Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Zalai Gaál István: A györei neolitikus antropomorf edény
kar két keskeny oldalán egy-egy elkeskenyedő, vízszintesen átfúrt bütyök helyezkedik el (a bal oldali bütyöknek csak töredéke maradt meg). Lelőhely: Szálka-Pincehegy, szórvány. H.: 65,4 mm, Sz.: 32,8 mm (a bütykök alatt), V.: 21,7 mm, ltsz.:Ő/2000.1 (10. kép). 2.12. Világosbarna színű, finoman iszapolt agyagból készült, sima felületű kar- és kéztöredék. Alsó oldala lapos, felül boltozatos, a kéz felé elvékonyodik. Hat mélyen bevésett rovátka utal az ujjakra. A töredék bal fele hiányzik. Lelőhely: Szálka-Pincehegy, H.: 60 mm, Sz.: 24,6 mm, V.: 18,1 mm, ltsz.:O/2000.2 (11. kép). 3. A DÉLKELET-DUNÁNTÚLI LELETEK PÁRHUZAMAI 3.1. Analógiák a lengyeli kultúra keleti elterjedési területéről a. Magyarország A lengyeli kultúra magyarországi keleti csoportjából csak kis számban ismertek ember alakú edények és ilyenek töredékei. „Ép példány nem került elő, de két különböző felemelt kartöredék az edényhez csatlakozó résszel kétségtelenné teszi meglétüket Aszódon" - írja Kalicz Nándor. 12 A két aszódi teleplelet egyikén függesztő fülek vannak, ez a példány 13 formájában és „edényszerüen" kialakított kézfelületével is megfelel a mucsfai 2.8. kartöredéknek. A másik aszódi töredéken az ujjakat a jól megmunkált kézfej szélének rovátkolásával jelezték, és a kézfejen lévő átfúrások alapján arra gondolt Kalicz Nándor, hogy ezeket az edényeket felfüggesztve tarthatták. 14 A mucsfai 2.10. töredék esetleg ennek az aszódi leletnek lehet a párhuzama a hasonlóan megformált és ugyancsak átfúrt kézfej alapján. Csabdiban a szántás során kerültek felszínre ember alakú edény töredékei, 15 melyek azonban még közöletlenek. b. Szlovákia A felemelt karú ember alakú edények első példánya (Nr. I) a DNy-szlovákiai Svodín-Busahegyen (Szőgyén) került elő 1934-ben egy bolygatott csontvázas temetkezésből. 16 A. Tocík 1959-ben ismét megtalálta ezt az objektumot (11/59. sír), és további 3 csontvázas sírt és 5 telepgödröt is feltárt, melyekből a lengyeli kultúra idősebb fokozatainak (Lengyel I) a leletanyaga került felszínre. 17 Ez egy „amfora formájú edény henger alakú nyakrésszel és kihajló peremmel, a nyakon kör alakú kiöblösödéssel". 18 A két felemelt kar itt is az alsó edényrész hasi törésfelületéről indul, szögletesen kiemelve a könyökrészt. A nemre (a mellekre) két bütyök utal a hasi törésfelületen. A kézfejeket „edényalakú" bemélyedésekkel alakították ki, a csuklóknál egy-egy belső bütyköt is találunk. A karok és kezek megformálása hasonló az aszódi 2. és a mucsfai 2.8. példányokéhoz. A J. Lichardus és S. Siska által folytatott későbbi mentőásatások során 40 települési objektumot és 9 lengyeli sírt tártak fel: a 10/65. sírban találták meg az újabb, majdnem teljesen megmaradt, festett díszítésű antropomorf edényt (Nr. II). A kettős kónusos, lekerekített hasi felületű alsó edényrészen magasabb henger alakú nyakrész ül kör alakú kiöblösödéssel. A felfelé irányuló karok a kéz irányában ellaposodnak, a csuklórészeken egy-egy bütyök látható, a kézfejeket pedig kis bemélyedésekkel jelezték. Itt is két bütyök utal a nemre a legszélesebb edényrész előoldalán. A sima edényfelületen összefüggő vörös festés nyomai maradtak fenn, de vörös mintázat maradványai láthatók az edény szájrészénél is, és vörösre festették a kezek 12 KALICZ 1985. 47; 1998,59. 13 KALICZ 1985, 2. kép; 1998, Abb. 58.4. 14 KALICZ 1985, 74.1. kép; 1998, Abb. 58.2. 15 Antoni Judit előadása Nővé Vozokanyban (1994); KALICZ 1988, 394. 16 NEUSTUPNY 1930-1935,86-105; 1935, 131-133; NOVOTNY 1958, Tab. 41.4; LICHARDUS - SISKA 1970, Obr. 1. 17 TOCÍK- LICHARDUS 1966. 44-52. 18 LICKA - BARES 1979, 136, Abb. 9.1. 10
