdombi Plébános Tisztelendő Nyers János Ur Helységünk Kotsissa Német Ferentz által meg szeplősítetett és teherbe estetett szeméi Sujok Juditra nézve azon határozást tette volna (minek utánna elvenni nem akará), hogy az nevezett Kotsisnak béréből 3rom Esztendeig való gyermek tartásáért Sujok Juditnak 60van forintokat fizetnénk ki. Mely bölts rendelése a Fent tisztelt Plébános Urnák általunk mindenekbe hejbe hagyatot, hanem mivel még Kotsisunk Német Ferentznek bére az 183lik Esztendőben esendő Sz. György napkor menne 60van forintokra, és így Sujok Juditnak a gyermek tartásáért tsak az gyermeknek esztendős kora végén határoztatott általunk az 60van forintokból járó 20 forintoknak kifizetése. " . A gyermektartás alól minden úton-módon igyekezett kibújni a természetes apa. Elvétve fordultak azonban a leányanyák a bírósághoz apai keresettel, nagy szerepet játszott ebben a szégyenérzet is, s az a szemlélet, hogy a közösség szinte természetesnek tartotta, hogy az ilyen gyermeket a leány és ennek családja tartsa, nevelje. A törvénytelen gyermek megbélyegzettségének egyik első jele, hogy anyja nevén anyakönyvezték születését. S mindaddig anyja nevét viselte, míg a vér szerinti apa vagy az anya férjhez menése estén a mostoha apa nevére nem íratta a gyereket, vagy valaki örökbe nem fogadta. Az olyan gyermek helyzete akit anyja magával vitt házasságába - mostoha apja és családja megítélésétől, emberi tulajdonságaitól függött. Volt olyan szerencsés eset is, hogy a férj anyja éppen úgy szerette az ilyen kisgyermeket, mintha az ő unokája lett volna. A törvénytelen gyermek személyiségének alakulására nagy hatással volt származása. Kisgyermek korától kezdve gyakran csúfolták pajtásai származása miatt, bár egyébként ugyanúgy bevették a játékba, barátkoztak vele, mint bármelyik más gyermekkel. A tekintélyesebb, módosabb szülők nem örültek gyermekük ilyen barátságának, de ha a törvénytelen fiú, leány viselkedésében nem találtak kivetni valót, nem tiltották a kapcsolatot. Ha azonban a felnőtt társadalom valamelyik tagjával került összeütközésbe, azok már durvábban fogalmaztak. Legtöbbször az ilyen gyermek csendes, visszahúzódó természetű volt. A házasságon kívüli kapcsolatból született fiatalok az élet nagy eseményénél, a párválasztásnál általában hasonló eséllyel indultak, mint törvényesen született társaik. Többnyire vagyontalanok voltak, hiszen a törvény szerint nem örökölhettek, legfeljebb csak szokásjogi úton a 20. század fordulója után, így elvileg saját képességeik, emberi tulajdonságaik alapján vették számba őket. Az anya vétke, ha közben tisztességes életet élt, ekkorra már elévült. Azonban így is, ha a másik fél szülei nem akarták valamilyen oknál fogva a fiatalok egybekelését, a kifogás mindig az anya múltjára vonatkozott. Figyelembe kell venni azonban, hogy vagyoni helyzetükből is meglehetősen korlátozott lehetőségek következtek, sőt elsődlegesnek éppen ezeket gazdasági okokat kell tartanunk. A konkrét esetekből kiderül, hogy a jómódú törvénytelen gyermekkel sokkal elnézőbb volt a közösség, mint a szegényebb sorsúakkal. A módos zabi legényhez szívesebben adták a leányt, mivel ott vagyon volt, mint a szegényebb, de törvényes születésű társához. Ugyanígy, ha a leánynak volt vagyona, fel sem vetődött törvénytelen származása, sőt több kérője is akadt. Sorsukat általában a társadalmi hierarchiában és a gazdasági életben elfoglalt helyük határozta meg: anyai családjuknak a falu társadalmában elfoglalt helye szerint éltek, házasodtak, gazdálkodtak, előfordult, hogy a község vezető tisztségviselőinek sorába is bekerültek. Példa erre a pilisi Korsós Ádám esete, kinek édesanyja megesett Kubránszki Ádámtól, ő azonban nem vette feleségül, vagy nem adták hozzá a vagyoni 1 BALÁZS KOVÁCS 1996. 306. 2 BALÁZS KOVÁCS 1996. 306. 3 BALÁZS KOVÁCS 1995. 306. 270