Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Ezután mindketten beléptek az „első házba" a menyasszony násznagya elé, s az öreg vőfély átvette a szót: „A vőlegény uram küldi ezen ajándékot kigyelmeteknek, fogyasszák el jó egészséggel" s a borral teli palackot az asztalra helyezte és leoldozta a pereceket az üveg nyakáról. „- Törje meg vőfély uram a pereceket - szólt a násznagy mire az öreg vőfély aztán feltördelte a pereceket, poharakba töltögetett a hozott borból, és így a násznagy a jelenlévő vendégek és a két vőfély elfogyasztották. A konyhában ezalatt elkészítették a visszaküldést oly módon, ahogy hozták-vitték egy-egy üveg bort és három-három perecet. Miután a visszaküldött ajándékot a vőlegényes háznál elfogyasztották, sorba verődött a násznép: elöl a vőlegény násznagya, azután a vőlegény a két vőfély között, majd a férfi násznép, a cigánybanda és végül a leány, asszony és gyermeksereg. Az utcasoron végig hallatszott a lányok ujjujju! hujjujju kiáltása, s a cigányok vidáman húzták az indulókat." A menyasszonyos ház előtt megállt a menet, a vőfélyek bementek jelenti, hogy megérkeztek. A kaput gondosan bezárták, ne hogy a vőlegény násznépe betóduljon, mert az baj lenne.

103 Az esküvő napján mindkét fiatalt rigmusban búcsúztatták hazulról: Bátán ilyenkor volt a menyasszony elsiratása is, később ez délutánra tevődött át. A régi lakodalomban esküvő után nem adták át a menyasszonyt a vőlegénynek. Kikérte ugyan a vőfély a menyasszonyt, de csak az esküvőre. A 20. századi rövidített lakodalomban a kikérés volt az egyetlen, a másodikat már nem érezték igazán fontosnak. „Akkor elmentünk, vőfélyek, én is vótam így, hogy elmentünk, kikértük a menyasszonyt és értesítettük, hogy ekkor meg ekkor jövünk. Akkor vót a kezünkbe egy borosüveg, a vőfélyek kézibe, azon vót az a bizonyos tikmonyperec, kettő. Egymás mellett. Ászt otthagytuk, azok attak másikat, ugyanilyet. Ászt elhoztuk haza. Szóval ez csere vót... Jelkép. Az hogy ott lakodalom van és ilyen bora van a vőfélynek, olyan meg a menyasszonyos háznak. Akkor odatettük ászt a két üveget, - két üveg vót rendszerint, egy nálam egy a kisvőfélynél, akkor ászt odaadtuk a násznagyok elibe és akkor mi, amit onnan kaptunk ászt a násznagyok elibe tetük oda, az asztalra. A násznagyok kóstolták meg a bort bírálóan. És ezt mindig a vőfélyek vitték, észt a tikmonyos-kalácsos üveget. A bort ami az üvegben vót, ászt a gazda adta mindig a saját termésibül. Ezt a kalácsot az asszonyok sütötték. Az idősebb asszonyok. Hát ászt izével csinájják: liszt és tojás, de ászt különleges sütési móggya van ennek, hogy hogyan sütik. Ez akkora vót, hogy úgy 10 centi középátmérője vót neki. És ilyen egy jó kerek kalács vót."

104 A búcsúzás alatt a vőlegény menete kint várakozott a kapu előtt, együtt vonult mindkét háznép. Néhol a templom előtt találkoztak. Násznagyok, vőfélyek vezették a menetet, és a fiatalok még nem együtt, hanem nyoszolyóikkal együtt haladtak. A násznagy - mindkét házasulandónál egy-egy - a házassági tanú, akinek jelenléte a házasság érvényességének kelléke volt. Leggyakrabban keresztapa, nagybátya, idősebb, tekintélyes rokon, társadalmilag rendszerint kiemelkedőbb, vagyonosabb személy vállalta ezt a tisztet. A násznagynak az általánosnál nagyobb ajándékkal kellett hozzájárulnia az új pár felszereléséhez. A násznagy a megtisztelt tekintélyes vendég szerepét viselte a lakodalomban. A garázdák felett a násznagy mondhatott ítéletet, ő volt a lakodalom legnagyobb tekintélye. Fontos szertartásos női szerep jutott egykor a nyoszolyó-asszonyoknak. Idősebb asszony, általában a násznagy felesége, illetve a menyasszony nőrokona töltötte be e tisztséget. Amíg a menyasszonyfektetés szokásban volt, ők segítettek a menyasszony vetkőztetésénél, fektetésénél, ébresztésénél, tekerődzésénél. Ezen kívül a kelengye szállítása, őrzése volt a feladatuk. A menyasszonyfektetés a lakodalom fontos, korábban jogi jelentőséggel bíró aktusa volt, amelynek keretében a menyasszonyt és a vőlegényt a lakodalmi tisztségviselők fektették le együtt a lakodalmas ház egy lezárható helyiségében, jobb híján gyakran a padláson néhány órára magukra hagyták őket, hogy az elhalás megtörténhessék, majd ugyanők ébresztették fel őket és bocsátották ki, az elhalás megtörténtének megállapítása után. Ennek lehet maradványa, hogy az ifjú pár amikor elfáradt gyakran a padláson tért nyugovóra. „...éjfél után, mikor hát a menyasszony-vőlegény elvonultak a színhelyről, éjfél után két órakor mán, hát lefeküttek alunni, pihenni, hát elfárattak szóval, akkor fölvetettek a padlásra egy ágyat nekik és fölmentek a padlásra aludni. A ház KOVÁCH 1901/b. WINKLER 1975. 389