Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Az első tál ételt a násznagyok és az új pár elé tették le. Először ők szedtek, azután vitték tovább a vendégeknek. A vőfély egész idő alatt munkában van, biztatja a vendégeket, parancsol a zenészeknek, elmond egy tréfás siratót a döglött lóról (komoly sirató paródiája), példálózik a házasságról. „Egyszerre a konyhában nagy rikogatás támadt, most ért ide a csiszló tyúk. - Öreg szüle szakajtóban tartogatta, ott gyömöszölte, verte, ütötte, az meg rikácsolt éktelen hangon, az öreg szüle pedig szépen megmagyarázta, hogy Taréknál nem birtak a kotlóstyukkal, egyre rikácsolt és sírt a Sárika után hát elköllött hozni ide. Ez a csiszló tyúk a tyukverőnek tulajdonképp való alakja. Ezt a tyúkot rendesen akkor szokás vinni, mikor a menyasszonyt kisérik a vőlegényes házhoz és egész úton ütik, verik, hogy rikogasson, mutatván, hogy a kis gazdaasszonyt még a tyúk is siratja. Innen ered a tyukverö nevezés, mert másnap ezt a tyúkot fogyasztják el a vőfélyek és nyoszolyók... Ha a vőlegény házasodik a menyasszonyos házhoz, akkor csiszló-kakast visznek."

137 Kásapénz és szakácstánc Vacsora után a vőfély bevezeti a bekötött kezű főszakácsot, s adakozásra szólítja fel a násznépet, hivatkozik a szakács fájdalmas égési sebeire. A munka alól felszabadult asszonyok konyhai eszközeikkel hatalmas zajt csapva féktelen mulatozásba kezdenek, a menyasszonyos háztól jövő ajándékhozók is csatlakoztak hozzájuk, tánc közben csípős nótákat énekeltek: Megvert engem az uram, de nem tudom mért, Tartottam szép szeretőt, talán bíz azért? Nem bánom én ha ver is, ha agyon ver is, Tartottam szép szeretőt, de még tartok is.

138 A szakácstánc lépései az ugrósból erednek, de ez a tánc olyan bonyolult változat, amelyben megvan az eszköz, a körforma, járják szólóban, párosával is, és a hangulat tetőpontján kerül rá a sor. Sárpilisen a következőképpen zajlott a szakácsasszonyok tánca: Amikor az összes vendég megvacsorázott már, akkor fogtak hozzá a szakácsnék az evéshez. Ennek befejezte után a vőfély bejelentette, hogy most ne táncoljon senki, mert jönnek a szakácsok: „Azt kívánja a szám, legyenek csendesen, szakácsasszonyaink is mulassanak rendesen! " A szakácsasszonyok libasorba bevonulnak. Nagy körbe állnak, egy középre áll. Mindegyiknek van valami a kezében: tepsi, fakanál, üveg, fedő, sodrófa. A középen álló asszony fakanállal tepsit zörget, és pénzt szed, amelyet a tánc végén a cigányok elé önt.

139 Lakodalmi tréfák A lakodalom idején tág tere nyílik a különféle tréfáknak. A múlt században „mielőtt a vacsorához fognának, választanak egy tánczmestert és egy gereblyést, a tánczmester kötelessége ez: vacsora után senki addig nem tánczolhat, míg ő minden leány és aszonynyal egy párt nem fordult, s neki tánczost nem adott, ha ez megesett, azután szabad csak mindenkinek mulatni, ilyen hivatalra rendesen ügyetlen tánczosokat választanak, kik hibázni szoktak, a mikor azután előáll a gereblyés egy becsületes nagy gereblyével, legereblyézi róla a hivatalt, mit sokszor pár hétig is megérez, és az ügyetlen tánczmestert megbüntetik bűne szerint több, vagy kevesebb mézre."

140 Általános szokás volt a menyasszony cipőjének ellopása, úgyhogy tánc előtt asztalra állva kellett bemutatkoznia: a „tolvaj" csak váltságdíj ellenében adta vissza, az ügyetlen vőfélyt pedig megbüntették.

141 Ilyenkor szedtek csókpénzt is. Alsónyéken pl. a vőfély „megborotválta" a férfi vendégeket, a menyasszony sorra törölte arcukat, s pénzt kapott érte. 7 KOVÁCH 1901/b. 8 BOGÁR 1966, 31. 9 BARTÓK-KODÁLY 1956, 475. 0 SÁRKÖZI NÉPSZOKÁS 1857. 1 „Ugy a vacsora vége felé nagy sikítás támadt a menyasszony körül, lopják a menyasszony czipellőjét, nagy sor ez a nyoszolyóra akinek tiszte erre vigyázni, mert a tolvajnak egy tepsi rétes jár az el lopott czipőért, a mit a nyoszolyó köteles megadni." KOVÁCH 1901/b. 401