Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Balázs Kovács Sándor: A megesett lányok és a házasságon kívül született gyermekek helyzete a Sárközben

azonban nem kísérte őket közmegvetés, családi kötelékben, vérszerinti szüleikkel éltek együtt. A gyermekeket apjuk nevén emlegették, a leányanyák gyermekeivel szemben helyzetük nem volt hátrányos. Volt olyan pár, aki több gyerek megszületése után ment el házasságát megkötni, gyermekeit megkeresztelni, de előfordult, hogy egyáltalán nem fordítottak gondot erre. A Sárközben jelentős volt azoknak az anyáknak a száma, akik törvényes házasságon kívül, de tartós élettársi közösségben szülték meg gyermeküket (gyermekeiket), így a szülések ideje kitolódott olyan életkorra is, amelyben az igazán megesettek, vagyis a nem tartós kapcsolatban lévő pártól már nem születik olyan jelentős számú gyermek. (Ocsényben a 139 házasságon kívül született gyermekből 17 vadházasságban látta meg a nap világot, Decsen a 174-ből 20, Sárpilisen a 35-ből 9, Alsónyéken az 56-ból 12.

78

) Gyakran ugyancsak élettársi kapcsolat húzódik meg azon bejegyzések mögött is, amikor bár a megesettként szülő nő foglalkozásánál nem szerepel semmi megjelölés, viszont a szülést a természetes apa jelenti be, és a gyermeket magáénak ismeri el.

79 A házasságon kívüli kapcsolatból való születésnél ugyan a természetes apaság elismerés nem volt egyenlő a törvényes apasággal, ez utóbbihoz adoptálás volt szükséges, azonban maga az a tény, hogy a férfi elismerte a gyermeket magáénak, s a születés tényét hivatalos helyen bejelentette, mindenképpen a kapcsolat tartósabb, tartalmasabb voltát jelentette. E tényre így emlékeztek még a 20. század közepén is adatközlőink: ,yA törvénytelen gyermek jussát gyakran per útján lehet csak megszerezni. Az ilyen gyermek az apától nem kapott semmit, még akkor sem, ha anyja együtt élt vele, de őt nem törvényesítették. Az anyának tehát haszonélvezete maradt és örökölt is, a gyermek az nem. Az apa hibája volt, törvényesíteni kellett volna. A legsúlyosabb megítélés alá a házasság előtti nemi kapcsolatból, leányanya által világra hozott törvénytelen gyermek esett. Természetesen ha a teherbeejtett leányt a gyermek megszületése előtt feleségül vette a természetes apa vagy más idegen férfi, a megszületett gyermek nem számított törvénytelennek. A világra hozott törvénytelen gyermekkel a leányanya sorsa megpecsételődött. A közösség viszonyát lényegében az határozta meg, hogy a gyermek családjának milyen társadalmi rangja volt. Általában szegény leányok hozták világra gyermekeiket, s az elítélő magatartás nem pusztán erkölcsi vétségüknek tudható be, szerepet játszik benne a módosabbak fensőbbség tudata, a gazdasági súlyból adódó erkölcsi biztonsága is. Voltak olyan közösségek, mint a Sárköz is, ahol elnézőbben viszonyultak a törvénytelen gyermekhez, elismerve, hogy ő maga végül is ártatlan. Az ilyen az anyja vagyonából „rendes rész" kapott. A megesett leány magzatjaként világra jött gyermek élete számos jelentős vonásában eltérő volt a törvényes gyermekétől, sorsa általában rendkívül nehéz, megbélyegzett volt, és sok bizonytalan tényezőtől függött. Az apa legtöbbször tudni sem akart róla, tartásához, neveltetéséhez legfeljebb bíróilag megállapított tartásdíjjal járult hozzá. Decsen egy gazda 1844-ben „megszeplősítette" hajadon szolgálóját, és a tény bizonyságot is nyert. A községi tanács úgy döntött, hogy „ a leendő gyermeknek meg születésétől kezdve ha életbe maradván egész 12 éves koráig nevelési tekintetből, évenként 25 Váltó forintoknak megfizetésére Csak pár példa: Alónyék: 1833. Torméz András - Császár Sára hit nélkül együtt élők (A nő özv. Takács Jánosné, férjétől, ki 1824. április 4-én halt meg, nem volt gyermeke.) 1833. Varga János csikós - Szetsődi Erzsébet. 1855. Garzó Péter katona - Nagy Sára. 1856. Kovács Mihály - Tóth Zsuzsa elvált, 1861. január 30-án összeházasodtak. 1863. Dorkó Sándor - Szösz Éva (A nőt Dorkóval való paráznasága miatt választották el férjétől.) - 1866. január 8-án összeházasodtak, stb. Decs: 1886. Kozma Sára, Ifjú Istvántól másfél év óta külön él, összeállt Elek Sándorral. 1886. Máthé Rákhel, Debreczeni Mihálytól külön él, Fülöp Mihállyal. Születési anyakönyvi bejegyzések: Alsónyék - „ 1880. július 7. Éva - ifj. Hagyó János - Kovács Éva. Császár István községbiró, a lelkész lakon megjelenvén iß. Hagyó János nevében kijelenti, hogy a gyermeket tőle származottnak el nem ismeri. Ugyancsak iff. Barta Sámuel a lelkész lakon ifj. Asztalos Péter és Asztalos János tanúival megjelenvén a gyermeket miután annak anyjával közel egy év óta együtt lakik s él tőle származottnak elismerte. " „ 1881. október 26. Péter - Kovács Erzsébet elvált törvénytelen - iß. Tóth Péter a lelkészlakon G. Korsós János községbiró és Ozsvald István közgyám tanúival megjelenvén e gyermeket tőle származottnak elismerte. " 1889. február 19-én össze is házasodtak. Sárpilis: 1863. június 16. István - Sallai Éva törvénytelen, apjának jelentkezett nyéki Korsós István, nevére is vette. 1874. november 30. Éva -Asztalos Anna Asztalos István felesége, természetes apa: Sretli József róm. kat. Őcsény: 1826. augusztus 13. István - Köntzöl Anna törvénytelen - Menyhárd István maga nevére irattá. 1827. május 25. Ferenc Özv. Menyhárt Jánosné Köntzöl Sára törvénytelen - 1824. június 14-én Menyhárt Ferenc magáénak vallotta. 1828. május 8. Erzsébet - özv. Tóth Jánosné Fülöp Erzsébet törvénytelen. ( Presb. jkv. 1828. december 1. „megjelent előttünk B. Dorkó János házasságban élő férfi, és önként azt vallotta, hogy özvegy Fülöp Ersébetnek e folyó 1828k esztendőben Maius 8kán megkereszteltetett törvénytelen ágyból született leánya Er sebet valósággal ő tőle származott és azt magáénak lenni elesméri") FÉL 1951. 269