Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Szívemnek a nyugalmától fosztott meg egy kis barna. Mindenki piros csöveket keresett, hogy „el mehessen aludni" vagy csókért átadja annak, aki korábban szeretne hazatérni. Az idő java részét a fiatalság tréfái töltötték ki: pl. kikenték egymást üszöggel, a kukorica selyméből bajuszt ragasztottak, levéllel kitömték a kabátokat, ruhát, cipőt stb. A kisebbeket megrostálták: kezüknél-lábuknál fogva lóbálták és belehajították a lehántott héjba. A hangulatnak megfelelő nótákat énekeltek: Megütötték a bírót Egy nagy tökkel, hogy meghótt. Úgy kell neki, hogy meghótt, Mert oly kutya ember vót.

27 A háziak megvendégelték a segítőket, esetleg tánc is volt zeneszóra. Ezt a segítségmunkát, vendégeskedést mindig viszonozták egymásnak. Játszó A fonók és a kukoricafosztó mellett a játszók jelentettek még ismerkedési, szórakozási alkalmat. A játszó a múlt században még országszerte ismert szokás volt: tavasztól őszig vasárnap délutánonként összegyűlt a falu fiatalsága egyegy nagyobb téren és ott játékkal, énekkel és tánccal szórakoztak sötétedésig. Minden korosztály megtalálta szórakozását, még a karon ülő gyermekeket is kivitték, a felnőttek pedig gyönyörködtek a fiatalságban. Különösen így volt ez a Sárközben, ahol a játszón a nagylányok voltak a hangadók, dalaikban és körtáncukban gyönyörködött mindenki, a falu legszélesebb nyilvánossága előtt tartott dal- és táncverseny, divatbemutató, szépségverseny és udvarlási alkalom volt ez. A vasárnapi játszót hagyományos szokásrend szabályozta, egyszerűbb keretek között zajlott le. A Sárközben korábban a falvak főterén, a templomtéren tartották, később a tilalmak miatt a kocsma vagy az olvasókör udvarára szorult.

28 A játszóról minden sárközi község jegyzője megemlékezett egy kérdőívre írt válaszában 1829-ben.

29 Pilis: „A lakosok közül az öregebb rendűek mulattyák magokat leginkább együttbeszélgetésekkel és könyv olvasásával. A fiatalabbak pedig tántzzal és utzai játékokkal." Ocsény: „A korosoké az barátságos és atyafiságos látogatásokból s beszélgetésekből. A fiataloké vasárnap és innep napokon az utzán való jádzásból és a kortsmában való táncolásból." Decs: „A lakosok mulatsága a korosabbaké a barátságos beszélgetés, a fijatalságé pedig közönségesen laptázás és az kortsmákban muzsika mellett való tántzolás. A leány fejér szeméileké és az ifjabb menyetskéké pedig a játszó helyen öszve gyűlni szokott elállás és más mulatság, melyet az idősb férfiak és asszonyok is nézésekkel gyönyörköttetni szokták ilyenkor magokat." Alsónyék: „Az öregek egymással való beszélgetéssel, a fiatalok pedig öszve fogózván s karikába állanak, hol szomorú, hol friss nótát dalolván ugrálnak egy bizonyos helyen a mezőbe, vagy helységbe." A lányok ünnepi díszbe öltöztek, legfeljebb a nehéz, nagy pártát hagyták otthon: beszóltak egymásnak, bandástul vonultak fel. Utánuk a menyecskék, asszonyok és a férfiak vonultak ki. A múlt század végén a szegénységnek és a birtokos parasztságnak külön játszóhelye volt, de a fiatalság kölcsönösen meglátogatta egymás játszóit. Ez gyakran vezetett konfliktusokhoz. Egy 1855. évi panaszlevélből tudjuk, hogy „Szőke János helybeli szolga legény a Jádszón több társaival eggyütt megjelenvén ott ötét Mozolai Sándor egy bottal alattomossan főbe ütötte s tetemessen meg sértette, annakutánna pedig Pütsök István, Jakab István, Mozolai János, Héderi András és Majsai János reá rohanván, kedvük szerént megtagolták..." (Szőke János szolga volt, Mozolai Sándor és a többiek pedig gazdalegények.)

30 A sárközi játszón a társasjátékoknak és a labdázásnak nem volt olyan nagy szerepe, mint másutt, itt inkább dalolással kezdték a szórakozást: a legények, lányok vidám páros-felelgető nótákban csipkedték meg egymást. A játszónak a női karikázó volt a fő jelenete: lányok, menyecskék körbe álltak mind, néha „...három szoba is elfért volna mondják".

31 (Említenek száz főből álló csoportokat is, ezek azonban a tánc egy-egy szakaszában kisebbekké alakultak át, majd újra 26 BOGÁR 1966, 26. 27 KATONA 1962, 161. 28 „Vasárnap délután Isteni szolgálat után elmentünk szokásunk szerint az uczára jádszoni..." Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (TMÖL) Szekszárdi I. oszt. bíróság iratai 1856 C/4. 29 CSERNA-KACZIÁN 1986, 41, 68, 198, 211. 30 TMÖL Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai 1855 C/93 31 WOSINSKY 1900, 269. 369