Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Balázs Kovács Sándor: A megesett lányok és a házasságon kívül született gyermekek helyzete a Sárközben

Csak a rím kedvéért íródott Mihálynak. Itt nyugszik a Szőke Klára incédi szűz fiacskája. Ez sírhalomba van zárva Nagy Eszter, aki vót árva, Mert anyja régen meghótt, Apja pedig sohasem vót. Itt nyugszik Kukoricza Vicza Leányasszony, meghalt 1873-ba Siratják feledhetetlen gyermekei.

70 A paraszti közösségekben a házasságon kívüli viszonyból született gyermekek helyzete, megítélése, sorsának alakulása lényeges különbséget mutat anyja társadalmi, vagyoni helyzetétől, családi viszonyaitól függően. Ha az asszonynak mástól született gyermeke, a férj nem mindig tudta meg, azt hitte, hogy sajátja. Ha mégis kiderült, nemegyszer a házasság felbomlásához vezetett, vagy külön költöztek, a gyermek pedig anyjával maradt. Több ilyen nézeteltérést jegyeztek fel a sárközi falvak presbiteri jegyzőkönyvei. Az őcsényiek 1818. május 3-án vizsgálták Magyar Péter és Deák Erzsébet különélésének ügyét. Az asszony a szülés után szívesen visszamenne férjéhez, a férj vissza is fogadná, de a gyermeket nem, mert azt nem ismeri el sajátjának. Arra a kérdésre, honnan tudja, hogy nem az övé a gyermek a következőket válaszolta: „ő a múlt esztendőben tsak egyszer közösködött a feleségével, ugy mint Sarlós előtt egy héttel. Az előtt nem közösködhetett véle, mert rühes volt, azután pedig nem akart véle közösködni, mert hallotta, hogy a felesége másokkal társalkodik, egészen elidegenedett tőle. A gyermek Januárius 24kén 1818. született, ha ő tőle származott volna, később kellett volna néki megszületni. " Az asszony szerint kétszer háltak együtt: először ,JIusvét hetiben ide haza a háznál, másodszor Pünköst Csonka hetiben a szőlőhegyen. " A tanuk csak korábbi félrelépésekről tudnak (az egyik 6 esztendővel, a másik 13 esztendővel korábbi eseményeket említ), így a presbitérium szerint a tanuk „vallásából ki nem jön az, hogy Deák Katalinnak mostan született gyermeke, vagy Dorkó Andrástól vagy Tök Pétertől való volna, továbbá mivel ifj. Magyar Péter maga is megmondotta, hogy feleségével közösködött a múlt esztendőben jóllehet nem akkorra mondja, mikorra a felesége állítja, - mivel végezetre Magyar Péter nem régi rosszaságáért nem akarja magához venni a feleségét, mert azt akkor kellett volna keresnie, ha akarta volna, hanem szüléinek ösztönzéséből makatsította meg magát. " Döntésük: vegye vissza feleségét és a gyermeket. Ez nem történt meg, így 1823-ban a menyecske már az elválásra jogosító levelet kérte a testülettől. Semmi pénzért sem venné vissza feleségét - vallotta a férj - „ mivel Deák Katalin a tőle külön való lakásának ideje alatt nem hogy meg jobbította volna magát, hanem tisztátalan életet élt, sőt fattyat is vetett. Ezt Deák Katalin maga sem tagadhatta, mivel törvénytelen ágyból született, és most is élő gyermeke ezen vádat ellenmondhatatlanul bebizonyítja. "

71 Gyakori volt, hogy nem szüntették meg a házasságot, bár nem éltek rendes házaséletet, arra ügyeltek, hogy a kívülállók ne vegyenek észre semmit. Előfordult, hogy az asszony fattyat szült a házasságban, a férj nem ismerte el saját gyerekének, viszont jelentkezett a természetes atya. Megtörtént az is, hogy az ilyen gyermekért a férj helytállt: nevére vette, gondozta, nem tett különbséget közte és édes gyermekei között. akárki bikája csinyáta, csak a tehenes gazdáé a borjú. " - mondogatták.

72 Férfi és nő tartós együttélését, amennyiben az egyházi, később az állami előírásoknak megfelelő házasságkötés nem történt, a nép vadházasságnak nevezte. A forrásokból arra lehet következtetni, hogy a 18. században vadházasság csak elvétve fordulhatott elő. Tartóssá nemigen válhatott, mert az egyház, a közvélemény az ilyen személyeket, egyenként és együttvéve, különböző módokon addig-addig sújtotta, amíg KISSHÁZY 1932. 43., 45. Ocsény presb jkv. 1818. május 3. VAJDA 1995. 199. 267