Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Vízi Márta: Ásványvizes palackok Tolna megyéből
Ev Egész palack Feles nagyságú palack 1773 97 400 ? 1816 1 389 250 64 420 1846 1619 200 951 200 1869 2 299 256 1 755 628 1872 3 000 000 2 312 170 A csehországi Egervölgy (l.kép 2.) forrásainak értékesítési adatait 1891-ből ismerjük. Helység Palack (db) Giesshübl 6 000 000 Karlsbad 1 480 000 Franzensbad 374 930 Marienbad 669 315 Teplitz-Schönau 259 410 Bernd Brinkmann a németországi anyag alapján dolgozott ki egy tipológiai-kronológiai rendszert, amelyet elemzésemhez alapként használtam fel. Úgy gondolom, hogy egy ilyen rendszer mindenképpen segítségünkre lehet most és a később összegyüjtendő anyag vizsgálatakor is. Remélem, hogy olyan új adatok is felszínre kerülnek a közeljövőben, amelyek biztos kronológiai támpontot jelentenek, lehetővé teszik majd a pontosabb keltezést, a már rendelkezésre álló rendszerek esetleges pontosítását, bővítését. Brinkmann három alapvető jellemzőt tart fontosnak a palackok keltezéséhez: -a palack formáját -az ásványvízforrás pecsétjét valamint -a meglévő fazekasjegyet. 25 A palack formája -A típus: tojásdad testű palack, levágott, megvastagított talpfelület, erősen behúzott fenék. A talpátmérő és az edény legnagyobb átmérőjének aránya: 1:1,5 vagy 1:> 1,5. A legnagyobb átmérő magasságának aránya a nyak nélkül mért edénymagassággal: 1:1,6 és 1:1,8 között. (3.kép l.) 26 Kora a 18. századra tehető, de valószínűleg már a 17. században is használatban volt. Ekkor még nem volt rajtuk a forrást jelölő bélyeg. Kobaltkék színnel felfestett betűket, vagy betűhöz hasonló jeleket találhatunk rajtuk. -B típus: nyújtott tojásdad testű palack, megvastagított talpfelület, enyhén behúzott fenék. A talpátmérő és az edény legnagyobb átmérőjének aránya: 1:1,1 és 1:1,3 között. A legnagyobb átmérő magasságának aránya a nyak nélkül mért edénymagassággal: 1:1,6 és 1:1,8 között. (3.kép 2.) A 18. század közepe táján válthatja fel az „A" típust. Majdnem mindig találunk rajta a származási helyre utaló pecsétet. Ez ebben a korban még inkább az országot jelöli, nem az ásványvízforrást. A pecsétet gyakran kobaltkék gyűrű övezi. -C típus: buzogányformájú test, levágott talpfelület, enyhén behúzott fenék. A talpátmérő és az edény legnagyobb átmérőjének aránya: 1:1,1 és 1:1,3 között. A legnagyobb átmérő magasságának aránya a nyak nélkül mért edény magassággal: 1:2 és 1:2,4 között. Kora a 18. század második felére tehető. (3.kép 3.) Az A-C típusokra hosszú, erőteljes bordával tagolt nyak jellemző, a bordán gyakran szabálytalan kobaltkék festés van. A nyak enyhén tölcsérformájú (kónikus), a perem kívülről megvastagított. Az A-C típusú palackokon nagyméretű, a nyakon lévő bordából induló fül található. A későbbi, D típuson is előfordul még. Ebbe a fülbe két ujjat lehetett 22 OMM, Csehország II, 1896, 678. " Az OMM 1896. 678. adata szó szerint: ,A giesshübli savanyúvíz. 1799. óta kerül borvíz gyanánt a bécsi császári udvar asztalára s 1796. óta mutatható ki nagyobb távolságokra való szállítása. Ma évenként 6 millió palaczkot küldenek szét belőle.'" 24 BRINKMANN 1982. 25 BRINKMANN 1982, 7. 26 A Brinkmann féle edénycsoportok rajzainál a szerző rajzait vettem át, nem az általa közölt méretben, de az eredetieknél sem volt lépték. 320
