Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Müller Viktória: Lengyel község nehéz évtizede. A német lakosság kitelepítése és a bukovinai székelyek betelepítése (1945–1955)

A Kommunista Párt álláspontját Gerő Ernő tolmácsolta: „A sváb kérdésben álláspontunk két szóban kifejezhető: Ki velük!"

12 A völgységi németség sorsa nem vizsgálható önmagában. Helyzetük összefonódott a környező országokban élő magyarság sorsával. Hajléktalan székely családok ezrei vártak sorsukra a Nyugat-Dunántúlon. Csehszlovákiában Benes a „Kassai program" meghirdetésekor jogfosztottá és törvényen kívülivé tette a Dél-Szlovákia falvaiban élő több százezres magyarságot. A hazátlanná vált százezrek fedélhez és megélhetéshez juttatása a magyarországi németek kimozdításával látszott megoldhatónak. Ez a terv érintette a címben szereplő községet, Lengyelt is. Lengyel az 1940-es évek elején egy nyugalmas, békés, katolikus vallású sváb község volt. Területe 3485 kat.h., lélekszáma az 194l-es népszámlálás adatai alapján 843 fő.

13 Néhány magyar is lakott itt, de ők főleg a Terézmajorban, az ún. „Pusztán" éltek, s az uradalmi gazdaság dolgozói voltak. Ellentétek, viszálykodások nélkül élt egymás mellett a két nemzetiség. A „Pusztán" élő svábok viszonylag hamar és jól megtanultak magyarul, de a faluban élők többsége főleg németül beszélt, nemigen tudott magyarul. Bár az iskolában magyarul is folyt az oktatás (pl. történelem, földrajz, irodalom), az órákon kívül továbbra is németül beszéltek. A Német Népművelési Egyesület pedig egészen 1940 őszéig működött. Szinte mindenféle iparos megtalálható volt a faluban, ők az Úri utczában laktak. Az utca elnevezését magyarázza, hogy itt éltek az uradalmi tisztviselők, de itt voltak a boltok, a kocsma, a patika és az iskola is. A kastélypark mellett végighúzódó Sváb utca pedig elsősorban a jómódú parasztgazdáknak adott otthont. A falu kissé félreeső része volt Jóbor. Neve mindent elárul: az itt található kocsmában mérték jó boraikat a lengyeli borosgazdák. S bár a község kissé elszigetelve élte mindennapjait az 1940-es évek elején, az országos szintű események elértek Lengyelre is. A második világháború alatt jelen volt Tolna megyében is a Volksbund, ma már azonban csak nehezen deríthet ő ki valódi befolyása az itteni németekre. A „Schwäbische Türkei"-ben, a trianoni Magyarország egyik legnagyobb németlakta területén, igen nagy erőfeszítéseket tett a Volksbund országos vezetősége, hogy a lakosságot a maga oldalára állítsa. Majdnem minden nagy tömeggyűlést itt tartottak: Cikó 1939, Hidas 1940, Mágocs 1941 és Bonyhád 1944. Az eredmény azonban szerény maradt. Ez nem véletlen, hiszen Bonyhád központtal jelentős Volksbund-ellenes szervezet működött, az ún. „Hűséggel a hazához!" mozgalom. Mindez Lengyel község közvetlen közelében zajlott. Nézzük meg, hogyan viszonyult a település lakossága ezekhez az eseményekhez? Az akkori lengyeli plébános, Lerch István megemlíti ugyan, hogy az 1940-es években mindinkább erősödött a „Hitler-féle Volksbund-mozgalom", de a lengyeliek nagyobb része közömbös maradt. Jól tükrözi ezt az is, hogy míg a környez ő falvak birodalmi német ifjakat kértek nyaralásra, Lengyel egyet sem fogadott. Ugyanakkor az 194l-es népszámlálás alkalmával a német lakosság nagy része német nemzetiségűnek vallotta magát, nem számolva azzal, hogy magyar nacionalista körök kárukra fogják értelmezni ezt az állásfoglalást. A második világháború Lengyelen is éreztette hatását. A terményeket Németországba szállították, napról napra nehezebb lett a megélhetés. A németajkúak „toborzása" az SS-be a harmadik akció során erőszakkal folyt, s ebben a magyar csendőrség is segédkezett. 1944. augusztus 9-én leszerelték a harangot háborús célokra. A magyar kormány ígéretet tett, hogy a békekötés után 5 éven belül ugyanolyan minőségű és nagyságú harangot ad helyette díjmentesen. Horthy 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérletéről, majd Szálasi hatalomátvételéről Lengyelen is értesültek. 1944 őszén már Magyarország területén nyomult előre a szovjet hadsereg, majd december 1-én, pénteken elérte a község határát is. Ezt követően, - 1945 januárjában - 23 személyt vittek el Lengyelről munkaszolgálatra a Szovjetunióba. A ,2

U.o. 13 KSH 1976, 275. 510