Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Beszédes József: Újabb római kori kőemlékek Paks-Dunakömlődről

Beszédes József Újabb rómaikori kőemlékek Paks-Dunakömlődről* A paksi Városi Múzeum római kőemlékgyűjteménye 1999-ben egy felirat nélküli oltárkővel, 2000-ben pedig egy palimpsestus mérföldkövei gazdagodott. A következőkben ezt a két kőemléket ismertetem: I. A kisméretű oltárkövet (1-4. kép) Péger József paksi lakos ajándékozta a múzeumnak

1 Elmondása szerint a kőemlék a talajerózió következményeként az Öreghegy utcából a mai 16-os számú ház előtti részről került elő 1976-ban.(5/#, 5/b kép).

2 A kőemléket innen a Rókus u. 30 alatti ház udvarába vitték és itt volt felállítva múzeumba kerüléséig. Az oltárkövet három oldalán dolgozták ki, hátul csupán durvára nagyolták. Koronázótagjának közepén hatlevelű stilizált rozettát képeztek ki. A koronázótag széleit ívelten bevésett, párhuzamosan futó vonalakból álló sarokakrotérionok díszítik, amelyeket a mellékoldalakon is kifaragtak. A díszítetlen abacustól egy sima léctagból, egy homorú-domború tagozatból, valamint egy újabb sima léctagból álló profilált párkányzat vezet át az oltártörzshöz. Az oltártörzs mind a mellékoldalakon, mind a homlokzati oldalon díszítetlen, feliratnak sem vésett, sem festett formában nincs nyoma. A profilait lábazatot a párkányzattal megegyező módon képezték ki. Az oltárkő viszonylag jó állapotban maradt fenn, csupán a koronázótag sarkai törtek le, illetve a párkányzat bal oldalán figyelhető meg sérülés. Egészében aszimmetrikus, felső része a középtengelytől kissé balra tér el. A szokásostól szintén eltérő sajátossága, hogy oltártörzsének szélessége kisebb, mint a vastagsága. A bevésett, ívelt vonalakból álló sarokakrotérionos oltárok ugyan szórványosan Pannónia teljes területén előfordulnak, azonban nagyobb számban a limes mentéről, különösen Brigetioból és Aquincumból ismertek. Az akrotérionok vagy önmagukban állnak,

3 vagy kisebb motívumok töltik ki a köztük lévő mezőt. E térkitöltő motívumok közül a rozetta,

4 a különféle levélmotívumok

5 és a házoromzatot utánzó háromszögek

6 fordulnak elő leggyakrabban, de ismeretes állatfej

7 és Medusa ábrázolás

8 is. A sarokakrotérionok fenti módon történő kiképzése megfigyelhető a 2. és 3. század folyamán,

9 de igazán gyakorivá csak a 2. század végén, a 3. század első felében vált.

10 A paksi oltárkövet is leginkább erre az utóbbi időszakra, vagyis a 3. század első felére keltezhetjük. Kissé részletesebben kell foglalkoznunk az oltárkő Paksra kerülésének kérdésével. * A cikk elkészüléséhez nyújtott segítségükért Tóth Endrének, Lőrincz Barnabásnak és Thész Dórának tartozom köszönettel. 1 Lelt.sz.: A-2000.1.1. Elhelyezése: Paks, Városi Múzeum állandó kiállítás. Méretei; M: 74 cm, Sz.: a koronázótagnál: 36 cm, az abacusnál: 40,5 cm, az oltártörzsnél: 33-34 cm, a bázisnál: 40 cm, Vast.:a koronázótagnál: 37 cm, az abacusnál: 39,5 cm, az oltártörzsnél: 36 cm, a bázisnál: 38,5 cm. Anyaga mészkő. Az oltárkőre az ajándékozó, Péger József hívta fel figyelmünket, akinek ezúton is szeretném kifejezni köszönetünket. 2 Az akkor még beépítetlen területen azóta lakóházakat húztak fel és a dűlőút lebetonozása is megtörtént, így a lelőhely hitelesítésére ma már nincs lehetőség. 3 Pl.: RIU 461 (Brigetio); BURGER 1991, 29. Nr. 6, Taf. 5.3 (Pécs); HAMPEL 1909, 37. Nr. 25 (Aquincum); KOCSIS 1991, 120. Nr. 7, Taf. 16/3,4 (Aquincum); PÓCZY 1980, 3. Nr. 5, 4. kép/1,2 (Aquincum) 4 Pl.: RIU 777 (Esztergom); HAMPEL 1909, 36. Nr. 24 (Aquincum); KOCSIS 1991, 119. Nr. 5, Taf. 15/3,4 és 120. Nr. 6, Taf. 16/1,2 (mindkettő Aquincum); PÓCZY 1980, 3. Nr. 1, l.kép/1-4 (Aquincum) 5 Pl.: RIU 404 (Brigetio) 6 PL: RIU 722 (Várgesztes); RIU 710 (Neszmély ?); RIU 399 (Brigetio) 7 ERTEL - PALÁGYI - REDŐ 1999, 69. Nr. 73, Taf. 8,1 8 RIU 100 (Savaria Múzeum, lelőhely nélkül) 9 Bizonyosan 2. századi pl. Titius Platanus aquincumi oltárköve, amelyet mint augfur vagy ustalis) m(unicipii) Aqfuincensis) állított Silvanus tiszteletére. SZILÁGYI: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években. BudRég 16, 1955, 409., 30. kép.; PÓCZY 1980, 3. Nr. 6, 4. kép/3,4 10 FITZ 1993, 681. Nr. 385 (= KOCSIS 1991,120. Nr. 6, Taf. 16/1,2); FITZ 1993, 681. Nr. 386 (=KOCSIS 1991, 119. Nr. 5, Taf. 15/3,4) ; NAGY: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban. BudRég 22, 1971, 141. 113