Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

„Ej! de micsoda lárma ez? Mi baj van? A vőfély uram ugyancsak fékomattázik! Mi lesz itt? Mindjárt meglátjuk, jönnek már a panaszos felek. A falu legderekabb, legdélczegebb legényét kíséri a komoly ábrázatú vőfély kerékkötő lánczczal terhelt kezekkel. Nagy sereg kíváncsi nép gyűl össze, csinos menyecskék, mosolygó leányok, incselkedő legények. Vájjon mi lehet a bűne? Majd meghalljuk mindjárt. A vádló imigyen szól: „Nemzetes Násznagy Uram! Ez az elvetemült gonosztevő, a mi kedves madarunkat, drága menyasszonyunkat el akarta rabolni. Büntetése ellen óvást nem tehet, mert tetten érvén aprehensáltatott. Büntetése fejvesztés, kerékbetörés legyen, elrettentő például másoknak: - Megjegyzendő, hogy mielőtt a vőfény a menyasszonnyal meg nem nyitja a tánczot, addig azzal senki nem tánczolhat, mert úgy jár, mind eme előttünk álló lator. A násznagy uram kimondja az ítéletet. Ennyi és ennyi pénzbírságra ítéltetik. - Ezután végtelen sok könyörgés, rimánkodás és alkudozás következik, de az ítélet kevés módosítással és nagy engedménnyel jogerős marad, csupán annyit eszközölhet ki a bűnös, hogy a vőfény megnyitja a tánczot... Kezdődik a tánc, a foglyot szabadon bocsájtják, s elvegyül a tánczolók tömkelegébe. Pohár csendül, nóta kél, minden éle a vőlegényre irányul, gyakran járja a dal: Eb él, kutya él, Míg az ipám, napám él. Vége-hossza nincs a tréfának, minden szem villog, kié a bortól, kié a jókedvtől: minden ajak mosolyog, minden arcz kivált a lányoké, kitüzesedett a tánczban. Elhagyják meg újra kezdik, míg végre a lányok, menyecskék lassacskán elfogynak, haza mennek."

142 Ekkor járták a seprütáncot, mely szintén az ugrósból alakult ki, amelyben női partner helyett seprűvel járta egy-egy ügyesebb férfi táncos. Nevettető célzatú, a lakodalmas népet szórakoztatták vele. Hasonló a karszéktánc és a fedőtánc is, mely játékos társastánc. Sárpilisen a gazdaasszonyok kezdték, vagy éjfél után az egész násznép szórakozott vele. Lányok, legények, asszonyok, emberek páratlan számban nagy körben álltak. Karjukat (hajlított könyökkel) kézfogással vállig emelték. Egy középen fedővel a kezében táncolt, majd a fedőt váratlanul a földhöz csapta. Erre mindenki igyekezett párt fogni, és párosan forogni kezdtek. Akinek nem jutott pár, az felvette a földről a fedőt és a játék kezdődött elölről. Zeneszünet idején járták a körtáncot. Ilyenkor a koszorúslányok körben összefogodztak és körbementek (a belépőst, a lépőst járták) majd fáridáztak, azaz futóst táncoltak, csak énekszóra járták. Menyasszonytánc, az új menyecske tánca A menyasszonytánc, a menyasszonyfektető gyertyástánc és az új menyecske tánca sokféle változatban keveredett, lényege szerint mind szertartásos jellegű. „Éjfél körül bevezetik a menyasszonyt - írták 1857-ben -, kinek fején már fenn van az örömöt vagy bánatot hozó fejkötő, s ki legelsőbb is a násznagyhoz lép, azt felköszönti, azután vele tánczra indul, s így sorba minden férfi és nővel, mely menyasszonytánczért, - mi pár lejtésből áll, mindenki köteles tetszése szerint valami pénzt vetni az asztalon levő tányérba, mi a menyasszonyé lesz utoljára."

143 A vőfély néhány találós kérdés megfejtése árán elkezdi a menyasszonytáncot, amire éjfélkor kerül sor. A következő rigmussal bíztatta táncra a vendégeket: ím itt áll előttünk az új asszony, Hogy bekötött fejjel először mulasson. Hogy mindönkinek egy táncot juttasson, Hogy táncpénzéből új cipőt varrasson. Táncoljon vele hát mindönki egy kurtát, Csak le ne tapossák a cipője orrát. Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták. Tömjék meg hát érte forinttal a markát. Mönjenek el hát forintért, bankóért, A táncot én kezdőm, a többi meg ráér. Húzd rá, zenész, húzd rá az új házaspárért! 142 DÁVID 1903. 143 SÁRKÖZI NÉPSZOKÁS 1857. 402