Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Zalai Gaál István: A györei neolitikus antropomorf edény
A DVK klasszikus és késői időszakaiban az edények jellegét elsősorban a nyakrészen kialakított arcábrázolások és a hasi törésfelületükön megformált sematikus kéz- és fej ábrázolások hangsúlyozzák. 87 Különösen szoros kapcsolatra utalnak a bekarcolt M-betűvel ellátott arcos edények a szakáiháti kultúra és a zselizi csoport között. 88 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alsó-ausztriai Eggendorfban előkerült lengyeli korú (MOG) arcos edény töredéke erős formai rokonságot mutat a tárgyalt svodíni típusú edények arcrészével, s még a zselizi csoport arcos edényeinek néhány jellegzetes vonását is magán viseli. 8 5.3. A Protolengyel-horizont leletei A legkésőbbi középeurópai vonaldíszes kerámia fejlődését a Protolengyel-horizont köti össze a lengyeli kultúráéval. Ennek az időszaknak a legfontosabb lelete a Sé-ben előkerült ember alakú edény, melyet ép állapotban helyeztek egy kis gödörbe egy prizma alakú kővel együtt. 90 Az alkotás „egészében edényszerű, a megformálás alapján mégis felismerhető, hogy ülő alakot ábrázol" 91 A reliefszerűen kiemelt karok a női alak ölében nyugszanak. A fej is edényszerű, felül nyitott. Az ábrázolás egyik leglényegesebb eleme az, hogy két ívelten hajló borda jelzi a szemöldököt: ez késői vonaldíszes örökség. A mellekre itt is két bütyök utal, a fej pedig, akárcsak a svodíni típusú és az eggendorfi példányok esetében, poháralakú. 92 Ezen a lelőhelyen egy másik, hasonló edény töredékét is megtalálták. 93 A Sé-i ember alakú edény jelentősége abban rejlik, hogy formai jellegeiben a helyi eredetű (zselizi) antropomorf edények és a későbbi ülő női alakok összeolvadása figyelhető meg. 94 Az edény tipológiai rokonságot mutat a kelet-magyarországi későszakáiháti és tiszai ülő antropomorf edényekkel is, közvetlen előzményét pedig a Sopot kultúra Becsehelyen előkerült ülő helyzetű, kezét ugyancsak az ölében tartó női idol töredékében kereshetjük. 95 5.4. Ember alakú edények a szomszédos kultúrákban Az ülő emberi alakok és edények a lengyeli kultúrával részben egyidejű Butmir kultúrából sem hiányoznak, 96 amire a legtöbb példát, edényekhez tartozó lábakat, 97 kar- és kéztöredékeket Obre II-ből ismerjük. 98 Az említett kéztöredékeken az ujjakat plasztikusabban formázták meg, mint a mucsfai 2.9, a szálkai 2.12, aNitriansky Hrádok-i és Jaromëfice-i leletek esetében. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a lengyeli kultúra kialakulása helyi vonaldíszes alapokon déli hatásokra ment végbe, s a Vinca kultúra hatásait a Sopot kultúra közvetítette a lengyeli kultúra keletkezési területére. 99 A legtöbb ülő helyzetű szobor magában a Vinca kultúrában fordul elő. Ülő agyagidolok kis számban megtalálhatók a lengyeli kultúra leletanyagában is, amint azt a MOG Ib-fokozat Wetzleinsdorf-i töredéke, 101 a mórágyi, 102 mucsfai, 103 zengővárkonyi 104 vagy személyi 105 leletek is bizonyítják, de készítettek ilyeneket az alföldi későneolitikumban is. 106 87 PAVLU 1966, 700-721; KALICZ - MAKKAY 1977, Taf. 189; KALICZ 1988, 234. 88 KALICZ 1988,234. 89 PITTIONI 1954, Abb. 92; NEUGEBAUER-MARESCH 1995, 100-101, Abb. 46.1. 90 KALICZ 1983-1984, 279, Taf. 5.1; 1988, 360, 128. kép; 1998, címkép 91 KALICZ 1988.360. 92 KALICZ 1988; 1998,72. 93 KALICZ 1998, 73, Abb. 30.4. 94 KALICZ 1983-1984, 279; 1988, 360. 95 KALICZ 1978; 1983-1984, 280, Taf. 4.10.a-b. 96 BENAC 1973, Pl. 27.5-8. 97 BENAC 1973, Pl. 36.1-2, Pl. 52.12, Pl. 27.5-8. 98 BENAC 1973, 110, Pl. 28.1-3. "KALICZ 1971, 145-157; KALICZ-MAKKAY 1972a; 1972b; 1975. 100 VASIC 1932-1936, III, 113-114, SÍ. 541 és 543., 121-122, SÍ. 554.a-c; GARASANIN 1979, T.32.2-4, T. 33.1.a-c. 10I RUTTKAY 1973, Taf. I. 102 ZALAI-GAÁL 1993, Abb. 3.a-b, Abb. 4.a-b, 6, 7; 1996, Abb. 3.a-d. 103 ZALAI-GAÁL 1996, Abb. 14-15. 104 DOMBAY 1960, Taf. 88.2.a-b, Taf. 88.1.a-b, Taf. 114.9.a-b. 105 PUSZTAY 1956,39-44. 106 KALICZ-RACZKY 1987b, 123. 16
