Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Zalai Gaál István: A györei neolitikus antropomorf edény
Az ember alakú edények sem hiányoznak a Vinca kultúra leletanyagából. A Vinca-tellen 6,6 m mélységben került elő egy nőt megformáló, álló helyzetű kerámia kitárt, rövid karokkal, félplasztikusan megmintázott lábakkal, s ugyancsak plasztikusan megformált arcrészekkel. 107 6,3 m mélységben találták meg egy másik álló helyzetű antropomorf edény alsó részét, melyen a lábakat külön-külön ábrázolták. 108 Megemlítendő a két plasztikus arccal ellátott urna 6,6 m mélységből, 109 mely a Budapest-békásmegyeri edény legközelebbi párhuzama 110 és a szakáiháti kultúra nagyméretű arcos urnája 7,4 m mélységből, 111 melynek arcábrázolási jellege idegen Vincán. 112 Ez utóbbi lelet, a szakáiháti és genetikus utóda, a tiszai kultúra többi vincai importleletével együtt 113 nem csupán a kronológiai összefüggéseket jelzi a kérdéses kultúrák között, de a szellemi életben megnyilvánuló rokon vonásokat, kapcsolatokat is. A lengyeli kultúra adoráns kéztartású, álló helyzetű, illetve a svodíni 2/71. sírból előkerült, ülő női alakokat ábrázoló edényeinek a kelet-magyarországi későneolitikumban másfajta antropomorf ábrázolások felelnek meg. Az alföldi későneolitikumban folytatódott már a korábban is jellegzetes arcos edények készítésének hagyománya, amint azt a tiszai kultúra talpcsöves, gömbölyded testű és magas nyakú edényei jelzik plasztikusan és bekarcolással megformált arcrészekkel. Szegvár-Tűzköveseről több arcos urnát is ismerünk. 114 A realisztikusabb megformálású, zsámolyon vagy trónon ülő női ember alakú edények Hódmezővásárhely-Kökény dombon 115 és Öcsöd-Kováshalmon 116 kerültek elő, de a legnaturalisztikusabb ábrázolásokat a Szegvár-tüzkövesi trónoló „sarlós isten" (I.) 117 és a II. női idol, 118 illetve a III. női 119 és a IV. „hermafrodita" 120 agyagszobrok jelentik. Az alföldi későneolitikus antropomorf plasztika ezekben az ábrázolásokban, a lengyeli kultúra plasztikája pedig a svodíni típusú ember alakú edényekben érte el fejlődése csúcspontját. 6. A RENDELTETÉS KÉRDÉSEI 6.1. Leletkörülmények Az őskori, nem mindennapi használatra készített („kultikus") tárgyak rendeltetésének vizsgálatához mindenképpen a leletkörülményekből, a leletek egymáshoz való viszonyából, összefüggéséből („kontextusából") kell kiindulni. 121 A lengyeli kultúra keleti elterjedési területéről minden esetben ismertek az ember alakú edények megtalálási leletkörülményei és - néhány kivétellel - összefüggései is. Svodínban csontvázas, Győrében pedig hamvasztásos temetkezésekben helyezték el halottaik maradványait az illető közösségek élő tagjai, akik lehettek hozzátartozók, vagy a közösség (nemzetség, törzs) más tagjai. A svodíni 10/65. sírban a II. antropomorf edényen kívül egy profilait kerek tál, kőfejsze töredéke, s egy csonteszköz volt az ÉK-DNy-i irányban fekvő zsugorított csontváz mellett. A 134/80. sírból a tárgyalt kerámia fajtán kívül három további edény és Spondylus gyöngyökből készített karkötő maradványai kerültek elő a gyermekcsontváz mellől. 123 107 IC 109 VASIC 1932-1936, 1, 42, SÍ. 90. T. 17.a-c. U.o. 51, SÍ. 103.a-c, T. 23.a-c. U. o. 52-53, SÍ. 105. 110 GÁBORI - CSÁNK 1964; KALICZ - MAKAY 1973, 12. 111 VASIC 1932-1936, II, 38, T. 108-109. 112 KALICZ 1971, Abb. 4.a-b; KALICZ -MAKKÁ Y 1973, 12. 1,3 KALICZ 1970b, 13-23. 114 CSALOG 1959. 9, 11, Abb. 1.1-2, Abb. 2, Abb. 3.1.a-b. 115 BANNER 1959, Abb. 1, Taf. 6.a-b, Taf. 5.a-c, Taf. 7.a-b; KALICZ - RACZKY 1987a, 15. ,I6 RACZKY 1987,26. 1,7 CSALOG 1959; 1973, Taf. 20. 118 CSALOG 1973, 20, Taf. 17-20. 119 KOREK 1987,20. ,20 KOREK 1987,21. 121 KIRCHNER 1968. 122 LICHARDUS - SISKA 1970. 123 NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1986, 146. 17
