Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

kérdezett kijelölt párját csak a felelet után tudja meg. A kútbaesésnél annyi csókot kellett adni a „póruljárt" szerelmesnek, ahány méter mély a kút stb. „Eljártunk fonni is, mikor a fonóba jártak a lányok, a fiúk is mentek oda. Játszottak olyan ajtónyitóst, csókért váltották ki egymást. Azt mondták neki, hogy fordulj bóha, nem fordulok, meddig, mondta, meddig, kit vársz, mondta, hogy várom ezt, várom Varga Évát, várom Bogár Évát, a lány meg mondta, hogy várom Pücsök Jancsit, vagy a Békás Jancsit, vagy ehhöz hasonlókat. Humoros játékok voltak. A fiúk meg meggyújtották a csöppüt, és mondták: máma fő hónap le, Vörös Margit fonnya le. - Akkor tették azt a fiúk, nem mentek velük táncolni."

21 A játékok után furulya- és citeraszóra párostáncokat jártak. Ilyenkor adták át a legények szerelmi ajándékaikat: az ólomból készült, kicifrázott rokkaszeget, vagy más faragott, festett tárgyakat. A lányokat haza is kísérték.

22 \ fonó emléke a népdalokban is fennmaradt: Édöt,anyám sokat kért a jóra, Hogy egyedül ne járjak a fonóba. Eljárok a fonóba, sej a varróba, Ott választok szeretőt magamnak.

23 Féja Géza

24 Bátán gyűjtötte fel az öreg fonóasszonyok ironikus dalát: Szomszédasszony, adjon Isten jó estét, Megjöttek az öreg fonó menyecskék. Hogyha köllünk, akkor itten maradunk, Ha nem köllünk, akkor visszaballagunk. Sej szomszédasszony, üljünk le hát sorjába, Ne legyünk a fiatalok útjába. Az öregnek úgy sincs sok becsülete, Bír dolgozni, úgy van csakis kenyere. Iparkodjunk, pörgessük hát a rokkát, Fiatalnak úgyse elég a munkánk. Nem nézik az öreg elgyöngülésit, Sej, csak akkor, ha ők is azt megérzik. Sej, fiatalok, tik is odakerültök, Hogyha ezt az öregkort megéritök. Akkor jusson édesanyád eszébe, Hogyan bántál öregkor idejibe. A fonók szabadosságának korlátozására 1897-ben Tolna megye szabályrendeletet volt kénytelen alkotni.

25 Kukoricafosztó A fonók mellett a másik ismerkedési alkalom és szórakozási lehetőség a téli kukoricafosztó volt. Ez is segítségmunka, ahol hívott és hívatlan, korra és nemre való tekintet nélkül ugyanúgy szívesen látott vendég, mint a szüreten. A könnyű munka alatt mesével, tréfálkozással, dallal szórakoztak. Fény derült a szerelmi kapcsolatokra is. Ahogy a sárközi népdal mondja: Ej, fosztóka, kukorica fosztóka! Hogy ott jártam, a szívemnek nincs nyugta. A szívem is a lelkem is sírni, vagy kacagni tudna, 21 Békás Jánosné Megyesi Mária 1900 Decs - Saját gyűjtés 22 KATONA 1962, 160. 23 OLSVAI-KÖNCZÖL 1974, 163. 24 FÉJA 1963, 49. 25 CSIZMADIA 1974, 417. 368